Dojcsák Dániel
GTA: San Andreas
Kiadó: Rockstar Games
Fejlesztő: Rockstar North
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: 1 GHz-es PIII vagy AMD Athlon, 256 MB RAM, 64 MB-os GeForce 3 vagy Radeon 8500 szintű videókártya
Ajánlott: Intel Pentium IV vagy AMD Athlon XP processzor, 512 MB RAM, 64-os GeForce 4 vagy Radeon szintű videókártya
Hasonló játékok: Grand Theft Auto 2, Grand Theft Auto: Vice City, Driv3r
Kategória: Külsőnézetes akció
Az év egyik legjobban várt játéka végre megérkezett. A Vice City-t néhányan még mindig nem unták meg és alig több, mint két évvel később megérkezett a trónkövetelő, vagy inkább mondjuk ki: a trónfosztó, a Grand Theft Auto: San Andreas. A történet jóval szövevényesebb, a látványvilág fejlődött, a bejárható terület többszöröse az előzőnek és lehetőségeink sem olyan korlátozottak a cselekvésre, mint korábban.
A mese kezdetén Carl Johnson tér vissza 5 év önkéntes száműzetésből San Andreasba. A várost azért hagyta el, mert túl nagy volt a nyomás, a túl sok erőszak, bűnözés és korrupció kikezdte idegeit. Persze nem kellett neki sem kétszer mondani, hogy benne legyen egy jó buliban, de mégis elege lett a felhajtásból. Öt évvel később, a 90-es évek elején édesanyja halálhírére tér vissza a városba. A rendőrök még emlékeznek rá - ezt be is bizonyítják - és persze régi cimborái sem felejtették el. Annyira nem, hogy egyből bevonják a piti kis akciókba és tudat alatt tőle várják, hogy újra visszahozza a banda régi hírnevét és hatalmát.
Erre természetesen lesz is lehetőség, hiszen már a korai küldetésekben is bandaháborúról lesz szó, drogokról és leszámolásokról. A város egy teljes szociológiai tanulmány lehetne. Minden karakternek megvan a saját kis lelkivilága, reagál az eseményekre és valamilyen viszonya van akár hozzánk, akár a többi karakterhez. A korábbi részekben természetesnek vettük, hogy a rendőrök akadnak ránk, illetve a bandatagok kérdés nélkül nyitnak tüzet, miután rossz fát tettünk a tűzre náluk. Itt már civileket is fel tudunk hergelni, olyannyira, hogy előfordult többször, hogy agyon kellett vernem valakit, mert nem tudtam tőle nyugisan autókázni, nem akart lekopni. Kegyetlen világ, ahol mindig folyik a pixelvér.
A legnagyobb dobás mégsem ez, hanem a testreszabhatóság kibővítése. A Vice Cityben szinte minden adott volt, sémák szerint haladhattunk. Ruhát is csak úgy cserélhettünk, hogy egész öltözéket (pl.: rendőr egyenruha, fehér szmoking stb.) A San Andreasban a lehetőségeink szinte korlátlanok. Lássuk.
Az első újítás, hogy enni kell. Ha nem eszünk, akkor gyengus kis banditák leszünk, hamar elfáradunk és a csajoknak sem tetszünk majd. A kajálás ellenben zsírt halmoz fel szervezetünkben, úgy működve, mint egyfajta aranytartalék. Ráadásul ha túlzásba visszük a zabálást, akkor akár el is hízhatunk, ami látványos változást hoz karakterünkön. Szépen kikerekedik a pocakja, mint egy várandós kismamának. Ha pedig egyszerre eszünk túl sokat, akkor CJ megcsömörlik az étektől és a foxout gombot megnyomva ki is rakja az elfogyasztott étket a padlóra.
Ha eljárunk edzőterembe, a felhalmozott zsírt izommá fejleszthetjük. Minél többet gyúrunk, annál jobb erőnlétnek örvendhetünk, így a sprintelés nem merít ki minket olyan gyorsan, és talán az utcai boxot is jobban bírjuk kicsit. De nekem a legjobban a fodrász bácsi tetszett. Már az elején megismerkedhetünk vele és nagyon kemény feka frizkókat nyírathatunk magunknak, a tuti befutó persze a mikrofonfej szakállal, bajusszal.
