Kiadó: Sierra Entertainment
Fejlesztő: Mad Doc Software
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 1,7 GHz, 512 MB RAM, 5,5 Gbyte szabad hely, DirectX 9-et támogató 128 Mbyte-os videokártya
Ajánlott: Intel Pentium 4 3,2Ghz , 1 Gbyte RAM, nVidia Geforce 7800+
Hasonló játékok: Age of Empires 3, Medieval: Total War
Kategória: történelmi valós idejű stratégia

A világ meghódítása újra terítékre került. Két és fél év után az Empire Earth sorozat harmadik tagja is megérkezett, hogy végigvezesse kezünket a lándzsás harcosoktól a hiper-szuper lézeres, villámos pusztító fegyverek bevetéséig. Az alapkoncepció változatlan, a kivitelezés viszont egészen megújult. A Risk / Rizikó rajongóknak mindenképp érdemes egy pillantást vetni a játékra.

Aki nekivág az Empire Earth III-nak, annak javaslom valamiféle serkentőszer betárazását is, hiszen nem az adrenalinsokkoló játékok egyikével lesz dolga. A kampány és a csatározás mód is csendes, lassú és átgondolt. Az első néhány órában az ember hajlamos azt gondolni, hogy egy teljesen unalmas, béna játékról van szó, ami azért idővel képes megváltozni.


A játék kampány része ezúttal nem az egyszerű lineáris kampány elvén alapul, hanem a jól ismert társasjáték, a Rizikó körülményeit hívja segítségül. A világ dominancia módban nekivágva a kiválasztott civilizáció bölcsőjeként számon tartott régióból indulunk, majd seregeket toborozva, technológiákat felfedezve kell szép lassan a világ kétharmadát uralmunk alá vonni a győzelemhez.

A fejlődés öt korszakra tagolódik: őskor, középkor, koloniális időszak, modern és a jövő. A korszakok közötti fejlődéshez technológiai pontokra van szükség, amiket kampány módban a világtérképen gyűjtögethetünk, sima egyszeri játék során pedig a főépület termeli meg. A térkép körülbelül 30 régióra van felosztva, melyek között szerepelnek olyanok, mint Kelet Európa, Oroszország, Atlanti-óceán vagy éppen Kongó. Változó méretűek és változó szerepet is tölthetnek be. A világtérkép a Risk-hez hasonlóan körökre osztott módon működik, ahol is minden sereg körönként cselekedhet, a régiókban körönként egyszer lehet változtatni a preferenciákon, illetve minden kör végén termelik meg a maguk kis pontjait. A fejlesztéseknek két tere van, mégpedig a birodalmi fejlesztések és a korszakok közti ugrálás.

Minden régió termelhet valamennyi katonai, kereskedelmi, birodalmi és technológiai pontot, de egyenként ki kell választani, hogy melyik terület milyen funkciójában működjön éppen, nyilván azt érdemes választani, amiből az adott hely a legtöbbet képes adni, ez hosszú távon kifizetődő lehet. A katonai pontok erejéig tarthatunk fenn seregeket, míg a birodalmi és kereskedelmi pontokból további fejlesztéseket vásárolhatunk, illetve a speciális épületeket és bónuszokat is ezekért válthatjuk meg, sőt a sereg vagy a régiót őrző milícia létrehozása is igényel birodalmi és kereskedelmi pontokat. A technológiai pontok gyors gyűjtögetése pedig jószerivel az életben maradást szolgálja, hisz az a játékos, aki a többiek előtt két korszakkal jár, annak a csaták mókás babazsúrnak tűnnek majd csupán.


A Risk mód sajnos az eredeti játéknak csak az alapjait hozta magával, hiszen létrehozva a pár sereget, és gondoskodva minden elfoglalt terület milíciával való védelméről, alig okoz majd több mókát ez a rész, mint a Warhammer 40k ilyesmi térképe. A fejlesztések döntő többségére nem lesz szükség vagy éppen nem jut rájuk erőforrás. Gépi ellenféllel játszva szinte kés a vajban effekt, legalábbis ha valaki egy picit is gondolkodik mielőtt lép és elfoglal. Arról nem is beszélve, hogy mire az ember rájön, hogy a menükben pontosan mi micsoda, mi hogyan működik, addigra szinte vége a játéknak.

