Ötvös Tibor
Miért a Batman: Arkham City az eddigi legjobb?
Tim Burton első Denevérembe filmje után felcsapott a Batman-láz és szinte mindenhonnan a szuperhős mosolygott vissza az emberre. Így talán nem meglepő, hogy a játékiparban is felbukkant az álarcos hős, ám ezek minősége a Rocksteady első játékáig maximum a közepes szintet ütötték meg.
Érdekes mód nem egy önálló programmal kezdenénk, hanem a The Revenge of Shinobi című, 1989-es alkotással, melyben Batman csak mint egy mellékszereplő bukkan fel. Ez nem meglepő, hiszen a fejlesztők megpróbáltak rengeteg, a filmekből ismert szereplőt bevonni a nindzsa kalandjába, így Denevérember mellett Pókember, Godzilla, a T-800-as és John Rambo is megjelent benne.
Pár héttel később megjelent a Batman játék is, melyben már a Tim Burton film eseményeit ismerhettük meg. Ám annyiban azért eltért a mozis eseményektől, hogy itt tulajdonképpen csak a játék legvégén csapunk össze Jokerrel, a kalandunk közben folyamatosan a Szitakötővel kell megküzdenünk. Ráadásul Batman ruhája lila volt, ami a mai napig furcsán fest.
A folytatás 1991-ben jelent meg Batman: Return of the Joker címmel, mely már nem a második Denevérember film eseményeit követte, hanem sokkal inkább a képregénysorozatra alapozta a történetét. Ebben Denevérember már fegyvereket is használt és jobban hasonlított a Contra szériára, mint a Super Marióra. A rajongók ideig-óráig elvoltak a programmal, de maradandót nem nyújtott.
A harmadik film ismét kapott egy saját játékot, mely a Mortal Kombatben látott digitalizált megoldással alkotta meg a hőseinket. A Batman Forever az azóta már csődbe ment Acclaim Studios alkotása volt, melyben a filmben látott Rébusz és Kétarc is felbukkan, mint legyőzendő ellenfél. A Forever egy egyszerű játékmenettel megáldott mászkálós program volt, mely egyáltalán nem lett sikeres.
2000-ben jelent meg az akkoriban a Denevérembert nagyon új módban bemutató Batman Beyond: Retunr of the Joker, mely az animációs sorozatra épült. A játék szimplán borzalmas volt: grafikailag nagyon csúnya, a játékmenet elképesztően gyenge és maga a sztori sem volt megkapó. Egy lépéssel jobban sikerült a Batman: Vengeance, mely tulajdonképpen lefektette az Arkham Asylum alapjait. A 2001-es játék azonban továbbra is rengeteg negatívummal bírt (lásd grafika, harcrendszer stb.), így ismét nem aratott nagy sikert.
A mélypont ezután jött el. A Batman: Gotham City Racer maga volt a borzalom. Bár más franchiseok sikerrel ültették át a saját hőseiket egy versenyzős programba (lásd Mario Kart, Star Wars Racer és társai), Denevéremberrel ez nem sikerült. Pedig a fejlesztést ugyanaz a csapat készítette, amely évekkel később egy Assassin's Creeded örvendeztette meg a játékvilágot. Elrettentő példaként kipróbálható, de sokat ne várjon tőle senki.
2003-ban látott világot a Batman: Rise of Sin Tzu, mely az addigi legfogyaszthatóbb Denevéremberes alkotás volt. A játék a Final Fight legszebb pillanatait idézte, melyben nem volt eget rengető a grafika, ám mégis volt valami hangulata az egésznek. A Rise of Sin Tzu mindenképpen kiemelkedik a Batman alkotások közül.
Ezután azonban egy újabb mélypont következett. A Batman: Dark Tomorrow Ra's al Ghul újabb cselszövését kell megakadályoznunk és ehhez például Gotham város csatornarendszerében kell óriási patkányokat megvernünk. Az egészben az egyedüli pozitívum a Batarang használatakor megjelenő FPS nézet volt, mely valamennyire változatosságot hozott a játékba. A dolog minősége azért kérdéses, mert a történetet a Final Fantasy VI írója, Kenji Terada jegyzi és ennek ellenére ennyire gyenge lett a végeredmény.
Christopher Nolan készítette új Denevérember film is megkapta a saját adaptációját, mely a Batman Begins nevet kapta és a megvalósítást tekintve egy Splinter Cell klónnak nevezhetjük. A játék egyetlen eredeti elemet tartalmazott: a gonosztevők hősünket meglátván esetenként félelembe estek és ezt mi is megéreztük. A keményebbek azonban nem csak az ökleikkel, hanem a halott szüleinkkel is megtámadhattak minket - utóbbit pszichésen. Ilyenkor hősünk megzavarodott - és ez kihatással volt a mozgásunkra is.
Az utolsó említésre érdemes megjelenés - mármint az Arkham Asylum előtt - a Mortal Kombat vs DC Universe volt, melyben Denevérember mint választható karakter jelent meg számos más szuperhős mellett. A verekedős játék jól sikerült, bár az is tény, hogy a Mortal Kombat rajongók tetszését annyira nem nyerte el vértelen mivolta miatt.