Egy igazán kemény rapper csávó nem is lenne önmaga a laza melegítők, sportcipő, pulcsi nélkül, de a csuklónyi vastag aranylánc sem maradhat le. A San Andreasban minden egyes ruhadarabot és ékszert magunk választhatunk ki a boltokban, és akár több öltözéket is tarthatunk otthoni szekrényünkben, alkalomhoz illően jelenve meg mindenhol. Tudunk venni cipőt, nadrágot, pólót, pulóvert, kabátot, sapkát, kalapot, napszemüveget, ékszereket stb. A variációk száma elméletileg végtelen, de a jó ízlés határai azért behatárolhatnak, kevesen vesznek western csizma mellé adidas melegítőt.
A non-plus ultra pedig a tetoválás, ami persze hogy is maradhatna ki ez egy igazi gengszter környezetből. Válogathatunk testtáj és minta szerint, ha úgy tetszik, akkor tele varrathatjuk főhősünk egész testét. Ruhákat hat helyen vehetünk, frizurát és tetkót pedig három, illetve két bolt kínál. Ugyan a verdák továbbra is elég illékonyak - és nem csak azért, mert tele van tolvajbandával a város - hanem az optimalizált grafikai motor is hajlamos őket hamar eltüntetni. Ennek ellenére lehetőségünk van arra, hogy egyedi kinézetűre varázsoljuk kedvenc kocsinkat. A lángolt festéstől, az ülés kárpiton át gumikat, felniket, lökhárítókat cserélhetünk minden kocsin. Ez amiatt rizikós befektetés, mert minden küldetéshez általában cimboránk kocsiját használjuk, és amivel jöttünk, az eltűnik. Másrészt a szabad kószálás közben is nagy esély van rá, hogy teljesen lezúzzuk a kocsit és akkor oda a fejlesztés. Persze nem kell aggódni, mert ha ügyesek vagyunk, akkor meg se kottyan egy optikai dizájn beszerzése.
Már az előző részben is született megoldás a szexuális élet megjelenítésére, emlékezzünk csak vissza a kocsiban kurvázás nyikorgó élményeire. Az új részben inkább a futtatáson van a hangsúly, viszont a hivatásos lánykák mellett megismerkedhetünk jóravaló, elcsábítandó barátnő aspiránsokkal is. Udvarolni kell nekik, virágot, ajándékot vinni, elcipelni őket szórakozni vagy vacsorázni. Persze mindegyik lánynak megvan a saját igénye és nem díjazza, ha egy elit étterem helyett pizzériába visszük el. Olyannyira nem, hogy képes azonnal otthagyni.
Ahogy a bandatagoknál is, a csajoknál is számít a megjelenésünk. Minél tutibb cuccokban vagyunk, annál nagyobb csodálattal pillantanak majd ránk, illetve a történeti szál előrehaladtával is egyre nagyobb tisztelet övez majd minket. A barátnőket fel is vihetjük lakásra, de az alapverzióban a kamera kint marad és csak nyögéseket hallunk. Szorgalmas fanatikusok keze munkájaként napokkal a megjelenés után napvilágot látott egy kis javítás, ami segít betekinteni a forró pillanatok közé. Ezt érdemes kipróbálni, még ha valaki 18 éven aluli akkor is.
Azt hittem, hogy a Rockstaros fiúk ellőttek mindent a Vice Cityben. Ugye ott is volt számtalan autó, motor, repülő, helikopter, s mi szem szájnak ingere. Itt már a legelején nevettem egy nagyot, mikor megláttam hogy bicajjal, mégpedig a 90-es évek favoritjával, egy BMX-szel kell/lehet száguldozni. Mindenféle trükköket is csinálhatunk vele, nagyon menő.
Az autók szintén fejlődtek, ezt már az első pár kanyarnál észre lehet venni. Minden kocsinak egyedi felfüggesztése, eltérő úttartása és végsebessége van. Ha ez nem lenne elég, akkor hozzáteszem, hogy az óriási terület egyben (számomra) megszámlálhatatlan autómodellt is jelent. Minden kerületnek megvan a maga autóparkja. Akadnak persze átmenetek, de a gazdagabb vidékeken természetesen jobb, modernebb kocsik vannak, a gengszter környéken a low riderek a menők, a sima belvárosi forgatagban pedig több a családi és az üzletember autó.
