Móricz Krisztián
Scratches előzetes
A világ csak ritkán csendes, még éjszaka sem - mindig van valami kis zaj, vagy más, ami megzavarja az igazak álmát. Mint például egy kis kaparászás...
Na jó, talán nem kaparászás, de időnként mindenki hall különös dolgokat a sötétben, mint egy furcsa puffanás, vagy kopogás, vagy az óra ketyegése. A Nucleosys bemutatkozó horror-kalandjának első részét játszva azt hiszem bárki boldog lenne, ha közben nem hallana kaparászást.
A Scratches története 1980-ban kezdődik, amikor Michael Arthate író megérkezik új otthonába, a Rothbury mellett található kisvárosba. A kastély múltja azonban cseppet sem megnyugtató. 1963-ban egy mérnök élt itt, aki, miután felesége meggyilkolásával vádolták, valószínűleg öngyilkos lett. Később a kastélyba a mérnök egyik barátja költözött, akinek 12 év magány után rejtélyes körülmények között nyoma veszett. Miután főszereplőnk beköltözik, hamarosan kiderül, hogy rajta kívül más is van ott, aki nem maradhat felderítetlenül. Arthate elkezdi felkutatni otthonát, majd idővel egyre kilátástalanabbnak látja helyzetét - amikor aztán az éj is leszáll, megkezdődik a kaparászás...
Mivel a mai kalandjátékok nagy részének történetei számos alkalommal zavarossá válnak, így a Scratchestől sem lehetett túl sok jót várni. Bár attól, amit az előzetesben mutattak be (a játék első pár napját öleli át), úgy tűnt, mégsem kell emiatt aggódni. A történetet a borzalmas események megtörténte végén alaposan kivesézték számos hírlapban, újságkivágásban és levelekben. Ezekeket a kastély körül terjesztették, bemutatva egy olyan természetfeletti témát, melyet eddig mindenki száz százalékban valószínűtlennek gondolt. A játékélményen sokat dob, hogy az okkultizmus témáin belül olyan területet kutat fel, mely eddig ritkán látott téma volt e műfajban. Emiatt válik a játék igazán hátborzongatóvá!
Amiként a játék címe is sejteti, a Scratchesben fontos szerepe van a hangoknak, melyek hátborzongatóan keltik a feszültséget. Az éjszakai zajokat kivéve, melyek a kutatásra való fókuszálásban segítenek, a Nucleosys mindenhol nagyon ötletesen használta fel a zajokat az idegek borzolása érdekében. A lépések hangos visszahangzása, a hallban az óra aggasztóan lármás ketyegése, valamint a telefon hirtelen megcsendülései nagyszerűen működnek annak érdekében, hogy a játékos egy percre se érezze magát biztonságban. Végül, de nem utolsósorban a zene zenekari és sokkal inkább mechanikai felcsendülései gyanús és balsejtető dallamokban nyilvánulnak meg, melyek a műfaj igencsak kedvelt eszközei.
A hangzásvilág lenyűgözősége ellenére kétségtelen, hogy a Nuckleosys nem csupán ebben a tekintetben lophatja be magát a játékosok szívébe. Saját Scream-motorjukat használva, a kétszemélyes argentínai fejlesztőcsapat nagyszerű részletességgel megáldott, 360 fokban fordítható belső nézetes világot alkotott. Bár a 800x600-as felbontás a maximum, a helyszínek a tompa színekkel, az érdektelen tárgyakkal, és a fény-, illetve árnyékviszonyok ügyesen kialakított használatával lenyűgözően hatnak. Az animációk, melyek főleg homályos betétekkel, esővel és ajtónyitogatásokkal korlátozottak, nagyon meggyőzőek, néhányuk különösen nyugtalanító.
Az előzetesben található rejtvények fokozatosan nehezednek, és szinte kivétel nélkül leltáralapúak. Többségük jól felépített, melyek arra sarkallják a játékost, hogy Michael rendszeresen tartsa a kapcsolatot barátjával Jerryvel, valamint asszisztensével, Barbarával. Ezeken túl a hangjáték minősége az, ami messze felülmúlja, mint ami várható lenne egy ilyen játéktól.
Sajnos, ahogy minden játéknak, a Scratchesnek is vannak hibái. Egy pár nyomravezető jel például szinte felfedi magát, néha azt sem engedve, hogy a játékos rájöjjön, hogy is derült ki a rejtély. De sokszor az is bizonytalan, hogy milyen különleges esemény kellett a cselekmény továbbhaladásához. Az előzetesben a kastély szinte minden bugyrát bejárhatjuk, kivéve a galériát és a konyha alatti alagsort. Ellenben sajnos ez a fajta szabadság nem adatik meg a kastélyon kívüli területen. Az üvegház, a kápolna, a kripta elérhetetlenek számunkra, pedig biztosan borzongató élményt nyújtottak volna.
Végezetül, annyi bizonyos, hogy a Scratches nagyon ígéretes játék. Vizuálisan elképesztő, profin alkalmazza a hangokat, számos kihívást jelentő rejtvényt tartalmaz, és képes olyan fajta feszültségkeltésre, mely igen ritka az ilyen típusú játékok körében. Mivel a Scratches már aranylemezen van, és a megjelenésig sem kell már sokat várni (januártól már folyamatosan jelenik meg a különböző országokban), így nincs más hátra, mint felkészülni a lámpaoltásra és késő éjszakái virrasztásra.
