Men of War: Assault Squad

Kiadó: 1C Company
Fejlesztő: Best Way
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: 2,6 GHz-es processzor, 1 GB RAM, 256 MB VRAM-mal rendelkező grafikus kártya, 4 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Duo E6550 2,33 GHz-es vagy Athlon 64 X2 Dual Core 4200+ processzor, 2 GB RAM, 512 MB VRAM-mal rendelkező grafikus kártya, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Men of War, Men of War: Red Tide, Faces of War
Kategória: stratégia

Annak a szűk játékosrétegnek, amelyik él-hal a második világháborús tematikájú játékokért, feltehetően ismerősen cseng a Men of War név. A 2009 elején érkezett stratégia ugyanis olyan nevek szellemi örököseként látta meg a napvilágot, mint a Faces of War, vagy éppen a Soldiers: Heroes of World War II. Az illetékesek feltehetően azért nem akarták a megnevezett bejáratott címek valamelyikének folytatásaként megjelentetni a Men of Wart, mert ezzel is szerették volna jelezni, hogy csak az ott kialakult szellemiséget és koncepciót örökítették tovább, azonban a játékmenetet tekintve komolyabb változások történtek.

Hogy mik voltak ezek a módosulások, ma már mellékes információ, hiszen két évvel ezelőtt az esztendő legjobb valós idejű stratégiáját köszönthettük a név alatt, amely az idők folyamán immáron a második és egyben utolsó kiegészítőt kapta meg a fejlesztőktől. Első ízben a Red Tide alcímmel ellátott kiegészítés jelent meg, hogy kibővítse néhány órányi plusz játékidővel az alapokat. Ebben egy orosz különleges alakulat irányítását bízták ránk, aminek köszönhetően egy lényegesen másabb, a kisebb összecsapásokra koncentráló kampányt kaptunk. Az Assault Squadban szerencsére újfent visszatérünk az alapjáték koncepciójához, azonban ez a megállapítás sem teljesen igaz. Hogy miért, arról az alábbiakban próbálunk meg választ adni.


Mielőtt azonban belemélyednénk az új kiegészítőbe, egy pillanatra idézzük fel az alapokat. Merthogy milyen is volt a 2009-es év legjobb világháborús stratégiája? Megfelelő nehézségű, kellő kihívást nyújtó, kiváló küllemmel bíró, részletes megvalósítású, elegendő mennyiségű küldetéssel rendelkező, valamint egy olyan izgalmas kampányt birtokló, amiben megtalálhattuk az emberiség egyik legnagyobb háborújának legfontosabb állomásait. Nos, sajnos az Assault Squad betöltését követően éppen utóbbi az, ami hiányozni fog, a kiegészítésben ugyanis nincs kampány.

Az illetékesek mindezt 15 vadonatúj küldetéssel próbálták ellensúlyozni, amelyek, mivel nem függenek össze történetileg, nem kapták meg a kampány titulust, így csak valamivel több mint egy tucat skirmish küldetés vár ránk újdonságként a bővítményben. Ezeket a feladatokat Németország, az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Japán és a szövetségesek oldaláról élhetjük át. Itt már ki is emelhető az egyik legjobb frissítés, hiszen a japánok első alkalommal jelennek meg úgy egy Men of War játékban, hogy egyszemélyes módban is játszhatunk velük. A küldetések legnagyobb érdekessége mégis inkább az, hogy nem rendelkeznek saját történettel, ennek köszönhetően mind a 15 térképen ugyanazt a feladatot kell teljesítenünk. Ez hosszú távon frusztráló és unalmas is egyben, de szerencsére azért akadnak mentesítő tényezők.


