Ötvös Tibor
Gyenge lett a Dead Island: Ryder White DLC
A Dead Island kellemes kis Left 4 Dead klón volt, mely egyedi hangulata és a közelharc ilyen jellegű preferálása miatt megérdemelten lett sikeres alkotás. Természetesen azonnal elkezdődtek a kiegészítők fejlesztései is, ám míg a Bloodbath Arena kellemes alkotás volt, addig a most megjelent Ryder White nagyon gyenge lett.
Pedig maga az alap elképzelés nem rossz. Ezúttal ugyanis az alapjáték egyik gonosztevőjének a szemszögéből tapasztalhatjuk meg a zombiinváziót, akiről kiderül, hogy nem is olyan rossz, mint gondoltuk és tulajdonképpen a körülmények hatására vált azzá, amivé.
A legnagyobb pofon már rögtön az elején éri a játékost. Míg a Dead Island és a Bloodbath Arena legnagyobb erősségét a négy fős ko-op adta, addig a Ryder White csupán egyszemélyes játékot kínál. Ezzel tulajdonképpen az egész hangulatát sikerült kiirtani. Persze akadnak, akik az eredeti alkotást is szólóban vitték végig, de azért azt el kell ismerni, hogy a Left 4 Dead sem olyan hangulatos egyedül játszva.
Az alap alkotás RPG elemekkel is rendelkezett. Karaktereink fejlődhettek, alakíthattuk őket és kedvünk szerint fegyverkezhettük fel őket. Nos, a Ryder White ezt teljesen mellőzi. Adott tulajdonságokkal és képességekkel rendelkezünk, nincs skill-tree, nincsenek elosztható pontok - semmi. Egyedül a fegyvereken alakíthatunk és ennyi.
A harmadik, hogy ezek hatására nincs nagy értelme bejárni Banoi nyitott világát. Ami nem is lehetséges, hiszen a játék legnagyobb erényét adó szabadság is eltűnt. Láthatatlan falak torlaszolnak el minket a külvilágtól vagy áthatolhatatlan tereptárgyak terelnek minket egyetlen irányba. Nincsenek mellékküldetések, többnyire a börtönben harcolunk és ezzel megszűnik a változatosság is.
Szóval kijelenthető, hogy a Dead Island: Ryder White tipikusan olyan DLC, mely beleillik a "hogyan szedjünk le még több pénzt a rajongóktól" felfogásba. Reméljük a következő kiegészítő már valamennyi újdonságot is tartalmaz.
Pedig maga az alap elképzelés nem rossz. Ezúttal ugyanis az alapjáték egyik gonosztevőjének a szemszögéből tapasztalhatjuk meg a zombiinváziót, akiről kiderül, hogy nem is olyan rossz, mint gondoltuk és tulajdonképpen a körülmények hatására vált azzá, amivé.
A legnagyobb pofon már rögtön az elején éri a játékost. Míg a Dead Island és a Bloodbath Arena legnagyobb erősségét a négy fős ko-op adta, addig a Ryder White csupán egyszemélyes játékot kínál. Ezzel tulajdonképpen az egész hangulatát sikerült kiirtani. Persze akadnak, akik az eredeti alkotást is szólóban vitték végig, de azért azt el kell ismerni, hogy a Left 4 Dead sem olyan hangulatos egyedül játszva.
Az alap alkotás RPG elemekkel is rendelkezett. Karaktereink fejlődhettek, alakíthattuk őket és kedvünk szerint fegyverkezhettük fel őket. Nos, a Ryder White ezt teljesen mellőzi. Adott tulajdonságokkal és képességekkel rendelkezünk, nincs skill-tree, nincsenek elosztható pontok - semmi. Egyedül a fegyvereken alakíthatunk és ennyi.
A harmadik, hogy ezek hatására nincs nagy értelme bejárni Banoi nyitott világát. Ami nem is lehetséges, hiszen a játék legnagyobb erényét adó szabadság is eltűnt. Láthatatlan falak torlaszolnak el minket a külvilágtól vagy áthatolhatatlan tereptárgyak terelnek minket egyetlen irányba. Nincsenek mellékküldetések, többnyire a börtönben harcolunk és ezzel megszűnik a változatosság is.
Szóval kijelenthető, hogy a Dead Island: Ryder White tipikusan olyan DLC, mely beleillik a "hogyan szedjünk le még több pénzt a rajongóktól" felfogásba. Reméljük a következő kiegészítő már valamennyi újdonságot is tartalmaz.
