Gyurkity Péter
Elindult az európai napfigyelő szonda
Ehhez pedig két másik küldetés társul, így hamarosan sokkal többet tudunk majd a Napról.
Alig két héttel ezelőtt számolt be a szaksajtó arról, hogy rendkívül érdekes felvételek készültek a Napról, ezek révén pedig minden korábbinál részletesebb betekintést nyertünk annak szerkezetébe. Ugyanekkor, január legvégén, a NASA Parker Solar Probe minden eddiginél jobban megközelítette a csillagot, miközben az európai kollégák útnak indították saját megfigyelő eszközüket.
Az ESA hivatalos beszámolója szerint a Solar Orbiter gond nélkül rajtolt el még február 9-én, ezzel egy újabb küldetés vette kezdetét. Ez utóbbi ugyan nem fog ugyanolyan közel repülni a Naphoz, műszerei és eltérő pályája révén viszont ezúttal a sarkokat is megfigyelhetjük majd, miközben a felszínt is részletesebben vizsgálhatjuk meg. Tulajdonképpen három eltérő, egymást azonban jól kiegészítő küldetésről van szó, hiszen ugyanezen idő alatt a Földön lévő Inouye Solar Telescope (amely a már említett részletes felvételeket szolgáltatta az év elején) egyfajta mikroszkópként szegeződik a Napra, többek között a fény mágneses lenyomatát, annak hullámhosszát is rögzítve, míg a Parker menetrendje szintén meglehetősen jól igazítható lesz a másik két eszközhöz, ezzel pedig még jobb végeredményt kaphatunk.
A szakértők izgatottan várják a további adatokat, magyarázatuk szerint erre elsősorban azért van szükség, mert a Nap időjárása esetében csaknem 100 éves lemaradásban vagyunk (ahhoz képest, amit itt a Földön, az életünket közvetlenül befolyásoló klíma kapcsán elértünk). Azt is jól tudjuk, hogy egy viszonylag nyugodt periódus után az elkövetkező 5 évben a Nap jóval aktívabb lesz, ez pedig nemcsak az űrhajósok, de még a földi élet számára is fontos szakasznak bizonyulhat, az ottani viszonyok jobb és részletesebb megértésével az előrejelzések is pontosabbá válhatnak, ami számos területen szolgáltat majd további előnyöket – annál is inkább, mert gőzerővel készülünk az újabb Hold- és Mars-küldetésekkel.
Ez még az egyéb naprendszerek kapcsán is hasznos lehet, az itt begyűjtött adatok alapján ugyanis a miénktől eltérő, kisebb és jóval aktívabb csillagok saját rendszerük tagjaira gyakorolt hatását is jobban megismerhetjük.
Alig két héttel ezelőtt számolt be a szaksajtó arról, hogy rendkívül érdekes felvételek készültek a Napról, ezek révén pedig minden korábbinál részletesebb betekintést nyertünk annak szerkezetébe. Ugyanekkor, január legvégén, a NASA Parker Solar Probe minden eddiginél jobban megközelítette a csillagot, miközben az európai kollégák útnak indították saját megfigyelő eszközüket.
Az ESA hivatalos beszámolója szerint a Solar Orbiter gond nélkül rajtolt el még február 9-én, ezzel egy újabb küldetés vette kezdetét. Ez utóbbi ugyan nem fog ugyanolyan közel repülni a Naphoz, műszerei és eltérő pályája révén viszont ezúttal a sarkokat is megfigyelhetjük majd, miközben a felszínt is részletesebben vizsgálhatjuk meg. Tulajdonképpen három eltérő, egymást azonban jól kiegészítő küldetésről van szó, hiszen ugyanezen idő alatt a Földön lévő Inouye Solar Telescope (amely a már említett részletes felvételeket szolgáltatta az év elején) egyfajta mikroszkópként szegeződik a Napra, többek között a fény mágneses lenyomatát, annak hullámhosszát is rögzítve, míg a Parker menetrendje szintén meglehetősen jól igazítható lesz a másik két eszközhöz, ezzel pedig még jobb végeredményt kaphatunk.
A szakértők izgatottan várják a további adatokat, magyarázatuk szerint erre elsősorban azért van szükség, mert a Nap időjárása esetében csaknem 100 éves lemaradásban vagyunk (ahhoz képest, amit itt a Földön, az életünket közvetlenül befolyásoló klíma kapcsán elértünk). Azt is jól tudjuk, hogy egy viszonylag nyugodt periódus után az elkövetkező 5 évben a Nap jóval aktívabb lesz, ez pedig nemcsak az űrhajósok, de még a földi élet számára is fontos szakasznak bizonyulhat, az ottani viszonyok jobb és részletesebb megértésével az előrejelzések is pontosabbá válhatnak, ami számos területen szolgáltat majd további előnyöket – annál is inkább, mert gőzerővel készülünk az újabb Hold- és Mars-küldetésekkel.
Ez még az egyéb naprendszerek kapcsán is hasznos lehet, az itt begyűjtött adatok alapján ugyanis a miénktől eltérő, kisebb és jóval aktívabb csillagok saját rendszerük tagjaira gyakorolt hatását is jobban megismerhetjük.