Kapcsolódjunk be bármelyik fél oldalán a háborúba, legyünk ott az Overlord hadműveletnél az amerikaiakkal, Caen ostrománál a németekkel, vagy éppen a világháborús játékokból rendre kimaradó Khalkhin Golnál a japánokkal, unatkozni biztosan nem fogunk. Az Assault Squadban a feladatunk folyamatosan az lesz, hogy az éppen aktuális térképen elfoglaljuk az összes stratégiai pontot, amelyek természetesen az ellenfél kezén vannak. Dolgunkat nehezíti, hogy nem áll rendelkezésünkre végtelen mennyiségű utánpótlás - kivéve, ha elég türelmesek vagyunk -, illetve ahhoz, hogy egyre jobb egységeket tudjunk elérni, folyamatosan haladnunk kell előre, és el kell foglalnunk az ellenséges állásokat. Minden küldetés alatt egy állandóan töltődő pontjelző határozza meg, hogy éppen mennyi és milyen egységet hívhatunk le erősítésnek. Minél több ellenséges fészekre kerül ki a mi lobogónk, annál több pontunk lesz, illetve annál változatosabb az utánpótlás felhozatala. Míg az elején tehát csak gyalogos egységeket, netán néhány géppuskát tudunk kérni, addig később megjelennek a páncélosok, a különböző ütegek, a győzelemhez közelítve pedig - frakciótól függően - légicsapást, veterán Tigriseket vagy éppen ejtőernyősöket tudunk hívni erősítésként.


Az Assault Squad küldetései tehát egyértelműen a területfoglalós stratégiák legjobb pillanatait idézik majd fel számunkra, ám ne higgyük azt, hogy ennyivel el lehetne intézni a történetet, hiszen a Men of War játékok híresek brutális részletességükről. Ez elsőként a térképeken érhető tetten, amelyek nagyon változatosak. Szinte mindegyik küldetés legalább kétféle tereppel kívánja megnehezíteni az előretörést, így hol füves rétek, hol sűrű erdők, hol lerombolásra váró városok várnak arra, hogy megtaláljuk a leghatékonyabb egységeket és taktikát. Értelemszerűen nem vethetünk be Tigriseket a szűk utcákon, mint ahogyan a gyalogsággal sem érünk el sok mindent egy óriási nyílt terepen.

Kiemelkedő részletességgel lettek mintázva mindemellett az egységek is, hiszen a Men of War tipikus példája annak, hogy minden egyes katonánk saját személyiséggel bír, ezáltal pedig nem csak fontosak a harcban, haláluk pedig tragédia, hanem saját hátizsákjuknak köszönhetően az elesett egységeket átkutatva olyan felszerelésekkel ruházhatjuk fel őket, amilyenekkel csak szeretnénk.

A különböző páncélozott egységek sem csak "dobozok", ahogyan azt megszokhattuk néhány másik stratégiától. Itt ugyanis a harcjárművek sérülnek, méghozzá különböző pontokon, így lehet, hogy csak a lánctalp szakad el, de a lövegtorony még használható lesz. Előfordulhat továbbá, hogy egy páncéloson teljesen használhatatlanná válik az üteg, de mivel a futómű és a motor ép, ezért hátrahívhatjuk a frontvonalak mögé, hogy a legénység megjavíthassa, hiszen ilyen opció is van a játékban, aminek köszönhetően akár még az ellenség tankjait is saját hasznunkra fordíthatjuk.


Az elhangzottakon kívül számtalan más hasonló apróságot is kiemelhetnénk még, így a fedezékrendszert, amely az egyik legjobb szisztéma, amit stratégiában valaha láthattunk, de megemlíthető még az is, hogy egy-egy ütközetben olyan apróságok is számítanak majd, hogy az egységeknek milyen rálátásuk van egymásra és a többi. Már az alapjáték is ezzel vívta ki magának a rajongók elismerését, így nem csoda, ha az Assault Squad is teljes egészében továbbörökítette az aprólékosságot, mindemellett pedig újdonságokat is hozott, méghozzá számtalan új egység képében.

Ha már újdonság, kiemelendő, hogy első ízben végre kooperatív móddal is gazdagodott a játék, aminek köszönhetően még izgalmasabbá válhatnak az ütközetek, de a többjátékos módban is elérhetővé vált néhány új térkép, ha esetleg a reformációtól mentes, ámde izgalmas multiplayer részért szerettük meg korábban az alkotást. Grafika: Annak idején a Men of War kinézetét az egekig magasztalta a sajtó, hiszen elképesztő részletességgel megalkotott küllemmel bírt, ami mára még a továbbfinomított grafikus motor ellenére is megkopott. Bár ráközelítve az egységekre még így is mérföldekkel szebb a látvány, mint a lényegesen magasabb költségvetéssel készült R.U.S.E. esetében, 2011-ben ennél - ha nem is sokkal, de - többet várunk már.

