SG.hu·
Európa két rossz lehetőség között őrlődik a rakétaindítások terén
Európa választás előtt áll az olcsó amerikai indítások további igénybevétele és a drága, nehezen skálázható saját technológia fejlesztése között.
A SpaceX egy évtizeddel ezelőtt kezdte el rendszeresen leszállítani a Falcon 9 rakéta első fokozatait, de csak az elmúlt öt évben jutott el odáig a vállalat, hogy ezeket a rakétákat évente több tucatszor, majd több száz alkalommal repültesse. Ennek eredményeként a SpaceX rendkívül gyorsan a Föld körüli pályára állított teljes tömeg több mint háromnegyedéért vált felelőssé. Ennek jelentős részét a vállalat Starlink műholdjai teszik ki, de az alacsony költségek és az alternatívák hiánya miatt a SpaceX mások hasznos terheit is egyre nagyobb számban állítja pályára, köztük olyan közvetlen versenytársakét is, mint az Amazon, a Northrop Grumman, az AST SpaceMobile, a OneWeb és mások.
Az új kutatások most kezdik számszerűsíteni, hogy a Falcon 9 rakéta megjelenése, az újrafelhasználás elterjedése és a hordozórakéta magas indítási gyakorisága milyen mértékben alakította át a globális indítási piacot. Az Egyesült Királyságban és Olaszországban dolgozó közpolitikai kutatók új tanulmányt publikáltak az Economics Letters című folyóiratban, amely több mint 6700, 1960 és 2025 között végrehajtott indítás adatbázisának elemzésével mutatja be a Falcon 9 által előidézett jelentős változásokat.
Az egyik legszembetűnőbb eredmény az egyes országok által pályára állított összesített hasznos teher alakulásában figyelhető meg. 1990-től a 2000-es évek elejéig az Egyesült Államok és a Szovjetunió meglehetősen szorosan követte egymást. Aztán a Columbia űrrepülőgép 2003-as katasztrófáját követően Oroszország kezdett elhúzni. Ez a tendencia a 2010-es évek közepén lassan megfordult, majd a Falcon 9 2020-as évek elején bekövetkező felfutásával párhuzamosan az Egyesült Államok látványosan átvette a vezetést.
Mindössze néhány évvel később az Egyesült Államok már több mint kétszer annyi hasznos terhet állított Föld körüli pályára 1990 óta, mint Oroszország. "Egy másik megközelítés, ha azt vizsgáljuk, hogy az egyes űrkutató nemzetek mekkora részesedést szereztek az adott években a világűrbe juttatott összes hasznos teherből" - írják a szerzők. "1995 és 2012 között az Egyesült Államok részesedése a globális hasznos teherből csaknem 50 százalékról 20 százalék alá esett, jóval Oroszország mögé, és mindössze néhány százalékponttal Kína és Európa fölé. Azóta azonban gyors növekedésnek indult, és 2024-ben több mint 82 százalékos csúcsot ért el."
A SpaceX a költségek kordában tartásában is jelentős előrelépést ért el más országokhoz képest. Egy évtizeddel ezelőtt az Egyesült Államokban és Európában hasonlóak voltak az indítási költségek. Ma azonban a nyilvánosan hozzáférhető adatok szerint Európában már háromszor magasabbak az indítási költségek az összehasonlítható hasznos terhek esetében, mint az Egyesült Államokban.
A kutatók becslése szerint egy kilogramm hasznos teher Föld körüli pályára állításának átlagos költsége az Egyesült Államokban jelenleg 3225 dollár, míg máshol magasabbak a költségek: Japánban 5287 dollár, Kínában 5809 dollár, Oroszországban 6682 dollár, Európában pedig 9897 dollár. Indiában még ennél is magasabb, csaknem 15 000 dollár kilogrammonként. "India rendkívül magas értéke elsőre ellentmondásosnak tűnhet, mivel éles ellentétben áll az ország takarékos űrprogramjáról kialakult képpel" - írják a szerzők. "Ennek oka azonban az, hogy az elemzés a kis méretű rakétákra összpontosít, ami azt jelenti, hogy bár a nemzetközi mércével mérve olcsó egy indítás, a fix költségek korlátozott mennyiségű hasznos teherre oszlanak szét." A költségek csökkentésének legfontosabb tényezői a nagyobb rakéták, az indítások gyakoribbá tétele és a hordozórakéták újrafelhasználása.
Ami azt illeti, hogy más országoknak mit kellene tenniük a helyzet kezelésére, a kutatók úgy vélik, hogy azok a nemzetek Európában és máshol, amelyek kizárólag saját hazai gyártású rakétáikra támaszkodnak az indítási igényeik kielégítésében, növekvő költségekkel fognak szembesülni. Ez pedig lelassíthatja az olyan űrbeli műveletek, például a műhold-konstellációk kiépítésére irányuló erőfeszítéseiket. Mindez nehéz helyzetbe hozza a döntéshozókat. "Ha kifejezetten Európát nézzük, a kontinens jelenleg két rossz lehetőség között őrlődik: választania kell aközött, hogy továbbra is az alacsonyabb költségű amerikai indítási technológiától függ, vagy a drága, nehezen skálázható hazai technológiára támaszkodik annak érdekében, hogy kiterjessze stratégiai jelenlétét az űrben" - írják a szerzők.
Végső soron az űrtevékenységet folytató nemzeteknek ahhoz, hogy versenyképesek maradjanak, jobb és korszerűbb indítási képességeket kell kifejleszteniük. Az újrafelhasználható hordozórakéták terén jelenleg az Egyesült Államok messze vezet, és gyakorlatilag minden fejlesztés alatt álló új kereskedelmi rakéta tartalmaz valamilyen újrafelhasználási megoldást. A kínai vállalatok hasonlóképpen nagy erőkkel fejlesztik ezt a technológiát. Európa erőfeszítései mindeddig lassúak és nehézkesek. Jó példa erre az Európai Űrügynökség Themis programja, amelynek célja kis magasságú, szuborbitális ugrások bemutatása. A program eredeti tervei szerint az első alacsony magasságú ugrásteszteket már 2022-ben végre kellett volna hajtani. A jármű azonban mindeddig még nem emelkedett a levegőbe.
A SpaceX egy évtizeddel ezelőtt kezdte el rendszeresen leszállítani a Falcon 9 rakéta első fokozatait, de csak az elmúlt öt évben jutott el odáig a vállalat, hogy ezeket a rakétákat évente több tucatszor, majd több száz alkalommal repültesse. Ennek eredményeként a SpaceX rendkívül gyorsan a Föld körüli pályára állított teljes tömeg több mint háromnegyedéért vált felelőssé. Ennek jelentős részét a vállalat Starlink műholdjai teszik ki, de az alacsony költségek és az alternatívák hiánya miatt a SpaceX mások hasznos terheit is egyre nagyobb számban állítja pályára, köztük olyan közvetlen versenytársakét is, mint az Amazon, a Northrop Grumman, az AST SpaceMobile, a OneWeb és mások.
Az új kutatások most kezdik számszerűsíteni, hogy a Falcon 9 rakéta megjelenése, az újrafelhasználás elterjedése és a hordozórakéta magas indítási gyakorisága milyen mértékben alakította át a globális indítási piacot. Az Egyesült Királyságban és Olaszországban dolgozó közpolitikai kutatók új tanulmányt publikáltak az Economics Letters című folyóiratban, amely több mint 6700, 1960 és 2025 között végrehajtott indítás adatbázisának elemzésével mutatja be a Falcon 9 által előidézett jelentős változásokat.
Az egyik legszembetűnőbb eredmény az egyes országok által pályára állított összesített hasznos teher alakulásában figyelhető meg. 1990-től a 2000-es évek elejéig az Egyesült Államok és a Szovjetunió meglehetősen szorosan követte egymást. Aztán a Columbia űrrepülőgép 2003-as katasztrófáját követően Oroszország kezdett elhúzni. Ez a tendencia a 2010-es évek közepén lassan megfordult, majd a Falcon 9 2020-as évek elején bekövetkező felfutásával párhuzamosan az Egyesült Államok látványosan átvette a vezetést.
Mindössze néhány évvel később az Egyesült Államok már több mint kétszer annyi hasznos terhet állított Föld körüli pályára 1990 óta, mint Oroszország. "Egy másik megközelítés, ha azt vizsgáljuk, hogy az egyes űrkutató nemzetek mekkora részesedést szereztek az adott években a világűrbe juttatott összes hasznos teherből" - írják a szerzők. "1995 és 2012 között az Egyesült Államok részesedése a globális hasznos teherből csaknem 50 százalékról 20 százalék alá esett, jóval Oroszország mögé, és mindössze néhány százalékponttal Kína és Európa fölé. Azóta azonban gyors növekedésnek indult, és 2024-ben több mint 82 százalékos csúcsot ért el."
A SpaceX a költségek kordában tartásában is jelentős előrelépést ért el más országokhoz képest. Egy évtizeddel ezelőtt az Egyesült Államokban és Európában hasonlóak voltak az indítási költségek. Ma azonban a nyilvánosan hozzáférhető adatok szerint Európában már háromszor magasabbak az indítási költségek az összehasonlítható hasznos terhek esetében, mint az Egyesült Államokban.
A kutatók becslése szerint egy kilogramm hasznos teher Föld körüli pályára állításának átlagos költsége az Egyesült Államokban jelenleg 3225 dollár, míg máshol magasabbak a költségek: Japánban 5287 dollár, Kínában 5809 dollár, Oroszországban 6682 dollár, Európában pedig 9897 dollár. Indiában még ennél is magasabb, csaknem 15 000 dollár kilogrammonként. "India rendkívül magas értéke elsőre ellentmondásosnak tűnhet, mivel éles ellentétben áll az ország takarékos űrprogramjáról kialakult képpel" - írják a szerzők. "Ennek oka azonban az, hogy az elemzés a kis méretű rakétákra összpontosít, ami azt jelenti, hogy bár a nemzetközi mércével mérve olcsó egy indítás, a fix költségek korlátozott mennyiségű hasznos teherre oszlanak szét." A költségek csökkentésének legfontosabb tényezői a nagyobb rakéták, az indítások gyakoribbá tétele és a hordozórakéták újrafelhasználása.
Ami azt illeti, hogy más országoknak mit kellene tenniük a helyzet kezelésére, a kutatók úgy vélik, hogy azok a nemzetek Európában és máshol, amelyek kizárólag saját hazai gyártású rakétáikra támaszkodnak az indítási igényeik kielégítésében, növekvő költségekkel fognak szembesülni. Ez pedig lelassíthatja az olyan űrbeli műveletek, például a műhold-konstellációk kiépítésére irányuló erőfeszítéseiket. Mindez nehéz helyzetbe hozza a döntéshozókat. "Ha kifejezetten Európát nézzük, a kontinens jelenleg két rossz lehetőség között őrlődik: választania kell aközött, hogy továbbra is az alacsonyabb költségű amerikai indítási technológiától függ, vagy a drága, nehezen skálázható hazai technológiára támaszkodik annak érdekében, hogy kiterjessze stratégiai jelenlétét az űrben" - írják a szerzők.
Végső soron az űrtevékenységet folytató nemzeteknek ahhoz, hogy versenyképesek maradjanak, jobb és korszerűbb indítási képességeket kell kifejleszteniük. Az újrafelhasználható hordozórakéták terén jelenleg az Egyesült Államok messze vezet, és gyakorlatilag minden fejlesztés alatt álló új kereskedelmi rakéta tartalmaz valamilyen újrafelhasználási megoldást. A kínai vállalatok hasonlóképpen nagy erőkkel fejlesztik ezt a technológiát. Európa erőfeszítései mindeddig lassúak és nehézkesek. Jó példa erre az Európai Űrügynökség Themis programja, amelynek célja kis magasságú, szuborbitális ugrások bemutatása. A program eredeti tervei szerint az első alacsony magasságú ugrásteszteket már 2022-ben végre kellett volna hajtani. A jármű azonban mindeddig még nem emelkedett a levegőbe.