Call of Duty 4: Modern Warfare
Kiadó: Activision
Fejlesztő: Infinity Ward
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2,4 GHz, 1 Gbyte RAM, 8 Gbyte szabad hely, DirectX 9-et támogató 128 Mbyte-os videokártya
Ajánlott: Intel Core 2 Duo , 2 Gbyte RAM, nVidia Geforce 7900+, Sound Blaster X-Fi
Hasonló játékok: CoD 3, SWAT 4, Team Fortress 2
Kategória: háborús csapat FPS
Szerencsére vége a II. Világháborúnak! Az ember viszont olyan, hogy szereti halomra lőni fajtársait, így a XXI. század eleje sem lehet mentes a virtuális háborús konfliktusoktól. A Call of Duty 4 megdöbbentően kelti életre napjaink haditechnológiáit, harci helyzeteit, ráadásul a valóságban is elképzelhető történetbe helyezve mindezt. A lényeg persze a többjátékos mód.
Ha a CoD negyedik része is világháborús időket idézne, akkor valószínűleg már csak a nagyon fanatikusok fanyalodnának rá, akármilyen szép és jó. Vannak trendek, melyeknek el kell múlniuk, így éppen ideje volt ugrani 50 évet az időben. Ma az M1 vagy MG34 helyett már a jól bevált AK47, M16 és társai ugatnak fel, ha lenyomjuk a bal egér gombot.
A játék története akár egy harmadik világháborús szituáció is lehetne, amikor is egy orosz szélsőséges úgy érzi eljött az ideje, hogy Oroszországba visszatérjenek a Szovjetunió alatti állapotok. Ehhez meg is van mindene, mérhetetlen mennyiségű pénz, viszonylag komoly hatalom, emberek és persze az elmaradhatatlan atomfegyver készlet. Azt viszont belátja, hogy az amerikaiak semmiképp nem néznék jó szemmel a történéseket, ezért rájuk is gondolva finanszíroz egy közel-keleti puccsot, hogy a tengerentúliaknak legyen mivel bíbelődnie. Éppen ezért amíg a jenkiket irányítva az arab világot kell kipucolni a fegyveres kendősöktől, addig a brit SAS különítmény a hűvös orosz télben próbálnak zöldágra vergődni a kommunistákkal. A sztori romantikus akciófilm, melyben végül minden jóra fordul, kicsit nyakatekert módon ugyan, de a világ megmenekül, főhősünk túlél, az útközben ejtett 8637 hulla pedig csak járulékos veszteség egy komolyabb nézeteltérés rendezése közben.
A játékos egy rajtaütéses akció főpróbájakor csatlakozik a társasághoz, ahol Price kapitány szeretné látni az újonnan érkezettől, hogy képes egy rutin feladatot gyorsan és precízen elvégezni. Ami az egyik legzseniálisabb ötlet, nem is értem, hogy eddig miért nem találta fel senki, hogy ez a bemelegítő feladatsor egyben felméri, hogy az illető milyen készségekkel rendelkezik az FPS játékok terén és ennek megfelelően ajánl fel egy nehézségi szintet. A megszállottak nyilván pörgősen, otthonosan mozognak bárhol, pontosan céloznak és nem kezdik el a berendezési tárgyakat nézegetni, a briefet megértik. Aki ennek épp ellenkezője, azok többnyire kezdő szintre lesznek irányítva. Ezután azonnal át is leszünk irányítva egy éles akcióba, ahol egy hajón lévő bombát kell megszerezni, ám már ez sem sikerül tökéletesen. Baj van.
Lehetne a játékot támadni automatikusan, hogy végre egy új díszlet, de mégsem voltak képesek egy elég hosszú kampány részt csinálni, hisz a nettó játékidő körülbelül 5-6-7 óra még egy kevésbé villámkezű játékosnak is. Az igazság viszont az, hogy ebben a csekélyke időben annyira tömény háborús sokkot kapunk a fejünkbe, hogy talán nem is érdemes elrontani ezt időhúzással. Az első akciónál valószínűleg a legtöbben csak pislognak (kivéve akik nagyon menő gamerek, mellesleg a fórumunk gyakori hozzászólói is), hogy mi is történik. Ja igen, akció van, ahol az első pillanattól fogva minden aprólékosan ki van számolva. A vezető kézjelekkel és néhol suttogó, néhol üvöltő parancsokkal irányítgatja a csapatot. Ez a lendület nem csak egy kis adrenalin pumpa az elejére, hanem szinte a teljes időtartam alatt megmarad. Nincsenek üresjáratok, nem kell kapcsolót keresgélni, nem kell hosszú üres tereken végigcaplatni, hanem nagyon-nagyon rázós helyzetekben kell méterről-méterre előre hatolni a cél felé.
