Kiadó: Activision
Fejlesztő: Infinity Ward
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Windows XP/Vista, Intel Pentium 4 2.4 GHz vagy AMD Athlon 64 2800+, 512 MB RAM (768 MB Windows Vistához), 8 GB szabad tárhely, NVIDIA Geforce 6600, ATI Radeon 9800 Pro vagy jobb
Ajánlott: Windows XP/Vista, 2.4 GHz Core 2 Duo, 1 GB RAM Windows XP-hez; 2 GB RAM Windows Vistához, 8 GB szabad tárhely, Nvidia Geforce 7800/ATI Radeon X1800
Hasonló játékok: Call of Duty 4: Modern Warfare
Kategória: FPS

November 10-én megjelent generációnk egyik legjobban várt, legjobban fogyó, leg-leg-leg belső nézetes akciójátéka, a Modern Warfare folytatása, mellyel szemben nemcsak az Activision, hanem a rajongók is komoly elvárásokat támasztottak. A hangzatos marketingszövegeknek vége, eljött az igazság pillanata, és végre saját bőrünkön tapasztalhatjuk meg, milyen egy globális konfliktust megoldani, ismét békét teremteni a világban.

A Call of Duty 4: Modern Warfare két évvel ezelőtti megjelenése után talán az Activision és az Infinity Ward se hitt benne, hogy a hollywoodi produkciókat meghazudtoló tálalással érkező belső nézetes lövölde sorra dönti majd a bevételi rekordokat. Pedig a fejlesztés kezdetén a kiadó hallani se akart a modern köntösről, a fejesek és a részvényesek az akkor még mindig nagy slágernek számító, de egyre elcsépeltebb második világháborús zsánert szerették volna erőltetni - ezt végül a World at Warral meg is tették.

A fejlesztők azonban a modern hadviselés számunkra elképzelhetetlen oldalát akarták bemutatni. Tették ezt egy nagyon rövid, de hihetetlenül pörgős, hullámvasúthoz hasonlítható egyjátékos móddal, illetve a mai napig az egyik legnagyobb népszerűségnek örvendő online mókával. A folytatás tehát egyértelmű volt, két évet kellett rá várni, a beharangozók pedig minden idők egyik legjobb és legkelendőbb játékát prognosztizálták. Vajon a felfújt lufi nagyon hamar kipukkan, a sok-sok jól hangzó ígérgetés megvalósult? Vajon a Modern Warfare 2 képes volt újat mutatni? Ezekre a kérdésekre keressük a választ.


A történet szerint pár évvel később járunk az első rész után. Sikeresen likvidáltuk a világot akkor fenyegető Zakajevet, Sgt. Price és csapata hősiesen helyt állt az őrült hadúr magánhadseregével szemben, Zakajev világuralmi törekvései pedig dugába dőltek. Azonban akadtak olyanok, akik megúszták a tisztogatást. Ezek közé tartozik Zakajev jobb keze, Makarov, aki még mindig szabadlábon van, valahol bujkálva irányítja mindenre kész zsoldos hadseregét, hogy revansot vegyen mentora haláláért, akiből halála után igazi mártírt csinált hazája, emlékére szobrot állítottak, a lakosság igazi hősként kezeli.

A háttérben azonban aggasztó események láncolata veszi kezdetét, a feszültség egyre csak nő, így az újabb terroristatámadások, a keleten zajló háborús helyzet ismét arra sarkallja a nyugati nagyhatalmakat, hogy újra bevessék elit csapatukat, a Task Force 141-et. A csapat az első részben már bizonyított, tagjai olyan keménykötésű katonák, akik korábban a CIA, a Delta Force, a Rangerek, és a British SAS szolgálatában álltak. A játékban ezúttal Sgt. Gary "Roach" Sanderson bőrébe bújva kell rendet teremtenünk, de segítségünkre lesz az előző rész főszereplője, az akkor még arc nélküli "Soap" MacTavish.