A legbiztosabb mód a problémák megoldására, a minél nagyobb kaliberű fegyver magunknál tartása. Bár a korábbi epizódokhoz hasonlóan pisztoly, géppisztoly, gránát és aknavető is akadhat kezünk ügyébe, sőt akár vadászpuska is, a legnagyobb változás éppen a fegyver nélküli harcot érte. Korábban amíg élt üthettük, ha kimúlt, akkor taposhattuk szerencsétlen embertársainkat. Ez a lehetőség ebben az epizódban is fennáll, de emellett megtanulhatjuk a karate, boksz, utcai harc és kick-box mozdulatait is. Ezzel természetesen gyorsan és hatékonyan padlóra küldhetünk bárkit. Ugyan nem minősülnek fegyvernek, de itt kell megemlíteni a csokor virágot és a dildót is, amik természetesen a párválasztás során nyújtanak majd segítséget.
A GTA sorozat tagjai mindig arról voltak híresek, hogy hosszú hónapokra le tudták kötni azokat, akik a kezükbe vették. A történeti szál csupán csak egy része a játéknak. A klasszikussá vált statisztikák között láthatjuk, hogy a játék összes lehetőségéhez képest hány százalékot teljesítettünk. Ez akár két hét folyamatos játék után is mutathat erősen alacsony értéket, de emiatt nem búsulnék, hanem inkább örülnék neki. Az újdonságok mind növelték a variációk és az eltöltendő idő számát, a megszokott titkos küldetések pedig továbbra is bónuszként járnak a játékhoz.
A szintén klasszikus mentős, rendőrautós, taxis stb. küldetések jelentik véleményem szerint a legnagyobb kihívást, hiszen minden kategóriában elérni a 10. szintet nagyon nehéz. Az egyedi ugratásokat is lehet bogarászni egy ideig, s mire megtaláljuk mindet, már álmunkból felébresztve is fejből soroljuk el a kanyarokat a város bármely két pontja között. A játéktér, azaz San Andreas három városrészből áll, mégpedig Los Santos, San Fierro és Los Venturas. Mivel itt a főhős már tud úszni, ezért semmi sem akadályozza meg, hogy átjusson egyik régióból a másikba, kivéve, hogy amint beteszi a lábát egy még nem engedélyezett területre azonnal 4 csillag lesz a jutalma. Persze egy ámokfutást megér, akár kettőt is, de érdemes rágyúrni a történetre és akkor hamar megnyílik az út mindenhová.
Nagyon sokat dob az élményen, hogy minden képesség fejlődhet, akár a fegyverhasználat, akár a vezetéstechnika, sőt különböző járművek, mint hajó, motor, bicaj, repülő tartogatnak speciális mozdulatokat, amiket csak iskolákban tanulhatunk meg.
Az újdonságok felsorolása után nem marad más, mint az értékelés. Ez természetszerűleg szubjektív, ennél a játéknál lehet azt mondani, hogy elfogult is, de talán az ekkora dobásoknál ezt az érzelmi kötődést nem is szégyellem. Annyira jót sikerült - újfent - alkotni - ráadásul a konzol átirat minősége sem gyötrelmes - hogy el lehet nézni az apró hibákat, a visszásságokat, hiszen az összhatás visz mindent. Nálam 2005-ben a második legjobb játék címet érdemli. Az első hely viszont már ki van adva (World of Warcraft). Csak azt sajnálom, hogy nem nagyon tudom eldönteni, hogy szabadidőmet melyik gyöngyszem élvezetére áldozzam a továbbiakban. Grafika: Szándékosan elővettem a Vice City értékelésemet és összehasonlítottam a kettőt ilyen formán is. Az öt csillag alapjában véve nem lenne megérdemelt, hiszen a grafikai motor alapja ugyanaz maradt. Aki játszik vele tisztán felismeri majd a motívumokat. Viszont amit hibaként jelöltünk meg anno, az mostanra ki lett javítva. Persze most sem tökéletes, de a környezet jóval interaktívabb, sokkal több cselekvés és mozdulat lett beemelve. Emellett a világ sokkal gazdagabb lett. Vízalatti világot is kaptunk, a fények és textúrák sokkal kifinomultabbak lettek. A karakterek mozgása fergeteges, sokat nevettem rajtuk. Minden szereplő olyan, mintha egy hollywoodi gengszterfilmből lépett volna ki.
Kezelőfelület: Itt nem észleltem túl sok változást. Ugyanúgy sok gomb van, mint korábban, és ugyanúgy el lehet vele boldogulni, illetve meg lehet szokni. Fura, hogy egy konzol átiratnak épp az irányításnál rezeg a léc, hiszen ott nem 105 gomb, hanem mindössze egy joypad áll rendelkezésünkre. Persze PC-n is használhatunk joypadot, illetve egér-billentyűzet kombót. Én az utóbbit próbáltam, de itt nem éreztem fejlődést az előző részhez képest. Bár folyamatosan írja, hogy mit kell nyomni ahhoz, hogy történjen valami, de még csiszolhattak volna rajta egy keveset.
Játékmenet: Vegyük a Vice City 5 csillagos értékelését és adjuk hozzá, amit ebben a cikkben leírtam. Nagyobb bejárható terület - pontosabban ötszörös - számos lehetőség az egyéniségre, nagyon sok NPC, akik küldetéseket adnak vagy utunkat egyengetik/háborgatják. A három város teljesen különböző, így három külön hangulatot is kapunk, illetve új egyedi ötletek a történeten kívüli motiválásra. Fenomenális. Nagyon tetszik.
Hangeffektek és Zene: A hangeffektek tartja pozícióját, a szöveg viszont jóval hangulatosabbra sikerült. Nagyon tetszik a minden szereplőnél meglévő szlenges, egyéni duma. Az ízes "feka" nyelv sokat dob rajta. A zenéket ismét rádióállomások közvetítik nekünk és nem kell megijedni, most sem maradunk slágerek és halhatatlan előadók számai nélkül. 2pac, Dr. Dre, Ice Cube, Kool and the Gang, Kiss, Toto, Rod Stewart, Joe Cocker, Faith No More, Alice in Chains, James Brown és még sorolhatnám, hogy kik teszik még élvezetesebbé a játékot. A korral együtt a rádió állomások is ugrottak egy évtizedet. Minőségben is és válogatásban is hűen passzol a világhoz. Jó ideig nem érdemes saját számokat berakni, de ha valaki már unja a rádiókat, akkor tehet be mp3 fileokat csakúgy, mint az előző részben.
Intelligencia és nehézség: Még mindig nem az igazi a gép intelligenciája. Főleg a gyalogosok és a többi autós képes nagyon bugyuta dolgokra. A rendőrők még mindig a kamikaze bulikat szeretik a legjobban, viszont a küldetések alatt az üldözendő srácok már sokkal ügyesebbek. Az ellenséges bandatagok észrevesznek és reagálnak, illetve a civilek közül is felhergelhetünk bárkit. A játék igényeit éppenséggel kielégíti az AI, de azt hiszem, hogy ezen a ponton bőven érdemes még tovább fejleszteni.
Összegzés: A nagy elődök után, mint a GTA 3, GTA 3: Vice City, most méltó helyet foglal el a San Andreas. Csodálom ezt a sorozatot, hiszen minden epizódjával képes volt megújulni. Összehasonlítva a Need For Speeddel, ahol minden páratlan számú rész volt értékelhető, itt nem lehet ezt az analógiát alkalmazni. A játék ugyan már valamennyit vesztett varázsából, az eredeti koncepcióra itt már senki nem fog rácsodálkozni, esetleg azok a fiatalok, akik az ősjáték után nőttek fel, viszont a régi fanatikusok már nem úgy érnek hozzá, mint egy szűz lánykához. Ismerjük, hogy milyen, az új dolgok és a ráncfelvarrások pedig elvártak, anélkül meg sem jelenhetne. Egyrészt örülök, hogy egy ilyen anyag jött világra és jött át a PC-s berkekbe is, másrészt félek, hogy ez nem lesz olyan időtálló, mint elődjei, s pont miattuk nem.