De az Arkham Asylum megjelenésekor mindez megváltozott: a Rocksteady megalkotta minden idők legjobb Denevéremberes alkotását és minden idők egyik legjobb akciójátékát is, melynek folytatása, az Arkham City már PC-re is megjelent, kritikánk pedig hamarosan olvasható lesz róla.
Érdekes mód nem egy önálló programmal kezdenénk, hanem a The Revenge of Shinobi című, 1989-es alkotással, melyben Batman csak mint egy mellékszereplő bukkan fel. Ez nem meglepő, hiszen a fejlesztők megpróbáltak rengeteg, a filmekből ismert szereplőt bevonni a nindzsa kalandjába, így Denevérember mellett Pókember, Godzilla, a T-800-as és John Rambo is megjelent benne.
Pár héttel később megjelent a Batman játék is, melyben már a Tim Burton film eseményeit ismerhettük meg. Ám annyiban azért eltért a mozis eseményektől, hogy itt tulajdonképpen csak a játék legvégén csapunk össze Jokerrel, a kalandunk közben folyamatosan a Szitakötővel kell megküzdenünk. Ráadásul Batman ruhája lila volt, ami a mai napig furcsán fest.
A folytatás 1991-ben jelent meg Batman: Return of the Joker címmel, mely már nem a második Denevérember film eseményeit követte, hanem sokkal inkább a képregénysorozatra alapozta a történetét. Ebben Denevérember már fegyvereket is használt és jobban hasonlított a Contra szériára, mint a Super Marióra. A rajongók ideig-óráig elvoltak a programmal, de maradandót nem nyújtott.
A harmadik film ismét kapott egy saját játékot, mely a Mortal Kombatben látott digitalizált megoldással alkotta meg a hőseinket. A Batman Forever az azóta már csődbe ment Acclaim Studios alkotása volt, melyben a filmben látott Rébusz és Kétarc is felbukkan, mint legyőzendő ellenfél. A Forever egy egyszerű játékmenettel megáldott mászkálós program volt, mely egyáltalán nem lett sikeres.
2000-ben jelent meg az akkoriban a Denevérembert nagyon új módban bemutató Batman Beyond: Retunr of the Joker, mely az animációs sorozatra épült. A játék szimplán borzalmas volt: grafikailag nagyon csúnya, a játékmenet elképesztően gyenge és maga a sztori sem volt megkapó. Egy lépéssel jobban sikerült a Batman: Vengeance, mely tulajdonképpen lefektette az Arkham Asylum alapjait. A 2001-es játék azonban továbbra is rengeteg negatívummal bírt (lásd grafika, harcrendszer stb.), így ismét nem aratott nagy sikert.
A mélypont ezután jött el. A Batman: Gotham City Racer maga volt a borzalom. Bár más franchiseok sikerrel ültették át a saját hőseiket egy versenyzős programba (lásd Mario Kart, Star Wars Racer és társai), Denevéremberrel ez nem sikerült. Pedig a fejlesztést ugyanaz a csapat készítette, amely évekkel később egy Assassin's Creeded örvendeztette meg a játékvilágot. Elrettentő példaként kipróbálható, de sokat ne várjon tőle senki.
2003-ban látott világot a Batman: Rise of Sin Tzu, mely az addigi legfogyaszthatóbb Denevéremberes alkotás volt. A játék a Final Fight legszebb pillanatait idézte, melyben nem volt eget rengető a grafika, ám mégis volt valami hangulata az egésznek. A Rise of Sin Tzu mindenképpen kiemelkedik a Batman alkotások közül.
Ezután azonban egy újabb mélypont következett. A Batman: Dark Tomorrow Ra's al Ghul újabb cselszövését kell megakadályoznunk és ehhez például Gotham város csatornarendszerében kell óriási patkányokat megvernünk. Az egészben az egyedüli pozitívum a Batarang használatakor megjelenő FPS nézet volt, mely valamennyire változatosságot hozott a játékba. A dolog minősége azért kérdéses, mert a történetet a Final Fantasy VI írója, Kenji Terada jegyzi és ennek ellenére ennyire gyenge lett a végeredmény.
Christopher Nolan készítette új Denevérember film is megkapta a saját adaptációját, mely a Batman Begins nevet kapta és a megvalósítást tekintve egy Splinter Cell klónnak nevezhetjük. A játék egyetlen eredeti elemet tartalmazott: a gonosztevők hősünket meglátván esetenként félelembe estek és ezt mi is megéreztük. A keményebbek azonban nem csak az ökleikkel, hanem a halott szüleinkkel is megtámadhattak minket - utóbbit pszichésen. Ilyenkor hősünk megzavarodott - és ez kihatással volt a mozgásunkra is.
Az utolsó említésre érdemes megjelenés - mármint az Arkham Asylum előtt - a Mortal Kombat vs DC Universe volt, melyben Denevérember mint választható karakter jelent meg számos más szuperhős mellett. A verekedős játék jól sikerült, bár az is tény, hogy a Mortal Kombat rajongók tetszését annyira nem nyerte el vértelen mivolta miatt.
De az Arkham Asylum megjelenésekor mindez megváltozott: a Rocksteady megalkotta minden idők legjobb Denevéremberes alkotását és minden idők egyik legjobb akciójátékát is, melynek folytatása, az Arkham City már PC-re is megjelent, kritikánk pedig hamarosan olvasható lesz róla.