Nehéz a történetről úgy beszélni, hogy ne legyen poéngyilkos az írás, de muszáj megemlítenem, hogy emellett lesz a játéknak egy másik főszereplője is. A Modern Warfare 2 ugyanis az eddigi sémát követve minden küldetés alkalmával ugrik térben és időben, így az Egyesült Államok fővárosának a megjelenés előtti trailerekben látott ostroma valós. Washinghtonban egy ismeretlen bakaként kell szétrúgnunk majd az országunkat megszálló terroristák hátsóját. Szintén fontos megjegyeznem, hogy a lángokban heverő Washington nem a játék végét jelenti, sőt, szinte a játék elején belecsöppenünk ebbe a kicsit abszurd helyzetbe.

Aki esetleg még vásárlás előtt áll, az joggal teszi fel a kérdést, miszerint miben tud még újat mutatni a játék? Magam se hittem el, de a Modern Warfare második része képes volt újabb sebességbe kapcsolni, még pörgősebb, látványosabb, élethűbb akcióval szembesülünk. A játék betöltésekor egekbe szökik adrenalinszintünk, ami a folyamatos eseményeknek köszönhetően csak a játék végeztével áll vissza a normális szintre.

Amiben nem változott a folytatás, az az egyjátékos kampány rövidsége. Ezúttal is 6-7 óra alatt bedarálható a fő cselekményszál, azonban ha figyelembe vesszük, hogy mindezt egy hullámvasútszerű élményként éljük meg, akkor abszolút nem érheti rossz szó a fejlesztőket. A játék első két harmadában állandóan csak emelkedik a hangulat, majd az utolsó harmad újabb löketet kap, és totálisan letaglózza az embert a végső, grandiózus finálé.

A Modern Warfare második felvonása ezúttal is igazi globális utazás. A világ szinte összes kontinensén megfordulunk majd, a legkülönbözőbb és legegzotikusabb, na és persze a legveszélyesebb városokban kell küldetéseket teljesítenünk. Tiszteletünket tesszük Brazíliában, ahol a helyi alvilággal kerülünk szembe, és ahol a bádogházakból álló nyomornegyed szűk utcáinak sora magában rejti a veszélyt, de Észak-Amerika több pontján is küldetést kell teljesítenünk. Emellett megjárjuk Afganisztánt és Grúziát is - az orosz fagyban, hózáporban lövöldözni hihetetlen élvezet.

Ebből pedig következik, hogy változatos klíma, változatos környezet vár ránk, amit az Infinity Ward igencsak öregecske, de még most is nagyon pofásan kinéző motorjával valósított meg. Akadnak elmosódott pixelek, csúnyácska kidolgozások, de a pályadizájn akkor is igényes és részletes. Bár nem nagyon lesz lehetőségünk bámészkodni, azért Rio de Janeiro bádogházai között érdemes egyszer-egyszer elnézni a távolba, és megcsodálni a látképet, de ugyanolyan letaglózó élményt nyújtanak a hófödte orosz missziók vagy az afgán, homok borította küldetések.

Ez maga után vonja azt is, hogy egészen más stílusban kell teljesítenünk a feladatokat. Brazíliában a gerillaharc lehet a nyerő, az orosz, hófúvásokkal tarkított területen a taktikázás, a lopakodás. A fejlesztők a játékélményt a már szokásos hollywoodi, pazar hangulatteremtéssel, izgalmas felvezetésekkel, a küldetések változatosságával fokozták. A játékosnak végig olyan érzése lesz, mintha egy film szereplője lenne, ráadásul nem statisztaként, hanem főszereplőként vagyunk jelen. A készítők igyekeztek úgy tálalni és kialakítani a küldetéseket, hogy egyszer se érezzük passzív résztvevőnek magunkat.


Természetesen több ponton is változás történt a játékmechanikában. Ezek közül a legfontosabb, hogy az első részben sokat kritizált "újratermelődő" ellenfeleket szinte teljesen kigyomlálta a csapat. A második részben úgy oldották meg az AI által irányított ellenfelek "újragenerálódását", hogy halálozás utáni újratöltéskor nem ugyanonnan támadnak majd a katonák. Egyszóval a szkriptelt események számát minimalizálta az Infinity Ward, ami rengeteget dob a játékélményen, hiszen sosem tudhatjuk, hogy honnan fognak majd ránk támadni a gerillák vagy a zsoldosok.

