Hunter
Nanomágneses adathordozó proteinből
A számítógépek merevlemezes kapacitása százszorosára növelhető egy hétköznapi protein felhasználásával, amivel nanoméretű mágneses részecskéket állíthatnak elő, állítja egy brit cég, a Nanomagnetics.
Az apoferritin protein, testünkben a vasat megkötő fő molekula alkalmazásával, egy egyenként pár nanométeres átmérőjű mágneses részecskékből álló anyagot hoznak létre. Minden részecske egy bitnyi információt képes tárolni és együtt sokkal nagyobb sűrűségben lehet felvinni a merevlemezes meghajtóra, mint a jelenlegi lehetséges előállítási módszerekkel.
"Egyszerűnek hangzik, és viszonylag az is" - mondta Eric Mayes, a Nanomagnetics elnöke a New Scientist magazinnak adott interjújában. "Az eljárás lehetővé teszi a merevlemez ipar számára, hogy a mágneses adathordozók végleges nagysága egészen közel kerüljön a nanoméretekhez".
Az anyag jelenleg is fejlesztés alatt áll, Mayo azonban úgy véli, cége technológiája már az év végére felülmúlja a hagyományos merevlemezek sűrűségét.
Dieter Weller, az amerikai Seagate adathordozó kutatási igazgatója szerint jelentős akadályokat kell még leküzdeni ezen a területen. Véleménye szerint a problémák megoldhatók és becslése szerint a nanomágneses anyag 6-10 éven belül válik elérhetővé.
Az apoferritin proteinek gömb alakúak és 12 nanométer átmérőjűek, 8 nanométeres mélységű maggal rendelkeznek. Amikor a vas feltölti a magvat, a párosítást ferritinnek nevezzük. Az eljárást kidolgozó Nanomagnetics ezt savas oldattal kezeli, hogy eltávolítsa a vas magvat a ferritinből. Ezt követi egy második oldat, ami feltölti a magvakat egy mágneses kobalt-platina ötvözettel.
Az eredményként kapott elegyet, melyet DataInk névre kereszteltek, a merevlemez felületére permetezik, majd hővel kezelik. Ez átalakítja minden egyes molekula kristályos szerkezetét, arra serkentve azokat, hogy egy szorosan összetömített egyszeres réteggé álljanak össze, illetve a hevítés a protein külső burkát szénné alakítja. Jelenleg körülbelül 450 gigabit adatot lehet egy négyzetcentiméternyi lemez területre préselni. A gyártók szerint ez az érték idővel maximum 3000 gigabitre nőhet, Mays állítása szerint az új anyag viszont lehetőséget nyújt 5000 gigabit eltárolására is négyzetcentiméterenként, hozzátéve, hogy a DataInkkel bevont lemezek írásának és olvasásának módszere már a tervezőasztalon van.
Mindazonáltal Weller óvatos. Elmondása szerint számos kutató dolgozik jelenleg nanoméretű mágneses anyagokkal, akik ugyanazokkal a nehézséggel néznek szembe. A Seagate proteinek felhasználása helyett egy kémiai úton előállított nanomágneses anyagon dolgozik. Weller szerint a legjelentősebb probléma, hogy a részecskék nem egy egységes irány felé orientálódnak, le vagy fel, hogy így mágneses töltést tudjanak eltárolni.
"A különálló mágneses szemcsék sorba állítása mindannyiunknak nehézségeket okoz" - ismeri el Mayes. "Reméljük túl tudunk jutni ezen a problémán a hártya képződés és a hevítési folyamat során egy mágneses mező alkalmazásával".
Az apoferritin protein, testünkben a vasat megkötő fő molekula alkalmazásával, egy egyenként pár nanométeres átmérőjű mágneses részecskékből álló anyagot hoznak létre. Minden részecske egy bitnyi információt képes tárolni és együtt sokkal nagyobb sűrűségben lehet felvinni a merevlemezes meghajtóra, mint a jelenlegi lehetséges előállítási módszerekkel.
"Egyszerűnek hangzik, és viszonylag az is" - mondta Eric Mayes, a Nanomagnetics elnöke a New Scientist magazinnak adott interjújában. "Az eljárás lehetővé teszi a merevlemez ipar számára, hogy a mágneses adathordozók végleges nagysága egészen közel kerüljön a nanoméretekhez".
Az anyag jelenleg is fejlesztés alatt áll, Mayo azonban úgy véli, cége technológiája már az év végére felülmúlja a hagyományos merevlemezek sűrűségét. Dieter Weller, az amerikai Seagate adathordozó kutatási igazgatója szerint jelentős akadályokat kell még leküzdeni ezen a területen. Véleménye szerint a problémák megoldhatók és becslése szerint a nanomágneses anyag 6-10 éven belül válik elérhetővé.
Az apoferritin proteinek gömb alakúak és 12 nanométer átmérőjűek, 8 nanométeres mélységű maggal rendelkeznek. Amikor a vas feltölti a magvat, a párosítást ferritinnek nevezzük. Az eljárást kidolgozó Nanomagnetics ezt savas oldattal kezeli, hogy eltávolítsa a vas magvat a ferritinből. Ezt követi egy második oldat, ami feltölti a magvakat egy mágneses kobalt-platina ötvözettel.
Az eredményként kapott elegyet, melyet DataInk névre kereszteltek, a merevlemez felületére permetezik, majd hővel kezelik. Ez átalakítja minden egyes molekula kristályos szerkezetét, arra serkentve azokat, hogy egy szorosan összetömített egyszeres réteggé álljanak össze, illetve a hevítés a protein külső burkát szénné alakítja. Jelenleg körülbelül 450 gigabit adatot lehet egy négyzetcentiméternyi lemez területre préselni. A gyártók szerint ez az érték idővel maximum 3000 gigabitre nőhet, Mays állítása szerint az új anyag viszont lehetőséget nyújt 5000 gigabit eltárolására is négyzetcentiméterenként, hozzátéve, hogy a DataInkkel bevont lemezek írásának és olvasásának módszere már a tervezőasztalon van.
Mindazonáltal Weller óvatos. Elmondása szerint számos kutató dolgozik jelenleg nanoméretű mágneses anyagokkal, akik ugyanazokkal a nehézséggel néznek szembe. A Seagate proteinek felhasználása helyett egy kémiai úton előállított nanomágneses anyagon dolgozik. Weller szerint a legjelentősebb probléma, hogy a részecskék nem egy egységes irány felé orientálódnak, le vagy fel, hogy így mágneses töltést tudjanak eltárolni.
"A különálló mágneses szemcsék sorba állítása mindannyiunknak nehézségeket okoz" - ismeri el Mayes. "Reméljük túl tudunk jutni ezen a problémán a hártya képződés és a hevítési folyamat során egy mágneses mező alkalmazásával".
