Kiadó: Activision
Fejlesztő: Treyarch
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Intel Pentium Dual Core E6500 2,93 GHz/AMD Athlon II X2, Geforce GTS240/Radeon HD 3870, 2 GB RAM, 12 GB lemezterület
Hasonló játékok: Call of Duty 4: Modern Warfare
Kategória: FPS

A tavalyi Modern Warfare 2 szinte minden eladási és népszerűségi rekordot megdöntött, így a Treyarch csapata nem akármilyen kihívással nézett szembe a soron következő Call of Duty-epizód elkészítése kapcsán. De a fejlesztők apait-anyait beleadtak, és egy olyan játékot hoztak össze, ami minden tekintetben méltó a sorozathoz.

A Call of Duty franchise egy ideje az FPS-játékok abszolút etalonjának számít. Az, ami annak idején egy masszív világháborús lövöldeként kezdte pályafutását, mára a piac egyik legnépszerűbb online háborús játékává nőtte ki magát, ami a hihetetlenül erős többjátékos mód mellé egy filmszerű egyszemélyes kampányt is fel tud mutatni. Látva a Black Ops-ot kijelenthetjük, hogy a Treyarch igenis felnőtt a feladathoz, és ezúttal nem csak hozta az Infinity Ward által felállított minőségi elvárásokat, de pár tekintetben túl is szárnyalta azokat.


Az egyszemélyes kampányban Alex Masont alakítjuk, aki éppen egy kényszervallatás szenvedő alanya, ahogyan az már a hihetetlenül hangulatos menüből is kiderül. A probléma igazából az, hogy olyan kérdésekkel faggatják, amelyekre nem is emlékszik. A kampányban az ő emléktöredékeit játszhatjuk végig, miközben sorra törnek elő a teljesen elfeledettnek hitt részletek. A szóló mód körítésének minőségét olyan nevek garantálják, mint Sam Worthington, Ed Harris és Gary Oldman, akik hihetetlen módon keltik életre karaktereiket.

A történet a kezdetétől fogva érdekes, sőt, talán régóta először fordul elő a sorozat történetében, hogy képes végig lekötni a játékost, s a cselekmény nem merül el a lassan monotonná váló lövöldözésben. Természetesen találunk itt is csavart bőven. Ezek közül van, amelyik kifejezetten jól sikerült, van olyan is, ami kevésbé, viszont az új rész hatalmas előnye a MW2-vel szemben, hogy mire a történet végére érünk, szépen lassan kitisztul a kép, és nem maradnak elvarratlan szálak.


A Black Ops alapvetően nem egy szigorúan lineáris játékmenetet erőltet ránk, bár meg kell említeni, hogy vannak kulcsjelenetek a történetben, amikben a program egyszerűen nem engedi, hogy mást tegyünk, mint amit tennünk kell. De mivel a hangulat teljességgel magával ragadja az embert, ezek csak akkor szúrnak szemet, ha valaki szántszándékkal ellent akar mondani a dramaturgiának. Ha viszont nem vagyunk ilyen szőrszálhasogató hangulatban, akkor az események csak sodornak magukkal, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy eltelt az az 5-6 óra, amit az egyjátékos kampány kínál. Ezzel a játékidővel még mindig nem mondható hosszúnak a játék szóló része, viszont egyértelműen érezhető a javulás a korábbi részekhez képest.

Még mindig az egyrésztvevős módnál maradva, nem lehet kikerülni azt a tényt, hogy a gépi játékosok - legyen szó akár ellenfelekről, akár csapattársakról - hihetetlenül gyenge értelmi képességekkel bírnak. Nem egyszer láthatunk a saját fedezéküket sorozó katonákat, akiknek túl nagy feladatot jelentett lövés előtt kibújni a takarásból. Az MI hiányosságai mellett akad még pár bosszantó hiba a kampányban, mint például a gyenge küldetéstervezés.


Előfordul, hogy a forgatagban egyszerűen nem találjuk a helyünket, és a játék ahelyett, hogy segítene, még inkább belevisz minket a dolgok sűrűjébe, ahol egyébként nem sok keresnivalónk lenne. Máshol olyan bugba futhatunk bele, mint az ajtó, ami nem akar kinyílni, és egyetlen továbbjutási lehetőségünk a küldetés újrakezdése, vagy különösen nagy összecsapások alkalmával a motornak gondjai támadnak a fizikai határokkal, és ilyenkor a holttestek probléma nélkül átzuhannak falakon, fákon, vagy ami éppen az útjukban áll.

A fentebbi hiányosságok és esetenként bosszantó hibák ellenére is kifejezetten élvezetes szóló kampányt kínál a Black Ops, ami tulajdonképpen a sorozat történetében az eddigi legjobb történetet kínálja és a legnagyobb élvezetet is nyújtja, továbbá nem mellékesen a legdurvább jeleneteket tartalmazza. De természetesen a fő hangsúly mégsem ezen van, ahogyan a rajongók nagy észe sem arra volt kíváncsi mit csinálhat egyedül a Black Ops-szal, ha egyszer játszhat a barátaival is. A többjátékos mód nagyon hasonlít a MW2-ben látottakhoz, de korántsem azonos azzal. A Black Ops multijának legszembeötlőbb újítása a CoD-pontok bevezetése. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a tapasztalatszerzés és a szinteken át tartó fejlődés kihatással van a játék egészére, ugyanis XP mellett most ezeket a bizonyos CoD-pontokat is gyűjtjük online akcióink során, hogy később valutaként hasznosíthassuk őket fegyverek, perkek, bónuszok és egyéb extrák vásárlásakor.

A rendszer első ránézésre nem tűnik valami egyszerűnek, de rövid idő alatt bele lehet tanulni. Szintlépésenként kap a játékos 1000 CoD-pontot, amit arra költhet, amire csak akar. Vásárolhat fegyvereket, különböző módosításokat, speciális felszerelést, tehát bármit, ami az ő egyedi játékstílusának megfelel. Az egyetlen buktató a dologban, hogy ha már megvettünk valamit, akkor nincs pénz-visszatérítési garancia.


A másik komoly újítás szintén a CoD-pontokhoz kapcsolódik, és ez a Wager Match opció bevezetése. Itt tulajdonképpen egy szerencsejátékról van szó, aminek a lényege, hogy a játékosok a megszerzett CoD-pontjaikban fogadhatnak a következő meccsben nyújtott teljesítményükre. Természetesen, aki nyer, az visz mindent. Az ötlet maga ugyan nem rossz, viszont a rendszer még elbírna némi csiszolást. Egyrészt jó lenne, ha a megtett meccsek külön lobbiba kerülnének, és nem fordulhatna elő olyan, hogy egy már zajló buli kellős közepébe dob be a program, ahol értelemszerűen kezdésből hátránnyal indulunk. Másrészt lehetne bővíteni a fogadási rendszert, ugyanis jelenleg nem fogadhatunk mondjuk a csapatunk összteljesítményére sem. Remélhetőleg az első patch orvosolja ezeket a hiányosságokat.

Természetesen megtaláljuk az összes klasszikus módot, van Team deathmatch, Deathmatch, Domination és Headquarters is. Ráadásul, amint elértük az 50-es szintet, azaz a fejlődési fa tetejét, megnyílik előttünk az úgynevezett Prestige mód, ami további kihívásokat kínál. A CoD-pontok bevezetése a testreszabhatóság tekintetében is teljesen új távlatokat nyit. Most már nem csak kiegészítőket szerezhetünk be, de akár saját nevünket vagy klánunk nevét is felvéshetjük kedvenc fegyvereinkre, átalakíthatjuk saját egyenruhánkat, a célkereszt színét és formáját, röviden jószerivel mindent. Persze ez mind nagyon költséges mulatság, úgyhogy hacsak nem fontosabb a dizájn az ütősebb játékszereknél, akkor a nagy személyre szabás az "ötvenesek" kiváltsága marad.


A multi részt megtoldották az úgynevezett Theater móddal, ami azt teszi lehetővé, hogy felvegyük meccseinket, majd a kellő vagdosás és cenzúra végeztével közzétegyük a játék honlapján. Az ötlet maga nagyon jó, és valószínűleg ösztönző hatással lesz az igazi keménymagra, ugyanakkor nem új keletű a dolog, mindössze ezentúl nincs szükség külső programra a dologhoz. Csorbítja a potenciálját, hogy a Callofduty.com-ra kell feltölteni a videókat, míg léteznek olyan fórumok is a világhálón, amik nagyobb nyilvánosságot tudnak biztosítani.

Grafika: A Treyarch emberei nagy valószínűséggel kipörgették a motort annak teljesítőképessége határáig. Az így kreált látványvilág bár nem tökéletes, mert ha nagyon figyelünk, könnyen találunk alacsony felbontású textúrát vagy egyéb apró hiányosságot, mégis érezhetően javult pl. a karakterek kidolgozottsága, mozgáskultúrája. A tájak gyönyörűek, és a motor tartja a stabil FPS-számot még a legkomolyabb összecsapásokban is.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A HUD letisztult, mindössze egy térképet látunk, illetve az aktuális fegyverünket a hozzá tartozó muníció mennyiségével. A billentyűzetkiosztás pedig teljes mértékben tesztre szabható. Viszont ez nem újdonság, de mégis miért változtatnának azon, ami már tökéletesen működik?

Játszhatóság: Szóló módban előfordul néhány szerencsétlen pályadizájn, és több esetben nem teljesen egyértelmű, hogy hol és éppen mi dolgunk lenne éppen. De összességében ezek megbocsáthatóak, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy nem lineáris játékról van szó. Az online újítások ötletesek és érdekesek, bár a fogadási rendszer némi finomításra szorul, az összkép azért meggyőző.

Intelligencia, nehézség: Ez az a terület, ahol a Black Ops bizony elvérzik. A mesterséges intelligencia nagyon gyengén teljesít mind szóló módban, mind az online gyakorlásokban. Lehet azzal védekezni, hogy az online részen van a hangsúly, de ez nem javít azon, hogy a nehézségi szint változtatásával nem okosodnak az ellenfelek, hanem csak többen lesznek, pontosabban céloznak és nagyobbat sebeznek.

Hangok, zene: Amennyire gyengére sikerült a mesterséges intelligencia, a szinkronmunka annyira kimagasló. Nem hiába nem sajnálták a költségvetést és bízták profikra a karakterek megformálását, a minőség megérte. Ugyanez mondható el a zenei aláfestésről is.

Összefoglalás: Összességében a Call of Duty Black Ops a széria legjobban sikerült darabja. Az MI ugyan csapnivaló, de a játékmenet tempója és a magával ragadó történet képest ezt feledtetni, és akkor még nem beszéltünk a többjátékos módról, mely a MW2 jól bevált rendszerére építkezik, de mer azon változtatni. A CoD-pontok bevezetése sokkal több taktikázásra kényszeríti a játékosokat, és még a zombi nácik is visszatérnek. A CoD Black Ops mindenképpen megéri a pénzét, de így, karácsony előtt azt sem felejthetjük el, hogy a játék nem véletlenül kapta meg a legmagasabb besorolást. Bár a vér kikapcsolható, attól még a szemkivágás és egyéb csonkítások megmaradnak, tehát a szülők fiatal csemetéiknek lehetőleg ne ezt válasszák a fa alá.