Változáson és komoly bővítésen esett át fegyverarzenálunk is. Az előző epizód széles kínálatára is rá tudott tenni egy lapáttal a stúdió, így ezúttal még nagyobb választékból csemegézhetünk. Ráadásul egy-egy fegyver akár többféle verzióban is felbukkan, ugyanis ezerféle kiegészítőt pakolhatunk csúzlinkra (reflex sight, távcső, gránátvető stb.), de emellett lehetőségünk lesz igazán spéci fegyverek felszedésére is (pl. az Alien filmből ismert hőérzékelős távcsővel vagy mozgásérzékelővel felszerelt, korábban már látott gépfegyver). Egyszóval mindenki talál majd számára kedveset és hasznosat.

Ezzel szerencsére nem fulladtak ki az újdonságok, ugyanis a játékban akár egy távolról irányítható robotfegyvert, a Predator Drone-t is bevethetjük. Az első küldetések valamelyikén már találkozunk is vele, és mikor tömegében özönlenek a zsoldosok, akkor nagyon jó szolgálatot tesz a cucc. A második részben lehetőségünk lesz kétkezes lövöldözésre. A dupla fegyverforgatás nagyon jó móka, de ilyenkor nem tudunk célozni, csak aprítani. Ebből következik, hogy csak akkor célszerű két mordályt felvennünk, ha szűk terepen teljesítünk küldetést, vagy közeli célpontokat akarunk leszedni. Távolra a nagy szórás miatt értelmetlen golyót pazarolni.

Szintén új belépőként köszönthetjük a rendőrségi védőpajzsot, mely kiváló taktikai kelléknek bizonyul majd. Hátránya a pajzsnak, hogy mögüle nem tudunk lőni, viszont megfelelő közelségben a segítségével hatalmas csapást mérhetünk az ellenfelekre. Ezúttal már járműveket is vezethetünk, amik a videókban elsőre jópofának tűntek, játék közben az irányítás azért még erősen döcög. Kellemes meglepetés, kicsit színesíti a játékélményt, de nem emiatt lesz emlékezetes a Modern Warfare 2. Ha a Modern Warfare 2-öt technikai oldalról is boncolgatni szeretnénk, akkor a játékot meghajtó, házon belül fejlesztett IW 4.0 kódnevű motort kell górcső alá vennünk. A látvány nem egy Crysis vagy egy Uncharted 2 színvonal, rengeteg az elmosódott textúra, a karakterek kidolgozottsága is idejétmúlt, viszont a játék stabilan hozza a 60 fps-t, és a folytonos akció megjelenítéséhez ez elengedhetetlen.

Minden másodpercben történik valami körülöttünk, autók robbannak fel, helikopterek zuhannak le, eközben pedig csapatunk tagjait és az ellenfeleket is meg kell mozgatnia a játéknak. És nem egy-két milicistáról van itt szó, hanem kisebb minihadsereg méretű csapatokról. A játék emellett maximum beállítások mellett, 1024x768-asfelbontásban döcögésmentesen fut, ami manapság szintén nem jellemző.

A pályatervezés továbbra is komoly műgonddal lett kivitelezve, bár ezúttal is megmaradt a lineáris vonalvezetés, amit azonban nem tudok hibának felróni. A másodperc tört része alatt kell döntéseket hoznunk, helyzetekre reagálnunk, egyszerűen nincs idő azon agyalni, hogy melyik útvonalat válasszam. A játék másik fontos pillére és hangulati tényezője a zene, amely pont annyira monumentális, mint maga a Modern Warfare 2. Egy ekkora büdzséből készült alkotás esetében talán mindez nem meglepő, főleg ha hozzátesszük, hogy a felcsendülő traktusokat Hans Zimmer komponálta.

A játék másik újítása, a kooperatív módban tolható, miniküldetéseket felvonultató Spec Ops mód. Az Infinity Ward ezzel szerette volna kárpótolni azokat, akik kooperatív módban szerették volna végigtolni a szóló módot. Az ötlet és a kivitelezés zseniális, nyugodtan neki lehet esni ezeknek a misszióknak is, ha unatkozunk, ugyanis pár perces kihívásokról van szó, melyeket társunkkal karöltve kell teljesítenünk. A Spec Ops-ban a taktikázásnak nincs helye, nagyon intenzív és mozgalmas küldetésekben lehet részünk.

Ennek megfelelően a teljesítendő feladatok is egyszerűek: ölj meg meghatározott számú ellenfelet adott idő alatt, védj egy pontot bizonyos ideig, vagy egy AC-130-al fedezd a földön akciózó bajtársat. További plusz, hogy a játékmód akár osztott képernyőn, vagy akár online módban is játszható, ha pedig valaki tényleg rövid, de mozgalmas kikapcsolódásra vágyik, akkor keresve se talál ennél jobbat.

A játék eladási eredményei szerint az Egyesült Királyságban az első napon 1,23 millió korongot adtak el, amivel a korábbi rekordert, a GTA IV-et taszította le a trónról a CoD - kétszer több fogyott belőle, mint Nico kalandjából. Ezzel közel 47 millió fontot kaszált a játék, csak Angliában. A világméretű eladási adatok pedig egészen döbbentő eredményt hoztak ki. A premier napján összesen 4,7 millió darabot adtak el a játékból, ami összesen 310 millió dollárt hozott eddig a kiadó konyhájára. Ezzel minden idők legnagyobb szórakoztatóipari premierjét produkálta a játék. Ennyi ember pedig nem tévedhet! A Call of Duty: Modern Warfare 2 egy minden tekintetben zseniális játék.

Vannak hibái, nem tökéletes, de a szóló mód olyan filmes élményt garantál, amire eddig talán csak az Uncharted 2 volt képes. Az újdonságok jól működnek, bár nincs túl sok belőlük, a Spec Ops játékmód remek kikapcsolódást biztosít, a multi pedig valószínűleg még évek múlva is milliókat fog vonzani. Ha rajongsz a stílusért, akkor ideje feltörni a malacperselyt, mert erről a csodáról nem érdemes lemaradni!

Grafika: Komoly újításokat nem fedeztünk fel az első rész óta. Ezúttal is élettel teli környezet, stabil 60 fps várja a játékosokat. Bár már elavult a házi fejlesztésű motor, azért 2009-ben sok játék szeretne magának ilyen külcsínt.

Kezelőfelület: Szintén nem változott sokat. Teljesen letisztult térkép biztosítja, hogy ne tévedjünk el, illetve a folyamatos szövegelés, parancsok kiosztása is garantálja, hogy tisztában legyünk feladatunkkal.

Játszhatóság: Ezúttal is egy gyors kiképzéssel indítunk, amit teljesítve a játék felkínálja a személyre szabott nehézségi szintet. Ettől már a kezdetekben eltérhetünk, és javasolt is. Regular szinten 4-5 óra alatt, a következő nehézségi szinten 7-8 óra alatt darálható le a szóló mód. De ezután jön a szavatosságát sose elveszítő multiplayer opció.

Intelligencia, nehézség: A zsoldosok és gerillák csapatba verődbe támadnak. Folyamatosan fedezéket keresve haladnak előre, kommunikálnak, és ha lehetőségük adódik, körbekerítenek minket. A nehézségi szint változásával a célzásuk is pontosabbá válik, egyszóval abszolút úgy érzi magát az ember, mintha egy valós háború közepébe csöppent volna.

Hangok, zene: Hans Zimmer keze munkáját dicséri, így felesleges is sorokat pazarolni a részletezésére. Zseniális, megunhatatlan, mindig az adott szituációhoz megfelelő taktusok csendülnek fel, a szinkron pedig ezúttal is mestermű.

Összefoglalás: A Call of Duty-t lehet szeretni vagy nem szeretni, ezt mindenki maga dönti el. Biztos akad majd olyan, akinek nem nyeri el tetszését az új rész, de több millió ember nem tévedhet. A rövid, de annál izgalmasabb szóló mód, a játékórák millióit biztosító többszereplős mód, a hollywoodi körítés, mind-mind olyan elemei a játéknak, ami miatt képtelenség nem öt csillagra értékelni.

Kapcsolódó letöltések:
Videó #1
Videó #2