A vég pedig nagyon hirtelen jön. Miután a léc felé sikerül ugrani a régiók elfoglalásában, egyszer csak közli a játék, hogy fasza gyerek vagyok, megnyertem a csatát. Kész vége. Még egy apró kis animációra sem futotta, hogy legyen idő felfogni a történéseket, máris a főmenüben találjuk magunkat, sőt még arra sincs lehetőség, mint a Civilizationben, hogy habár nyertünk, azért alázzuk meg jól a maradék ellenfeleket. Ez főleg akkor idegesítő, ha hamarabb sikerül elérni a dominanciát, minthogy a szeretett népünk a jövőbe lépne, így lemaradunk a legjobb jelenetekről, amikor tényleg komolyan alázzuk az ellenfelet. A földi civilizáció három pillére, amit kiszemelt a fejlesztő Mad Doc csapat a harmadik epizód főszerepére, a technológiai fölényével ma is hódító, minőségre törekvő nyugati világ, a mobilitást, gyorsaságot és a rejtőzködést preferáló Közel-Kelet (arab világ) és a nagy számokban, tömegekben gondolkodó Távol-Kelet (Kína-Japán). A három egymásnak feszülő fél teljesen különböző módon képzeli el a hadsereget és annak hódításait, így a küldetések nem csupán abban térnek el egymástól, hogy más animációt kapnak az egységek, hanem valóban három népet kapunk a játékkal.

A nyugati régió egységei jóval erősebbek és természetesen ezzel együtt drágábbak is, mint a másik két civilizáció egységei. Nagyobb sebzéssel és több életerővel jó eséllyel indulnak neki a harcoknak, viszont egyben ez azt is jelenti, hogy csak kisebb létszámú seregeket bírnak összehozni. Az épületeket náluk mindig a speciális építőmunkás rakja össze, amik között lakóházak is szerepelnek, hiszen a kényelmes nyugati népeknek otthon kell. Szokás szerint az ember/amerika/nyugat a kiegyensúlyozott, szokványos nép, itt nem lesznek túl egyedi dolgok. A végén a tankokat felváltják a Mech harcosok, illetve tényleg sci-fi egységeket képesek gyártani.


A Közel-Kelet talán a legkedvesebb számomra mindhárom közül. Erősségük a mobilitásban van, nagyon könnyen képesek összerakni egy komoly haderőt és azt bárhol bevetni. Épületeik a főhadiszálláson készülnek, majd egy kis teherautóra pakolják őket, amit bárhol, akár ellenséges területen is fel tudnak húzni. Fő haderejük eleinte a lovasság, később pedig a teherautóra-fegyverarzenál kombó. A szállás náluk erődökben van megoldva, ami az egyik legkomolyabb csapásmérő fegyver. Elég csak 4-5 bónusz erődöt betolni az ellenség bázisára, ott gyorsan felépíteni őket, esetleg megtámogatni íjászokkal/gépfegyveresekkel és megvárni, hogy mi történik. Az arab kollegák közül a gerillavezér tud alagutat ásni, sőt több egység is van, ami rejtőzködik és csak detektor egységek veszik észre.

A Távol-Kelet az univerzalitás és a tömeg jegyében éldegél, s ahogy a valóságban is, a kínai munkaerő/haderő olcsó és sok van belőle. A harcok körülbelül úgy néznek ki, hogy egy monstre sereggel lerohanunk bárkit, akik fejvesztve lövöldöznek össze-vissza, végül a sok lúd disznót győz elven sikert aratnak. Persze a területre ható tüzérség tud nekik némi meglepetést okozni, illetve ha technológiai hátrányban vannak, akkor szánalmas véget ér egy bármilyen nagy sereg is.

A sámánjuk viszont képes megtéríteni egységeket, akár modernebbeket is, ez sokat segíthet. A későbbi érákban génmanipulációval nyomulnak, ami egészen meglepő megoldásokhoz vezet. A modern időkben már nekik sem a mennyiség a minden, egész jól kikupálódnak a végére. Náluk szinte minden gyalogos egység tud építeni, illetve majdnem minden épület lakóhelyként is funkcionál. A Nyugat és a Távol-Kelet képes falakat és őrtornyokat is építeni, ami egész jó védelmet biztosít a bezúduló seregek ellen.


A kampány mód - ahogy fentebb is említettem - nélkülöz minden komolyabb előkészítettséget, igaz időről-időre kisebb feladatokat kap a népünk. Eleinte a környező törzsekkel kell lepaktálni, ami vagy azt jelenti, hogy likvidáljuk őket vagy beolvasztjuk őket népünkbe. Később tényleg apró mikro feladataink lesznek, mint megmenteni az elrabolt hercegnőt vagy éppen átverni a nemzetközi ellenőröket és kifejleszteni az atomfegyverünket (amit használni éppenséggel nem lehet). Ezek a kis küldetések többnyire opcionálisak, a játék továbbmegy akkor is, ha kudarcot vallunk, de sokkal könnyebb, sőt inkább sokkal érdekesebb a játékmenet, ha ezeket nem hagyjuk ki. Szintén színt ad a játéknak a kémkedés, ami a világtérképen érdekesebb, de ez is felejthető, komolyabb szükség nincs rá.

