SG.hu
Az Ariane 6 késése válságba taszította az európai hordozórakéta-iparágat
Ma és holnap európai űrügyi tisztviselők a kontinens űrpolitikájának jövőjéről vitatkoznak a spanyolországi Sevillában. Az "űrcsúcstalálkozó" több témát is felölel, köztük a hordozórakéták jövőjét.
"Sevilla nagyon meghatározó esemény az európai űrkutatás szempontjából" - mondta Josef Aschbacher, az Európai Űrügynökség főigazgatója a csúcstalálkozó nyitányán. "A hordozórakétákkal és a felderítéssel kapcsolatban arra számítok, hogy a miniszterek nagyon merész döntéseket hoznak. A hordozórakéta-ágazatban mindenképpen paradigmaváltásra számítok". Aschbacher korábban már akut válsághelyzetnek nevezte Európa rakétákkal kapcsolatos helyzetét - a tiszteletre méltó Ariane 5 már nyugdíjba vonult, utóddja, az Ariane 6 pedig még nem készült el, és a kisebb Vega C rakéta is problémákkal küzd. Most pedig lehetséges, hogy ez a válság egy több évtizedes európai partnerség felbomlásához vezet, amelynek élén Franciaország, Németország és Olaszország áll, és amelynek célja a hordozórakéta-képességek fejlesztése.
A válság forrása körülbelül egy évtizedre nyúlik vissza, amikor Európa megpróbálta meghatározni, hogy mi jöjjön az Ariane 5 után. Az Ariane 5 sikere biztosította Európa számára a biztos hozzáférést az űrhöz, ugyanakkor költséges volt, és kezdte elveszíteni a kereskedelmi versenyt az olyan feltörekvő versenytársakkal szemben, mint a SpaceX és annak Falcon 9 hordozórakétája. A Német Űrügynökség akkori vezetője, Jan Wörner - aki később, 2015 és 2021 között az Európai Űrügynökséget vezette - elmondása szerint Németország szorgalmazta az Ariane 5 életciklusának közepén a frissítését, a rakéta elemeinek korszerűsítését és a költségek csökkentését. Ez a megoldás időt nyerhetett volna a kontinensnek arra, hogy megnézze, sikeres-e a Falcon 9, és megfontolja, hogy a kontinens következő rakétája radikálisabb korszerűsítést kapjon-e.
Ezzel szemben a francia tisztviselők akkor egy teljesen új egyszer használatos rakéta, az Ariane 6 kifejlesztését részesítették előnyben. Kompromisszumként 2014-ben az Airbus elnöke, Tom Enders egy "ipari" megoldással állt elő az Ariane 6 rakéta megépítésére. Ez az Ariane 5 modernizált változata lenne, és céges fejlesztésről lévén szó költséghatékonyabb lenne - 50 százalékkal olcsóbb, mint az Ariane 5 rakéta. Wörner elmondta, hogy a kompromisszum részeként Németország fejlesztette volna a rakéta felső fokozatát, a szilárd hajtóműveket Olaszországban, az első fokozatot pedig Franciaországban szerelték volna össze. Tehát az európai űrhatalmak továbbra is összetartottak.
A megállapodás megkötése óta eltelt évtizedben legalább három olyan tényező volt, amely válságot idézett elő az európai hordozórakéták terén. Az egyik a SpaceX vállalat felemelkedése, amely többször felhasználható Falcon 9 rakétája révén uralja a mai kereskedelmi piacot, és ára körülbelül feleannyi, mint az Ariane rakétáké. Mivel a SpaceX a sebességre optimalizálta magát, sokkal gyakrabban és hatékonyabban tud indítani, mint Európa. Másodszor, az Ariane 6 rakéta lekéste eredeti, 2020-as indítási célját. Ha az ez év végi hajtóműpróbák jól alakulnak, lehetséges, hogy 2024 közepén, azaz körülbelül négy év késéssel indulhat először. Az Ariane 5 júliusi nyugdíjazásával és az ukrajnai háború miatt a piacról kivont orosz Szojuz rakéta miatt Európa abban a kínos helyzetben találja magát, hogy a SpaceX-re kell hagyatkoznia, hogy a legértékesebb küldetései közül néhányat pályára juttasson.
Végül pedig ott van a költségkérdés. A működési költségek 50 százalékos csökkentésének célja 40 százalékra módosult, és most az európai tisztviselők az inflációra hivatkozva azt mondják, hogy ez sem megvalósítható. Valójában az Ariane 6 rakéta elsődleges szállítója, az ArianeGroup - amely az Airbus és a Safran társtulajdonában áll - jelentős támogatást kér a rakéta üzemeltetéséhez. Évi 350 millió euróról van szó, ami lényegében lenullázza az Ariane 6 rakétára való áttérésből származó költségmegtakarítást. Európa tehát egy évtizedet és sok milliárd eurót elköltött az Ariane 6 rakéta kifejlesztésére, de mindezzel csak annyit ért el, hogy jelenleg nem tud nagyméretű műholdakat pályára állítani, és ha ezt sikerül is megoldani jövőre, akkor is évekre egy olyan helyzetbe lavírozta magát, ami elmarad a SpaceX képességeitől.