A játék honlapja
Na jó, talán nem kaparászás, de időnként mindenki hall különös dolgokat a sötétben, mint egy furcsa puffanás, vagy kopogás, vagy az óra ketyegése. A Nucleosys bemutatkozó horror-kalandjának első részét játszva azt hiszem bárki boldog lenne, ha közben nem hallana kaparászást.
A Scratches története 1980-ban kezdődik, amikor Michael Arthate író megérkezik új otthonába, a Rothbury mellett található kisvárosba. A kastély múltja azonban cseppet sem megnyugtató. 1963-ban egy mérnök élt itt, aki, miután felesége meggyilkolásával vádolták, valószínűleg öngyilkos lett. Később a kastélyba a mérnök egyik barátja költözött, akinek 12 év magány után rejtélyes körülmények között nyoma veszett. Miután főszereplőnk beköltözik, hamarosan kiderül, hogy rajta kívül más is van ott, aki nem maradhat felderítetlenül. Arthate elkezdi felkutatni otthonát, majd idővel egyre kilátástalanabbnak látja helyzetét - amikor aztán az éj is leszáll, megkezdődik a kaparászás...
Mivel a mai kalandjátékok nagy részének történetei számos alkalommal zavarossá válnak, így a Scratchestől sem lehetett túl sok jót várni. Bár attól, amit az előzetesben mutattak be (a játék első pár napját öleli át), úgy tűnt, mégsem kell emiatt aggódni. A történetet a borzalmas események megtörténte végén alaposan kivesézték számos hírlapban, újságkivágásban és levelekben. Ezekeket a kastély körül terjesztették, bemutatva egy olyan természetfeletti témát, melyet eddig mindenki száz százalékban valószínűtlennek gondolt. A játékélményen sokat dob, hogy az okkultizmus témáin belül olyan területet kutat fel, mely eddig ritkán látott téma volt e műfajban. Emiatt válik a játék igazán hátborzongatóvá!
Amiként a játék címe is sejteti, a Scratchesben fontos szerepe van a hangoknak, melyek hátborzongatóan keltik a feszültséget. Az éjszakai zajokat kivéve, melyek a kutatásra való fókuszálásban segítenek, a Nucleosys mindenhol nagyon ötletesen használta fel a zajokat az idegek borzolása érdekében. A lépések hangos visszahangzása, a hallban az óra aggasztóan lármás ketyegése, valamint a telefon hirtelen megcsendülései nagyszerűen működnek annak érdekében, hogy a játékos egy percre se érezze magát biztonságban. Végül, de nem utolsósorban a zene zenekari és sokkal inkább mechanikai felcsendülései gyanús és balsejtető dallamokban nyilvánulnak meg, melyek a műfaj igencsak kedvelt eszközei.
A hangzásvilág lenyűgözősége ellenére kétségtelen, hogy a Nuckleosys nem csupán ebben a tekintetben lophatja be magát a játékosok szívébe. Saját Scream-motorjukat használva, a kétszemélyes argentínai fejlesztőcsapat nagyszerű részletességgel megáldott, 360 fokban fordítható belső nézetes világot alkotott. Bár a 800x600-as felbontás a maximum, a helyszínek a tompa színekkel, az érdektelen tárgyakkal, és a fény-, illetve árnyékviszonyok ügyesen kialakított használatával lenyűgözően hatnak. Az animációk, melyek főleg homályos betétekkel, esővel és ajtónyitogatásokkal korlátozottak, nagyon meggyőzőek, néhányuk különösen nyugtalanító.
Az előzetesben található rejtvények fokozatosan nehezednek, és szinte kivétel nélkül leltáralapúak. Többségük jól felépített, melyek arra sarkallják a játékost, hogy Michael rendszeresen tartsa a kapcsolatot barátjával Jerryvel, valamint asszisztensével, Barbarával. Ezeken túl a hangjáték minősége az, ami messze felülmúlja, mint ami várható lenne egy ilyen játéktól.
Sajnos, ahogy minden játéknak, a Scratchesnek is vannak hibái. Egy pár nyomravezető jel például szinte felfedi magát, néha azt sem engedve, hogy a játékos rájöjjön, hogy is derült ki a rejtély. De sokszor az is bizonytalan, hogy milyen különleges esemény kellett a cselekmény továbbhaladásához. Az előzetesben a kastély szinte minden bugyrát bejárhatjuk, kivéve a galériát és a konyha alatti alagsort. Ellenben sajnos ez a fajta szabadság nem adatik meg a kastélyon kívüli területen. Az üvegház, a kápolna, a kripta elérhetetlenek számunkra, pedig biztosan borzongató élményt nyújtottak volna.
Végezetül, annyi bizonyos, hogy a Scratches nagyon ígéretes játék. Vizuálisan elképesztő, profin alkalmazza a hangokat, számos kihívást jelentő rejtvényt tartalmaz, és képes olyan fajta feszültségkeltésre, mely igen ritka az ilyen típusú játékok körében. Mivel a Scratches már aranylemezen van, és a megjelenésig sem kell már sokat várni (januártól már folyamatosan jelenik meg a különböző országokban), így nincs más hátra, mint felkészülni a lámpaoltásra és késő éjszakái virrasztásra.
A játék honlapja
na eeezt vároM:D