A játékban sok helyen teljesen felesleges mondjuk kifejleszteni dolgokat, megtervezni a csatát, mikor kiválasztva valamelyik szívósabb egységet le lehet hengerelni az ellenfeleket erőből. A modern időkben a rush (korán támadni olcsó egységekkel) a legegyszerűbb és a szaporodó számú csaták miatt a legésszerűbb megoldás, hiszen ha körönként 8 csatát kell megvívni, akkor minden felesleges lépés csak időhúzás. A seregekben legyen bent sok kraftos gyalog és egy szállító egység, induláskor pedig mehet a Delta Force bevetés. Uncsi... Grafika: Alapjában véve szép megoldások kápráztatják el a játékost. A celofánvíz, az évszakok változása, az időjárás mind kedvesek a szemnek, igaz a játék előző részéhez képest nem érezhető az eltelt 2,5 év. Az egységek viszont messze nem arányosak, ami nem is baj, nem kell bogarászni velük. Mindegyik ikonszerű, tehát az emberek, gépek és épületek arányai messze vannak a valóságtól. Ebben a műfajban ez viszont nem feltétlenül rossz dolog. Hálás, hogy a játék maximum részletességgel akár nagy felbontásban is korrektül fut egy játékra termett gépen, minimumon pedig kifejezetten kis étvágyú. Az egységek fizikája, egymással való interakciója, útkeresése viszont übergáz, 2007-ben szégyen.

Kezelőfelület: Ez a játék egyik legbotrányosabb része. Fentebb nem szóltam róla, ide tartogattam: ennyire összevissza felépített logikát ritkán lát az ember. Legtöbbször nem egyértelmű, hogy éppen mi hol történik, így aki kihagyja az oktató részt, annak komoly problémái lehetnek később. Nem kell mindig klisésnek lennie a felületeknek, de azért van egy szint, amit illik megütni, hogy ne mindenkinek úgy kelljen kezdenie, mintha sosem látott volna még PC-s játékot.

A menük kivitelezése is hagy némi kívánnivalót maga után, a tipográfia szintén nem lett erős, ráadásul a magyar lokalizációról most sem zenghetünk majd ódákat. Lehetséges, hogy a játék kezelésének nehézségei közül is visszavezethető néhány dolog ide, de a komoly félrefordítások miatt néha igen nagyra nyílt a szemem. Amikor ilyen mélyen szántó a fordítás, akkor szoktam sikítani az eredeti nyelvért, de ennek ellenére örüljünk, hogy angolul nem tudó honfitársainknak is megadatik a szórakozás lehetősége, bár lehet, hogy ezek után ők is inkább megtanulnak idegen nyelveken szólni.

Játszhatóság: Iszonyatosan vontatott indulás, nem túl motiváló folyamatok, lassú játékmenet. Ennek ellenére akik nem függenek az izgalmaktól, nyugodtan eljátszogathatnak vele. A hadjárat a közepe felé egész izgalmassá válhat, amikor fejleszteni kell, taktikázni is lehet éppenséggel. Hosszú távon viszont nem hiszem, hogy bárkit is képes lenne lekötni, nagy valószínűséggel eltűnik majd a süllyesztőben a játék pár hónap után. Ennek főleg az lesz az oka, hogy eleinte nagyon nehezen fog meg és kevés embernek van olyan birkatürelme, hogy belemelegedjen a dolgokba. A gyors befejezés, az automata mentések rendszere és a küldetés újraindítása gomb pedig még ezen kevesek energiáját is elveheti a játéktól.

Nehézség, AI: A gép IQ-ja viszonylag alacsony. Mivel itt nem nagyon lehet scriptelni, ezért ki kellett állni egy mesterséges intelligenciával, ami nem sikerült valami jól. Az RTS műfajban már évek óta átlépett akadályokon bukik el a játék. Az ellenfelek nem képesek megítélni a bázisunk gyengéit, sem a sajátjuk erősségét. Legalább annyit viszont meg tudnak tenni, hogy ha vesztett helyzetben vannak akkor feladják, és a nyert küldetéssel mehetünk tovább. A világtérképen is teljesen kiszámíthatóak a mozgások, szóval olyan komoly fejtörést nem okoz a játék, de emiatt túl sok újrajátszás sincs benne.

Hangok és zene: Ez a rész viszont - az előző epizódhoz hasonlóan - csillagos ötös. Néha ugyan vannak benne idegesítő egységdumák, de többnyire vicces dolgokat mondanak a srácok. A környezeti hangok nagyon szépen szólnak, 5.1-ben pedig gyönyörűen, térben mindenhol. A zenék is korrektek - sajnálatos, hogy ez a minőség nem ragadt át a játék más részeire is.

Összegzés: Nagyon vártam a játékot, mert a korokon átívelő fejlődés mindig izgalmas téma, legyen a műfaj bármi. Viszont a fejlesztők újításai ezúttal nem jöttek be, vagyis inkább kevésnek bizonyultak. A játékban megvan a perspektíva, de valamiért nem sikerült kibontani a lehetőségeket. Ötletek szintjén sok jó dolog van benne, de mégis unalmassá és ismétlődővé válik. A népek kialakítása szuper lett, csak valami komolyabb tartalmat kellett volna köréjük rakni. Így jártunk az év utolsóként tesztelt stratégiájával.

Kapcsolódó letöltések:

Demó