A Földtől nem kevesebb, mint 3 millió fényévre lévő M33 galaxisban a tudósok feltételezése szerint egy közepes tömegű feketelyuk található. A közepes jelző persze relatív, hiszen ez a tömeg a mi Napunk háromezerszerese. A legkisebb feketelyuk is tízszerese a Napnak, míg a legnagyobb akár egymilliárdszoros tömeggel is rendelkezhet. Tudjuk, hogy mindent magukba szippantanak, olyan erős a gravitációs vonzásuk, hogy még a fény sem menekülhet éppen ezért nehéz rájuk találni. A csillagászok azonban kikövetkeztették, hogy szinte minden galaxis közepén található egy-egy hatalmas feketelyuk, beleértve a Tejút-rendszert is.


3 millió fényév szinte kimondhatatlan, ha kilométerben akarjuk meghatározni, a kozmikus standard szerint viszont közelinek számít, az M33 pedig a leggyakrabban megfigyelt szomszédunk. A new jersey-i Rutgers Egyetem tudósai az M33 vékony profilja miatt következtetnek arra, hogy ott egészen másféle feketelyuk rejtőzik, mint a többi bolygórendszerben.

"A feketelyuk tömegének legjobb mérőeszköze a galaxis 'kidudorodásának tömege" - fejtette ki a Rutgers csillagásza, David Merritt. "Az M33-nak pedig szinte nincs is".

Hogy érthetőbb legyen a fenti állítás, összevetve a Tejút-rendszerrel, amely kissé egy tükörtojásra emlékeztet - ahol egy a napnál 3 milliószor nagyobb tömegű feketelyuk rejtőzik a "sárgájában" - az M33 alakja viszont olyan lapos, mint egy palacsinta.

Mivel ezek nem láthatóak, a kutatók úgy próbálják megállapítani a jelenlétüket és a méretüket, hogy a galaxis közepe körüli csillagok örvénylését figyelik, Merritt és munkatársai ezt a Hubble Űrteleszkóp segítségével végzik.

Ha a csillagok gyorsabban örvénylenek, ahogy haladunk a középpont felé - ahogy azt a lefolyóban távozó víz is teszi, akkor ott, nagy valószínűséggel egy feketelyuk tevékenykedik. A csillagok örvénylési sebességétől függően tudják a csillagászok megbecsülni a tömegét. Rendelkeznek ugyan hozzávetőleges magyarázattal a kis és hatalmas feketelyukak kialakulásáról, ám a közepes tömegűek eredete sokkal rejtélyesebb, mondta Merritt.

A kvazárok és egyéb fényes objektumok, melyek másodpercenként összehasonlíthatatlanul nagyobb energia létre hozására képesek, mint a Nap, könnyen átalakulhatnak hatalmas tömegű feketelyukakká, míg a haldokló csillagokból, szupernóvákból képződhetnek a kisebbek.

A közepesekre azonban egyelőre nincs magyarázat.