Ötvös Tibor
A széria utolsó darabja lehet a Lost Planet 3
A Lost Planet első része egy kirobbanó hangulattal rendelkező akciójáték volt, mely megérdemelten ért el sikereket. Sajnos aztán valamiért a Capcom úgy döntött, hogy változtat a címen és a második epizód minden szempontból visszalépést jelentett.
Aztán, egy hosszabb szünet után a kiadó úgy döntött, hogy a Dead Rising és a Bionic Commando után a Lost Planet szériát is nyugati fejlesztők kezébe adja. Így került képbe, a mai napig érthetetlen módon a Spark Unlimited, akik eddig csupa bukást produkáltak, és a csapat neki is fogott a Lost Planet 3 munkálatainak.
És bár jó lenne azt mondani, hogy a csapat rácáfolt az előzetes ellenérzéseinkre, de sajnos most a papírforma jött be. Már az előjelek is igen érdekesnek voltak mondhatók (például a kritikai embargó a megjelenés napjáig) és a játékmenet elég komoly "Dead Spacesedése" sem okozott túl nagy örömet a rajongóknak, ám a végeredmény így is nagyon unalmas és ötlettelen lett.
A Lost Planet 3 főhőse Jim Peyton, aki kutatási céllal érkezik az EDN III jeges felszínére. Egy különleges energiaforrást fedeztek fel itt, ám az itteni őslakos bogárszerű teremtmények nem hagynak nekünk nyugtot és folyamatosan le akarnak vadászni minket. A sztoriba bekerül még egy kis ökológiai vonal, de összességében nem túl nagy eresztés a történet. Ám azt hozzá kell tenni, hogy a sorozatban még a harmadik epizódé a legkidolgozottabb, de a konkurenciához képest nem köti le az embert.
Tetszett a játék?
A játékmenet a Dead Space vonalat erőlteti a klasszikus Lost Planet helyett. Igazából egy az egyben azt az élményt kapjuk, amit Isaac harmadik kalandjával, csak sokkal gyengébb színvonalon. Vannak ugyanis bizonyos alapok a külső nézetes akciójátékok piacán is, melyeket szinte mindenki beletesz a programjába. A Lost Planet 3 esetében is ez a helyzet - és ennyi. Semmi extra, semmi fejlesztés az alapokon - ez kérem a TPS standard kiadása.
A változatosságot elméletileg az egyébként bányászatra használt lépegető, a Rig vezérlése jelentené, ám ez sem jött be. Az első gond, hogy a nem harcra tervezett géppel csak közelharcokat tudunk végezni, távolsági fegyverek nuku. Aztán ott van az, hogy a csaták többnyire QTE-rendszerrel működnek és elképesztően hamar unalmassá válnak.
De hogy pozitívumot is említsünk, a külcsín elég jól fest. A bolygó jeges felszíne, az állandó viharok szinte a mi bőrünket is csípik, így maga a környezet jól vizsgázott. És őszintén megmondva, a játék első fél-egy órája igen jó, a magány érzése nagyon átjön. Ám ennyivel el is intéztük a pozitív dolgok felsorolását.
A nagyon gyenge átvezető jelenetek, a csőrendszerben történő haladás, a fent említett játékmeneti negatívumok és a rengeteg beakadás, fagyás miatt a Lost Planet 3 nem több, mint egy, a középszerűséget alulról nyaldosó akciójáték, mely fogadtatása után a Capcom válaszút elé került. Vagy hagyja az egész sorozatot vagy egy tehetséges csapatot szerez meg az esetleges negyedik részhez - vagy reboothoz.
Aztán, egy hosszabb szünet után a kiadó úgy döntött, hogy a Dead Rising és a Bionic Commando után a Lost Planet szériát is nyugati fejlesztők kezébe adja. Így került képbe, a mai napig érthetetlen módon a Spark Unlimited, akik eddig csupa bukást produkáltak, és a csapat neki is fogott a Lost Planet 3 munkálatainak.
És bár jó lenne azt mondani, hogy a csapat rácáfolt az előzetes ellenérzéseinkre, de sajnos most a papírforma jött be. Már az előjelek is igen érdekesnek voltak mondhatók (például a kritikai embargó a megjelenés napjáig) és a játékmenet elég komoly "Dead Spacesedése" sem okozott túl nagy örömet a rajongóknak, ám a végeredmény így is nagyon unalmas és ötlettelen lett.
A Lost Planet 3 főhőse Jim Peyton, aki kutatási céllal érkezik az EDN III jeges felszínére. Egy különleges energiaforrást fedeztek fel itt, ám az itteni őslakos bogárszerű teremtmények nem hagynak nekünk nyugtot és folyamatosan le akarnak vadászni minket. A sztoriba bekerül még egy kis ökológiai vonal, de összességében nem túl nagy eresztés a történet. Ám azt hozzá kell tenni, hogy a sorozatban még a harmadik epizódé a legkidolgozottabb, de a konkurenciához képest nem köti le az embert.
A változatosságot elméletileg az egyébként bányászatra használt lépegető, a Rig vezérlése jelentené, ám ez sem jött be. Az első gond, hogy a nem harcra tervezett géppel csak közelharcokat tudunk végezni, távolsági fegyverek nuku. Aztán ott van az, hogy a csaták többnyire QTE-rendszerrel működnek és elképesztően hamar unalmassá válnak.
De hogy pozitívumot is említsünk, a külcsín elég jól fest. A bolygó jeges felszíne, az állandó viharok szinte a mi bőrünket is csípik, így maga a környezet jól vizsgázott. És őszintén megmondva, a játék első fél-egy órája igen jó, a magány érzése nagyon átjön. Ám ennyivel el is intéztük a pozitív dolgok felsorolását.
A nagyon gyenge átvezető jelenetek, a csőrendszerben történő haladás, a fent említett játékmeneti negatívumok és a rengeteg beakadás, fagyás miatt a Lost Planet 3 nem több, mint egy, a középszerűséget alulról nyaldosó akciójáték, mely fogadtatása után a Capcom válaszút elé került. Vagy hagyja az egész sorozatot vagy egy tehetséges csapatot szerez meg az esetleges negyedik részhez - vagy reboothoz.