Ötvös Tibor
Kihalóban a túlélő horror műfaj?
Még pontosan emlékszem 1996-ra, amikor a Resident Evillel először sikerült megismerkednem. Pazar élményt nyújtott a rémisztgetős hangulatával és játékmenetével.
A túlélő horrorok megszületését az Alone in the Dark első részéhez kötjük, ám igazán népszerűvé a Resident Evil és a Silent Hill tették a műfajt. Ám mára eléggé megkopott mindkét széria nimbusza és sokan már azt is ki merik jelenteni, hogy maga a stílus is halott. Vajon igazuk van?
Nézzük a tényeket. A Resident Evil sorozat a negyedik résztől fogva váltott a játékmeneten és a horror helyett az akció irányába fordult. Ez az újítás az ötödik epizódban is bevált, ám a valódi rajongók már ekkor hiányolták a klasszikus elemeket. Az Operation Raccoon City teljes csődje után sokan bíztak a hatodik részben, mellyel kapcsolatban a fejlesztők megígérték, hogy ismét egy borzongatós horrorral lesz dolgunk.
A kritikákat és a saját tapasztalatainkat is figyelembe véve kijelenthetjük, hogy ezt az ígéretet a kiadó nem tartotta be. Bár akadnak horrorisztikus elemek a Resident Evil 6-ban, ettől függetlenül a játékmenet továbbra is az akcióra koncentrált. A közönség gyomra pedig egyre nehezebben veszi be ezt a váltást és a legvérmesebb rajongók már átpártoltak a Dead Space sorozathoz (mely szintén nem kimondott horror, de azért vannak ijesztő elemek benne bőven) vagy valamelyik független alkotáshoz (Amnesia például).
Ugyanez elmondható a Silent Hill szériáról is, mely azért nem változott ennyit, ám a Downpour még így is messze van attól, amit az első pár részben tapasztalhattunk. És hogy kicsit másfele is nézelődjünk, az Alan Wake egy tipikus példája volt annak, hogyan is kellene kinéznie egy mostani túlélő horrornak, thrillernek. Ám első körben nem voltak vevők a játékosok az író sztorijára, de a PC-s társadalom sikeressé tette végül a produktumot.
Sajnos a jövő sem tűnik túl rózsásnak. A független, kisebb fejlesztőkön kívül szinte senki nem készít valódi horrort, így a rajongók az Amnesia folytatásában kell, hogy bízzanak. A konzolosoknak pedig még ennél is rosszabb a helyzet. Remélhetőleg ez csak egy átmeneti állapot és - hasonlóan a kalandjátékokhoz - ez a műfaj sem hal ki teljesen.
A túlélő horrorok megszületését az Alone in the Dark első részéhez kötjük, ám igazán népszerűvé a Resident Evil és a Silent Hill tették a műfajt. Ám mára eléggé megkopott mindkét széria nimbusza és sokan már azt is ki merik jelenteni, hogy maga a stílus is halott. Vajon igazuk van?
Nézzük a tényeket. A Resident Evil sorozat a negyedik résztől fogva váltott a játékmeneten és a horror helyett az akció irányába fordult. Ez az újítás az ötödik epizódban is bevált, ám a valódi rajongók már ekkor hiányolták a klasszikus elemeket. Az Operation Raccoon City teljes csődje után sokan bíztak a hatodik részben, mellyel kapcsolatban a fejlesztők megígérték, hogy ismét egy borzongatós horrorral lesz dolgunk.
A kritikákat és a saját tapasztalatainkat is figyelembe véve kijelenthetjük, hogy ezt az ígéretet a kiadó nem tartotta be. Bár akadnak horrorisztikus elemek a Resident Evil 6-ban, ettől függetlenül a játékmenet továbbra is az akcióra koncentrált. A közönség gyomra pedig egyre nehezebben veszi be ezt a váltást és a legvérmesebb rajongók már átpártoltak a Dead Space sorozathoz (mely szintén nem kimondott horror, de azért vannak ijesztő elemek benne bőven) vagy valamelyik független alkotáshoz (Amnesia például).
Ugyanez elmondható a Silent Hill szériáról is, mely azért nem változott ennyit, ám a Downpour még így is messze van attól, amit az első pár részben tapasztalhattunk. És hogy kicsit másfele is nézelődjünk, az Alan Wake egy tipikus példája volt annak, hogyan is kellene kinéznie egy mostani túlélő horrornak, thrillernek. Ám első körben nem voltak vevők a játékosok az író sztorijára, de a PC-s társadalom sikeressé tette végül a produktumot.
Sajnos a jövő sem tűnik túl rózsásnak. A független, kisebb fejlesztőkön kívül szinte senki nem készít valódi horrort, így a rajongók az Amnesia folytatásában kell, hogy bízzanak. A konzolosoknak pedig még ennél is rosszabb a helyzet. Remélhetőleg ez csak egy átmeneti állapot és - hasonlóan a kalandjátékokhoz - ez a műfaj sem hal ki teljesen.