A kijelzőn folyamatosan látható 10 centi pontossággal, hogy éppen mennyire vagyunk a céltól, természetesen légvonalban, viszont eljutni oda nem éppen egy laza esti kocogás. Nem háborúként aposztrofálnám a helyzetet, ha nem minden esetben komoly ellenállással kellene leszámolnia csapatunknak, nem lenne háború, ha nem lenne minden 5. ablakban géppuskafészek, ha nem repkednének egyszerre három irányból a gránátok. Mégis így van. Az ellenfelek száma nagyon magas, ráadásul viszonylag okosak is. Amint tüzet nyitunk valakire, akkor visszahúzódik és van, amikor nem is bújik elő, amíg egy másik oldalról felmentő sereg nem érkezik. A küldetések során találkozhatunk majd egészen nagy nyitott terekkel, de szűk folyosókkal, épületekkel is egyaránt, így a kampány egy teljes kiképzést nyújt a játékban használható stratégiákról, hogy mire online versengésre szánja el magát valaki, addigra felkészült legyen.
A helyszínek részletesen kidolgozottak, s habár sokszor érződik az irányított linearitás, mégis élményszerű minden egyes rész. Nagy szerepet játszik az időjárás, ami azon túl, hogy feledhetetlen hangulatot ad a játéknak, a látási viszonyokat is befolyásolja például. Az épületek, növényzet és egyéb tereptárgyak végig átgondoltak, jól szerkesztettek, már ami az egy jó kis csetepatéhoz való alkalmasságot illeti. Az előrehaladás során a legfontosabb mindig a fedezékek kiszúrása lesz, s habár az ellenfelek szkript alapokon működnek (ha beérünk egy bizonyos zónába, akkor tűnnek fel épp), mégis akár több féle stratégiát is választhatunk az újabb pontokig való eljutáshoz. A nyugisabb harcosok ahol mód van rá, ott a háttérből egy sniper puskával segédkezhetnek a csapatnak, míg a vértől csöpögő szájúak a nehézfegyverekkel darálhatják az ellenséget szemtől-szembe, miközben gránátokkal szórják a kanyar utáni részt.
Útközben személyes fegyverraktárunk két lőfegyverre korlátozódik, ami indulásként többnyire egy géppuska variációból és egy pisztolyból/spéci fegyverből áll attól függően, hogy mi a küldetés célja. Ezeket persze menet közben vidáman lehet cserélgetni, bármelyik ellenségtől el tudjuk venni használt fegyverét, legyen az bármi. Persze használni is tudjuk. A fegyverekkel simán lőve csípőből tüzelünk, ami nem nagy meglepetésként pontatlan, míg a vállunkhoz tartva a fegyvert a célkereszten át bámulva lőhetünk pontosakat. A távcsöves fegyverek használatakor pár másodperce vissza lehet tartani a lélegzetet, ami még stabilabb kezeket jelent majd, viszont például gyors futás közben nem nagyon lehet lőni.
A játék számos nagyon ötletes újítást és funkciót hozott magával, ami életszerűvé teszi és feldobja az egész történetet. Kocsi mellé például nem mindig érdemes rejtőzni, mert pár tárat beleürítve az ellenfél simán ránk robbanthatja (amit pedig a Myth Busters megcáfolt). Ha pedig gránátot kapunk akkor három lehetőséggel állunk szemben. Az első, hogy pont alattunk robban, ilyenkor azonnal meghalunk és az utolsó mentéstől darálhatunk tovább. Ha kicsit távolabb esik, akkor sípolni kezd a fülünk, megszédülünk picit, illetve ha flashbomb volt, akkor elvakulunk egy kis időre. Persze az események közben pörögnek tovább, tehát egy villanás után lehet nem térünk magunkhoz már. A harmadik lehetőség pedig, hogy megfogjuk és visszadobjuk a feladónak vagy bárki másnak. Ezzel vigyázni kell, mert ha nem dobjuk el időben vagy mondjuk beleakad az ajtófélfába, akkor nagyon megszívattuk magunkat.
