Ez azonban a típustól függ, így a környezeti hatásoknak még így is jut szerep.

A rákkutatás területén az utóbbi időben a potenciális gyógymódok és a jó értelemben vett végső megoldás foglalkoztatja a közvéleményt, eközben azonban a megelőzés formái és a főbb okok szemrevétele sem maradhat el. Ez utóbbi kapcsán látott most napvilágot egy új tanulmány, amely érdekes eredményeket kínál.

Egy amerikai orvoscsoport tette közzé saját munkájának eredményét, amely arra utal, hogy a környezeti hatásoknak és az életmódnak az eddig gondoltnál kisebb jelentősége van a rák kialakulásában. Ők ugyanis arra a következtetésre jutottak, hogy ez az esetek nagy részében génproblémákra vezethető vissza, egészen pontosan azon másolási hibákra, amelyek a sejtosztódáskor bukkanhatnak fel. Ezen hibák olykor kritikus jelentőséget nyernek, az ilyen kritikus változatokból pedig két-három elegendő ahhoz, hogy a rák megjelenjen az illető személy szervezetében. Ebben az esetben tehát hiába tartunk be minden szabályt, a szinte tökéletes életmód sem jelent egérutat – igaz, a megelőzés még ekkor is sokszor megvalósítható.

A képet némileg árnyalja, hogy a rák típusától függően eltérő eredményeket kapunk. A szakemberek leszögezik, hogy az adatok nem egységesek, hiszen míg az agy, a prosztata (dülmirigy), illetve a csontok esetében a káros mutációk 95 százaléka írható a másolási hibák (replikáció) számlájára, addig a hasnyálmirigyrák esetében ez 77 százalék, a tüdőráknál pedig alig 35 százalék. Átlagosan 66 százalék róható fel a genetikai hibáknak, de jól látható, hogy itt már bejön a környezeti és az életmóddal kapcsolatos hatások jelentősége, tehát az elfogadott vélemény, miszerint a főbb okok között egyaránt szerepelnek a genetikai hibák, a környezeti hatások, valamint a helytelen életmód, valószínűleg nem változik meg.

A tanulmány mégis fontos és hasznos, hiszen a típusok közötti különbségek részletes felvázolásával a megelőzés terén is jobb esélyeket kaphatunk.