Madártávlatból - ahonnan a játék kilencven százalékát éljük majd át - ugyan szép a látvány, de korántsem annyira, hogy maximális pontszámot kapjon. Erre a megállapításra pedig csak ráerősít, hogy az ajánlott gépigénynél magasabb specifikációval rendelkező tesztgépünkön is képes volt néha akadozni a játék a nagyobb létszámú összecsapások alatt, ami szintén nem egy mentesítő tényező.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Az Assault Squad kezelőfelülete teljes egészében az alapjátékból lett átörökítve, így aki azt magabiztosan kezelte, itt sem fog sok újdonságot felfedezni. Az egész rendszer már akkor is működött, így most sincs ez másképpen, egyedül egy használhatóbb mini-térképet hiányoltam továbbra is. Az irányíthatóság a klasszikus RTS vonalon mozog, bár a "direct control" segítségével lényegesen több lehetőség érhető el egy adott egységnél, mint a legtöbb stratégiában. Ennek ellenére sincs túlbonyolítva semmi, aki ismerte az alapokat, az itt már az első percek után belejön az irányításba.

Játszhatóság: A játék ugyan nem rendelkezik kampánnyal, de így is képes hosszú távú szórakozást biztosítani a világháborúra éhes rajongóknak, a 15 küldetés ugyanis legalább ennyi órányi játékidőt rejt, mindehhez pedig még hozzávehetjük a többjátékos mókát, amely a kooperatív mód újdonsága miatt igazi élménnyé varázsolja az Assault Squadot.

Intelligencia, nehézség: Annak idején, amikor a Men of War megjelent, elég sok kétes vélemény látott napvilágot azzal kapcsolatban, hogy milyen nehéz a játék. Az egyik oldalon az elégedett fanatikusok, míg a másik oldalon azok a hadvezérjelöltek álltak, akiknek túl nehéznek tűntek a harcok. Való igaz, az Assault Squad küldetései most is elég kihívást jelentenek majd, főleg a németek elleni harcok okoznak komolyabb fejtöréseket, valamint a nagyobb területeken történő összecsapások, de én már az alapjátékot sem éreztem nehéznek, ahhoz viszonyítva ez a kiegészítő is nagyjából azon a szinten van.

Amiért ez a rész mégsem kapja meg a maximális pontszámot, az az intelligencia. Az ellenfelek ugyanis bár a legtöbbször frappánsan reagálnak a tetteinkre, elég gyakori hiba volt, hogy logikátlanul támadtak, nem egyszer ész nélkül csak a túlerőre támaszkodtak, de gyakran csalást is érzékeltem a harcok közben, amikor a semmiből megjelent egy olyan szintű erősítés, amilyent mi biztosan nem tudtunk volna lehívni. A mi egységeink útkeresése sem a legjobb, az előretörő harcjárművek nagyon gyakran beakadnak a tereptárgyakba, a tankok is inkább átgázolnak még a legnagyobb tömbházon is, minthogy megkerüljék, ami úgy gondolom, nem túl realisztikus.

Hangok, zene: Újfent az alapjátékot felhozva példának, már ott is elképesztő realisztikussággal bőgtek fel a páncélosok motorjai és dördültek el a lövegek csövei az összecsapások alatt, ez a hagyomány pedig folytatódik az Assault Squadban is. Bár a legtöbbünk biztosan nem harcolt a második világháborúban, néhány korabeli felvétel és jobb háborús film alapján kijelenthető, hogy hibátlan alakítás született a hangeffektek tekintetében, nem mellesleg pedig még a zenék és a szinkronok is hozzák az elvárható szintet.

Összefoglalás: Mindent összevetve kijelenthető, hogy jól sikerült a Men of War második - önállóan futtatható - kiegészítője, amely sajnos úgy tűnik, hogy az utolsó világháborús darabja is lesz a névnek, a sorozat következő tagja ugyanis már a vietnami hadszínteret kívánja középpontba állítani. Addig azonban itt egy majdhogynem hibátlan kiegészítés, amelyben nincs kampány, helyenként még bugos is, de olyan hangulattal és kihívással párosítva tárja elénk a második világháborús ütközeteket, amire jelenleg egyetlen hasonló stratégia sem képes.