A fegyverarzenál egyébként 9 kategóriából válogat, mégpedig pisztoly (4), shotgun (2), géppisztoly (6), rohampuska (7), könnyű gépfegyver (3), távcsöves puska (6), rakétavető (3), gránát (4) és egyebek (2), amibe a C4 és a kés tartozik. Az előforduló modellek gyakorlatilag lefedik az aktuális háborús arzenált teljesen amennyiben a játékban szereplő országok seregeire korlátozzuk a dolgot. Minden fegyver szépen meg van rajzolva, viszonylag hihetően működnek, ami a pontosságot, okozott sebzést és gyorsaságot illeti.
Amit egyébként minden játékos tudni fog, mert a tréningben elhangzik: gyorsabb előrántani a pisztolyt, mint újratölteni a gépfegyvert. És ez valóban igaz. Egy komolyabb tűzpárbajban ha kifogyott a tár, akkor azonnal át kell váltani pisztolyra, hisz szinte abban a másodpercben már lehet is tovább tüzelni, egy kedves szívlövés pedig bárkit megállít. Ha közelharcra kerül a sor, akkor a puskatus mellett a szintén gyorsan előrántható kés lesz nagy segítség, aminek külön gombja van a kiosztásban. A sarkon hirtelen feltűnő meglepi ellenséget ezzel lehet a legelegánsabban kiiktatni.
Mivel a játék kampány része is csapat alapú, csak a gép mozgatja a többieket, ezért fontos, hogy mennyire okosan teszi ezt. Az első néhány pályán még azt lehet mondani, hogy akár nélkülünk is elboldogulnának, ami nyilván egy kis szoktatás. Viszont azon túl, hogy álldogálnak és össze vissza lövöldöznek, valóban csinálnak is valamit. Elbújnak, fedezéket keresnek, kiabálnak, jelzik ha valami gond van, és hatékonyan le is szedik az ellenfelet ha tehetik. Igaz egy komolyabb beltéri csatában hullanak a haverok, mint a legyek, főleg akkor ha mi lövünk agyon párat belőlük, amit nem olyan nehéz kivitelezni. A hangutasítások és státusriportok egyébként életet menthetnek, legalábbis a miénket, amennyiben odafigyelünk rá, hogy az osztag vezetője mit kér éppen, de a multiban játszóknak ez egyébként is egyértelmű.
A többjátékos módról lehetne egész litániákat zengeni, de elégedjünk meg egy tömör összefoglalóval. Nem titok, hogy a játékot nem a kampány miatt készítették el és nem is amiatt érdemes megvenni. Sőt amiatt nem érdemes. Az igazi móka a többjátékos gyilok. Konzolon 16-an, PC-n 32-en lehet egyszerre tolni a 16 rendelkezésre álló pálya bármelyikén. Ezek közül több olyan van, ami egyébként küldetés pálya is, de ugye ott sem éppen az NPC-k monológjai voltak fókuszban, hanem inkább egy AI-vel kisegített multi játék bemutatóra hasonlít némelyik.
Multiban 5 féle szerep közül lehet választani, mint: Assault, Special Ops, Light Machine Gunner, Demolitions és Sniper. Később pedig ki lehet érdemelni egyedi kasztot, amibe mindenki kedvére válogathat fegyvert, de nem árt tisztában lenni minden lehetőséggel, hiszen a pályák is változatosak és némelyiken érdemes távcsöves vadásszal előjönni, mert tágas és nyitott, de vannak szűk, beltéri pályák is szép számmal, ahol a daráló típusoknak van nagyobb keletje. Plusz izgalmat vihet a játékba, hogy bizonyos kombók teljesítésével be lehet hívni külső segítségeket, mint légi csapás, felderítő drónok, harci helikopter, melyek komolyan fel tudják forgatni a kialakult állásokat. Az nem kérdéses, hogy a következő 1-2 évben biztosan a CoD4 forrósítja majd fel az FPS rajongók gépeit, sőt az sem, hogy a Crysis-szal ellentétben ezen a játékon minden ízében érződik a multira kihegyezettség. Nyerő cucc. Grafika: Gyönyörűen megtervezett és kivitelezett pályák, habár "szépségileg" nem éri el a Crysis szintjét, itt sokkal több még a kocka-forma, több a gyenge textúra, viszont teljesen kiegyensúlyozott, ízléses és jól optimalizált. Egy manapság közép kategóriás, játékra összerakott gép maximum beállítások mellett képes futtatni a játékot normális sebességgel, ami nem hátrány egy ilyen pörgős akció esetén. Szép és ötletes effektekkel, korrekt füsttel, nagyon szép fényekkel van dolgunk, de amit egyébként nem szoktam, külön kiemelném a tipográfiát, ami nagyon vagány lett.
