SG.hu·
Megnyílt az első klinika játékfüggőknek
Gyakran a teljes kimerültségig játszanak, előfordul, hogy szinte elájulnak a több tíz órán át tartó partikon.
Ők a játékfüggők, akik gyakorlatilag nem bírják elképzelni az életüket a számítógépes vagy konzolos játékok nélkül. Olyanok nekik a játékok, mint másnak a víz vagy a levegő. A függőség általában az egyik legrosszabb betegség. Az 1990-es években az orvostudománynak két új fogalmat kellett megtanulnia a technika fejlődésével, az egyik az internet-, míg a másik a játékfüggőség. A nyugati világban nagyon komolyan foglalkoznak mindkét problémával. Ezek után talán nem meglepő, hogy pont Amszterdamban nyílt meg a világ első játékfüggőkre specializálódott klinikája.
A cél, hogy a szakemberek megpróbálják megtanítani a játékfüggő felhasználóknak joystick, billentyűzet, egér és játékok nélkül is van élet. "A számítógépes programok gyakran teljesen ártalmatlannak tűnnek, azonban kevesen tudják, hogy ugyanolyan függőség alakulhat ki használatuk során, mintha valaki dohányzik, rendszeresen iszik alkoholt vagy szerencsejáték-függő" - nyilatkozta Keith Bakker, az amszterdami Smith & Jones Addiction Consultants nevű intézet igazgatója.
A bekerülő páciensek általában képtelenek meglenni a játékok és a kiegészítők nélkül, gyakran gyöngyözik a homlokuk, izzadnak, és gyakorlatilag szinte a végkimerülésig hajszolják magukat. A terápia során fokozatosan próbálják meg őket leszoktatni a függőségről. A 4-8 hetes programban egyéni és közös terápiás ülések, az egészséges életmódra figyelmet felhívó foglalkozások és kirándulások szerepelnek. "Nagyon sok olyan fiatal van, akiknek fogalmuk sincsen arról, hogyan is kell valakivel szemtől szemben kommunikálni. Ők éveken át legfeljebb mikrofonos fejhallgatón és telefonon keresztül beszélgetnek internetes ismerőseikkel. Gyakorlatilag teljesen eltűnt a szociális hálózatuk" - mondta a szakember, aki szerint jelenleg még nehéz különbséget tenni a sokat játszók és a függők között.
A 28 éves Hyke van der Heijden 20 évvel ezelőtt lett függő. Iskolásként már napi 14 órákat játszott és különböző drogokat fogyasztott, hogy minél tovább bírjon fent maradni. "Sosem volt elég. Mindig még többet és többet akartam, amíg egyszercsak össze nem rogytam a végkimerüléstől" - emlékszik vissza a fiatalember. Először drogelvonó kúrán vett részt, ám rá kellett jönnie, nem ez a fő probléma, hanem a játékfüggősége.
"A legtöbb fiatal így próbál meg elmenekülni a rá váró feladatok, megoldandó problémák elől. Aztán fokozatosan egyre mélyebbre süllyednek. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy a szülők nem veszik észre a játékokban rejlő veszélyeket. Még örülnek is, hogy milyen jó, hogy az ő gyermekük nem drogozik, nem lesz bandatag. Amikor viszont már észlelik, hogy baj van, gyakran túl késő van. A legtöbben azt mondták: 'Tudtuk, hogy nagy baj van, de nem tudtuk, hogy mi az'" - emelte ki Keith Bakker.
Az Egyesült Államokban és Kanadában már körülbelül egy tucat hasonló, de nem csak erre speciallizálódott intézmény működik, Kínában pedig durvább módszerrel, elektrosokkal próbálják kigyógyítani az ilyen szenvedélybetegeket.
Ők a játékfüggők, akik gyakorlatilag nem bírják elképzelni az életüket a számítógépes vagy konzolos játékok nélkül. Olyanok nekik a játékok, mint másnak a víz vagy a levegő. A függőség általában az egyik legrosszabb betegség. Az 1990-es években az orvostudománynak két új fogalmat kellett megtanulnia a technika fejlődésével, az egyik az internet-, míg a másik a játékfüggőség. A nyugati világban nagyon komolyan foglalkoznak mindkét problémával. Ezek után talán nem meglepő, hogy pont Amszterdamban nyílt meg a világ első játékfüggőkre specializálódott klinikája.
A cél, hogy a szakemberek megpróbálják megtanítani a játékfüggő felhasználóknak joystick, billentyűzet, egér és játékok nélkül is van élet. "A számítógépes programok gyakran teljesen ártalmatlannak tűnnek, azonban kevesen tudják, hogy ugyanolyan függőség alakulhat ki használatuk során, mintha valaki dohányzik, rendszeresen iszik alkoholt vagy szerencsejáték-függő" - nyilatkozta Keith Bakker, az amszterdami Smith & Jones Addiction Consultants nevű intézet igazgatója.
A bekerülő páciensek általában képtelenek meglenni a játékok és a kiegészítők nélkül, gyakran gyöngyözik a homlokuk, izzadnak, és gyakorlatilag szinte a végkimerülésig hajszolják magukat. A terápia során fokozatosan próbálják meg őket leszoktatni a függőségről. A 4-8 hetes programban egyéni és közös terápiás ülések, az egészséges életmódra figyelmet felhívó foglalkozások és kirándulások szerepelnek. "Nagyon sok olyan fiatal van, akiknek fogalmuk sincsen arról, hogyan is kell valakivel szemtől szemben kommunikálni. Ők éveken át legfeljebb mikrofonos fejhallgatón és telefonon keresztül beszélgetnek internetes ismerőseikkel. Gyakorlatilag teljesen eltűnt a szociális hálózatuk" - mondta a szakember, aki szerint jelenleg még nehéz különbséget tenni a sokat játszók és a függők között.
A 28 éves Hyke van der Heijden 20 évvel ezelőtt lett függő. Iskolásként már napi 14 órákat játszott és különböző drogokat fogyasztott, hogy minél tovább bírjon fent maradni. "Sosem volt elég. Mindig még többet és többet akartam, amíg egyszercsak össze nem rogytam a végkimerüléstől" - emlékszik vissza a fiatalember. Először drogelvonó kúrán vett részt, ám rá kellett jönnie, nem ez a fő probléma, hanem a játékfüggősége.
"A legtöbb fiatal így próbál meg elmenekülni a rá váró feladatok, megoldandó problémák elől. Aztán fokozatosan egyre mélyebbre süllyednek. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy a szülők nem veszik észre a játékokban rejlő veszélyeket. Még örülnek is, hogy milyen jó, hogy az ő gyermekük nem drogozik, nem lesz bandatag. Amikor viszont már észlelik, hogy baj van, gyakran túl késő van. A legtöbben azt mondták: 'Tudtuk, hogy nagy baj van, de nem tudtuk, hogy mi az'" - emelte ki Keith Bakker.
Az Egyesült Államokban és Kanadában már körülbelül egy tucat hasonló, de nem csak erre speciallizálódott intézmény működik, Kínában pedig durvább módszerrel, elektrosokkal próbálják kigyógyítani az ilyen szenvedélybetegeket.