A múlt hét végén a Le Figaro című befolyásos francia napilap szemet kritikus cikket közölt arról, hogy Franciaország, Németország és Olaszország - valamint az Európai Űrügynökség másik 19 tagállama - a rakéták fejlesztését illetően "összeomlás" küszöbén állhat. E tagországok közül sokan vonakodnak attól, hogy az ArianeGroupnak ekkora, folyamatos támogatást fizessenek az Ariane 6 üzemeltetéséhez. Ennek egyik oka, hogy a rakéták összeszerelésének nagy részét Franciaországban és Németországban végzik, körülbelül 50, illetve 20 százalékát.
Az európai rakétapolitika alapja a "földrajzi visszatérítési szabály", amely kimondja, hogy minden tagállamnak az általa az űrügynökségnek nyújtott finanszírozás összegével arányosan kell részesülnie a szerződésekből. "A New Space hajnalán és az Ariane 6 hordozórakéta fejlesztésének késedelmével folyamatos vita alakult ki arról, hogy a földrajzi visszatérítés összhangban van-e az európai űriparban szükséges versennyel és versenyképességgel" - véli Aschbacher. Az Ariane 6 rakéta költségnövekedésének egy részét olyan nemzetek beszállítói okozzák, amelyek tudják, hogy az ESA-nak kötelező szerződést kötnie velük a földrajzi szabály betartása érdekében.
Ezen a héten Sevillában az ESA tisztviselői megpróbálnak új megállapodást kötni az Ariane 6 rakéta üzemeltetésére, beleértve a támogatásokat is. A Le Figaro cikke szerint egyértelműek a törésvonalak, különösen Németország és Franciaország akar inkább a saját országukban működő űripari cégekre támaszkodni. Olaszország is az Avio üzletágára, a hazai szilárd rakétákat gyártó Avio-ra akar összpontosítani. Elképzelhető tehát, hogy az ESA a közeljövőben inkább a NASA-hoz válik hasonlóvá. Ahelyett, hogy az Ariane 6 hordozóeszközhöz hasonló rakéták fejlesztését támogatná, a jövőben talán egyszerűen megvásárolja azokat az ipartól.
"Sevilla nagyon meghatározó esemény az európai űrkutatás szempontjából" - mondta Josef Aschbacher, az Európai Űrügynökség főigazgatója a csúcstalálkozó nyitányán. "A hordozórakétákkal és a felderítéssel kapcsolatban arra számítok, hogy a miniszterek nagyon merész döntéseket hoznak. A hordozórakéta-ágazatban mindenképpen paradigmaváltásra számítok". Aschbacher korábban már akut válsághelyzetnek nevezte Európa rakétákkal kapcsolatos helyzetét - a tiszteletre méltó Ariane 5 már nyugdíjba vonult, utóddja, az Ariane 6 pedig még nem készült el, és a kisebb Vega C rakéta is problémákkal küzd. Most pedig lehetséges, hogy ez a válság egy több évtizedes európai partnerség felbomlásához vezet, amelynek élén Franciaország, Németország és Olaszország áll, és amelynek célja a hordozórakéta-képességek fejlesztése.
A válság forrása körülbelül egy évtizedre nyúlik vissza, amikor Európa megpróbálta meghatározni, hogy mi jöjjön az Ariane 5 után. Az Ariane 5 sikere biztosította Európa számára a biztos hozzáférést az űrhöz, ugyanakkor költséges volt, és kezdte elveszíteni a kereskedelmi versenyt az olyan feltörekvő versenytársakkal szemben, mint a SpaceX és annak Falcon 9 hordozórakétája. A Német Űrügynökség akkori vezetője, Jan Wörner - aki később, 2015 és 2021 között az Európai Űrügynökséget vezette - elmondása szerint Németország szorgalmazta az Ariane 5 életciklusának közepén a frissítését, a rakéta elemeinek korszerűsítését és a költségek csökkentését. Ez a megoldás időt nyerhetett volna a kontinensnek arra, hogy megnézze, sikeres-e a Falcon 9, és megfontolja, hogy a kontinens következő rakétája radikálisabb korszerűsítést kapjon-e.
Ezzel szemben a francia tisztviselők akkor egy teljesen új egyszer használatos rakéta, az Ariane 6 kifejlesztését részesítették előnyben. Kompromisszumként 2014-ben az Airbus elnöke, Tom Enders egy "ipari" megoldással állt elő az Ariane 6 rakéta megépítésére. Ez az Ariane 5 modernizált változata lenne, és céges fejlesztésről lévén szó költséghatékonyabb lenne - 50 százalékkal olcsóbb, mint az Ariane 5 rakéta. Wörner elmondta, hogy a kompromisszum részeként Németország fejlesztette volna a rakéta felső fokozatát, a szilárd hajtóműveket Olaszországban, az első fokozatot pedig Franciaországban szerelték volna össze. Tehát az európai űrhatalmak továbbra is összetartottak.
A megállapodás megkötése óta eltelt évtizedben legalább három olyan tényező volt, amely válságot idézett elő az európai hordozórakéták terén. Az egyik a SpaceX vállalat felemelkedése, amely többször felhasználható Falcon 9 rakétája révén uralja a mai kereskedelmi piacot, és ára körülbelül feleannyi, mint az Ariane rakétáké. Mivel a SpaceX a sebességre optimalizálta magát, sokkal gyakrabban és hatékonyabban tud indítani, mint Európa. Másodszor, az Ariane 6 rakéta lekéste eredeti, 2020-as indítási célját. Ha az ez év végi hajtóműpróbák jól alakulnak, lehetséges, hogy 2024 közepén, azaz körülbelül négy év késéssel indulhat először. Az Ariane 5 júliusi nyugdíjazásával és az ukrajnai háború miatt a piacról kivont orosz Szojuz rakéta miatt Európa abban a kínos helyzetben találja magát, hogy a SpaceX-re kell hagyatkoznia, hogy a legértékesebb küldetései közül néhányat pályára juttasson.
Végül pedig ott van a költségkérdés. A működési költségek 50 százalékos csökkentésének célja 40 százalékra módosult, és most az európai tisztviselők az inflációra hivatkozva azt mondják, hogy ez sem megvalósítható. Valójában az Ariane 6 rakéta elsődleges szállítója, az ArianeGroup - amely az Airbus és a Safran társtulajdonában áll - jelentős támogatást kér a rakéta üzemeltetéséhez. Évi 350 millió euróról van szó, ami lényegében lenullázza az Ariane 6 rakétára való áttérésből származó költségmegtakarítást. Európa tehát egy évtizedet és sok milliárd eurót elköltött az Ariane 6 rakéta kifejlesztésére, de mindezzel csak annyit ért el, hogy jelenleg nem tud nagyméretű műholdakat pályára állítani, és ha ezt sikerül is megoldani jövőre, akkor is évekre egy olyan helyzetbe lavírozta magát, ami elmarad a SpaceX képességeitől.
It all started with a vision, dubbed Agenda 2025.
— Josef Aschbacher (@AschbacherJosef) November 5, 2023
We received the political will.
Then we wrote a manifesto, called it Matosinhos.
We received the political will.
At Space Summit 2022, in the presence of @EmmanuelMacron, we received the political will.
Soon after, at… pic.twitter.com/9XzkhdvpOZ
A múlt hét végén a Le Figaro című befolyásos francia napilap szemet kritikus cikket közölt arról, hogy Franciaország, Németország és Olaszország - valamint az Európai Űrügynökség másik 19 tagállama - a rakéták fejlesztését illetően "összeomlás" küszöbén állhat. E tagországok közül sokan vonakodnak attól, hogy az ArianeGroupnak ekkora, folyamatos támogatást fizessenek az Ariane 6 üzemeltetéséhez. Ennek egyik oka, hogy a rakéták összeszerelésének nagy részét Franciaországban és Németországban végzik, körülbelül 50, illetve 20 százalékát.
Az európai rakétapolitika alapja a "földrajzi visszatérítési szabály", amely kimondja, hogy minden tagállamnak az általa az űrügynökségnek nyújtott finanszírozás összegével arányosan kell részesülnie a szerződésekből. "A New Space hajnalán és az Ariane 6 hordozórakéta fejlesztésének késedelmével folyamatos vita alakult ki arról, hogy a földrajzi visszatérítés összhangban van-e az európai űriparban szükséges versennyel és versenyképességgel" - véli Aschbacher. Az Ariane 6 rakéta költségnövekedésének egy részét olyan nemzetek beszállítói okozzák, amelyek tudják, hogy az ESA-nak kötelező szerződést kötnie velük a földrajzi szabály betartása érdekében.
Ezen a héten Sevillában az ESA tisztviselői megpróbálnak új megállapodást kötni az Ariane 6 rakéta üzemeltetésére, beleértve a támogatásokat is. A Le Figaro cikke szerint egyértelműek a törésvonalak, különösen Németország és Franciaország akar inkább a saját országukban működő űripari cégekre támaszkodni. Olaszország is az Avio üzletágára, a hazai szilárd rakétákat gyártó Avio-ra akar összpontosítani. Elképzelhető tehát, hogy az ESA a közeljövőben inkább a NASA-hoz válik hasonlóvá. Ahelyett, hogy az Ariane 6 hordozóeszközhöz hasonló rakéták fejlesztését támogatná, a jövőben talán egyszerűen megvásárolja azokat az ipartól.