Játszhatóság: Az egyjátékos mód egy fantasztikus, ugyanakkor nagyon rövid menet. Alig 5-6 óra alatt ki lehet végezni, legalábbis rutinosabb játékosoknak. Igaz a nehézségi fokozat felpumpálásával lehet kicsit növelni az élményt, de az sem tart örökké. Másrészről viszont a multira termett játék előtt le a kalappal, hiszen minden együtt van ahhoz, hogy egy tökéletes hálózati játékká váljon és méltó utódja legyen a korábbi részeknek. Az online játékban is több mód közül lehet választani, a szokásosokon túl vannak küldetés orientáltabb módok is, ami még tivább növeli a játékélményt, talán ez az egyik megunhatatlan játék lesz.
Kezelőfelület: FPS-hez mérten nem nagyon van miről beszélni, minden a helyén van, igaz 1-1 funkció személy szerint nekem nem esett kézre, de simán át lehet okosítani. A menük, feladatleírások és egyéb közlemények hatékonyak, korrektek. Az interfész menet közben eltűnik ha épp nincs rá szükség, így a képernyő teljes felületén követhetjük az eseményeket. Persze egy gombnyomás és vissza is tér, az egyébként sem sok helyet foglaló információs rész. Alul egy iránytű, jobb oldalon a muníció, bal oldalon pedig a fegyvereink listája.
AI, Nehézség: Mivel tisztáztuk, hogy ennek a játéknak a multi a lelke, ezért ez egy újabb nehéz kérdés, hiszen ha azt mondom, hogy nem minden esetben volt nagyon okos az AI, akkor az rossz, de kit érdekel. A nehézségre megszállott FPS rajongók panaszkodtak, hogy a kampány nem volt nagy cucc még veterán fokozaton sem, de megint csak kit érdekel. A játéknak egy nehézsége van, hogy nehéz abbahagyni.
Hangok és zene: Bill Murray hangjával (Price kapitány) eleve nem lehet rossz semmi, de a többi szinkron is nagyon a helyén van, bármelyik komoly akciófilm megirigyelhetné azokat a pillanatokat, mikor lerohan a csapat egy ellenfelekkel teli területet. Mindenki üvöltözik, de csak a legfontosabb infók szállnak az éterben és az ólom. A fegyverek hangjától kezdve a lélegzet elfojtásig, a fülsípolástól a tévéadásig minden profi munka. A zene szokványos akciófilmes, hol pörgős klisé, hol romantikus izgalom dallamú.
Összegzés: Ha valaki azt mondja, hogy a Crysis az év FPS-e, az igaz lehet, hiszen áttört határokat, viszont ha a játékélményt, az optimalizáltságot, a megunhatatlanságot nézzük, akkor a CoD4 a király. Mivel a játék már pár hete a boltokban van, ezért bizonyára sok otthonban esténként folyamatos tűzharcok zaja őrjíti meg a szomszédokat. Ahol még nincs, de FPS szeretet és szélessávú internet van, azok számára nem késő még a karácsonyfa alá beszerezni a dobozt. Szívás, hogy Xbox Live nincs kishazánkban egyelőre, mert emiatt vagy csalni kell vagy nem éri meg kiadni érte 16 ezret, PC-n viszont minden további nélkül kötelező darab. Különösen ajánlott, a terápiát akár egész 2008-ban lehet végezni vele.
Kapcsolódó letöltések: