Kiadó: Rockstar Games
Fejlesztő: Rockstar North

Rendszerkövetelmények:
Minimum:800 MHz-es PIII vagy AMD Athlon, 128 MB RAM, 32 MB-os GeForce 2 vagy Radeon szintű videókártya
Ajánlott: Intel Pentium IV vagy AMD Athlon XP processzor, 256 MB RAM, 64-os GeForce 3 vagy Radeon 8500 szintű videókártya
Hasonló játékok: Grand Theft Auto
Kategória: Külsőnézetes akció

Kezdek felocsúdni az első révületből… Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy a játék erős függőséget okoz. Aki most érettségizik, vizsgaidőszaka van, vagy bármilyen határidős teendője, az halassza el kicsit a játék beszerzését.

Természetesen a GTA3 már sokaknak régi ismerős, de azt hiszem ebben az esetben nem beszélhetünk a például Lucasartsék házatáján ismert rókabőr lehúzásról. Igaz ugyan, hogy maga az engine, a lényeg maradt, de az újdonságok és javítások miatt szinte egy teljesen új terméket kapunk a kezünkbe.


A történet

A helyszín Florida, egy fiktív Miami, 1986-ban. Főhősünk Tommy Vercetti, miután 15 éves börtönbüntetését letöltötte, a Forelli család utasítására Vice City-be érkezik, hogy új üzleteket szerezzen. Első komoly feladat, hogy felhajtson egy nagyobb adag kokaint. Az üzlet természetesen kudarcba fullad. Se pénz, se kokain. Tommy megpróbálja kideríteni, hogy ki felelős ezért a fiaskóért. Persze ezt minél gyorsabban kell megtennie, mielőtt Liberty City-ből megérkeznek a csúnya gengszterek, hogy eltakarítsák a mocskot.

Először párszáz dollárokért piszkos kis ügyeket vállal el. Taxisofőrködik, pizzát hord ki, majd megismerkedik a város rosszarcú bűnözőivel és egyre jobban belekeveredik a dolgokba. Liberty City-hez hasonlóan itt is szép lassan a helyi maffiabandák kereszttüzében találja magát. A feladatok egyre veszélyesebbek, s nem egyszer okoz barátunk nagyobb galibákat, bandaháborúkat megmozdulásaival. Egyszer a haitik, egyszer a kubaiak, illetve mikor kinek az oldalán bukkan fel Tommy, nem számít semmi, csak hogy a pénzt megkapja érte.


Kalandjai során a korábbiakkal ellentétben nem csak ellenségei, hanem barátai is akadnak, mint például az afro-amerikai Lance Vence, akinek az életét többször is megmenti, és néha közösen indulnak vadászatra.

A sikeres akciók után Tommy egyre jobb anyagi körülmények között leledzik, megteheti, hogy a hotelszoba után kisebb apartmanokat, majd egész lakosztályokat vásárol magának a város különböző pontjain. A piti bűnözőből szép lassan maffiavezér lesz, aki attól függetlenül, hogy a kezében van a fél város, még mindig szereti saját maga elvégezni a fontosabb munkákat.

A karakterek

Már bemutattam főhősünket Tommy-t, aki ezúttal megmutatja arcát is, illetve egész sokat beszél. A küldetések közötti kisfilmekben aktív részese a jeleneteknek, játék közben reagál dolgokra egy-egy kurta beszólással, szóval teljesen újjászületett. A játék nagy változásai közé tartozik hogy menet közben át is lehet öltözni, sőt a küldetések többször meg is kívánják ezt. Az utcai hawaii inges verzió mellett vehetünk öltönyt vagy golfruhát, akár dokkmunkásnak vagy kolumbiai bandatagnak is álcázhatjuk magunkat. Az utóbbi egyébként nem kicsit Rambo utóérzet a feszülős fehér pólóval és a piros fejpánttal.


Igen tetszetős effekt, hogy a ruha nagyjából külön van a karaktertől, ha motorra ülünk, akkor lobog a szélben - valóban ruha érzetét kelti és nem egy gyenge textúráét. Azon kívül, hogy mindenkinek össze vannak nőve az ujjai, nem találtam hibát a karakterekben. Gyönyörű megoldások, élethű mozgás, találó hangok. Ráadásul a 80-as évek illetve a Miami hangulat is visszajön, pasztellszínű ruhák, akkori divat szerinti frizurák.

A sima járókelők is jól el lettek találva. A floridai fíling, amint említettem, megvan, a város fele félmeztelenül kavar, a lányok kétrészes fürdőruhákban, vannak dagadt néger nők, bevásárlásból haza igyekvő nénik és járókeretes öregasszonyok is. A legviccesebb persze a görkoris Sindy, akiket az embernek gyakran van kedve véletlenül elütni (az Ocean View Hotel előtt mindig találunk néhányat belőlük). A küldetések

Ahogy a történetből is kiderül különböző komplexitású feladatok várnak ránk. A sima GTA3-ból megismert küldetéstípusok nagy részével itt is találkozhatunk, viszont vannak egész új ötletes, izgalmas és sokszor vicces jelenetek is. Kezdetben egy kis tutorial jelleget ölt a dolog, megtanulhatjuk a legfontosabb dolgokat a játékról, illetve megismerkedünk a Vice City újdonságaival. A missziók általában nem túl hosszúak, legalábbis nem annyira, hogy valaki öngyilkos legyen, ha a végén elrontja és újra kell kezdeni. Természetesen érdemes menteni minden akció után.


A későbbiekben egyre nehezednek a feladatok, és nem kevés logika, ötletesség szükségeltetik némelyik megoldásához. Nem feltétlenül érvényes mindenhol a fejjel a falnak hozzáállás, nem mindig jó, ha mindenkit megpróbálunk lelőni, sokszor nem mindegy, hogy egy masszív terepjáróval, egy sportkocsival, egy Cross-motorral vagy esetleg egy helikopterrel vágunk neki a feladatnak.

A történet maga már eleve elegendő lenne egy tartalmas játékhoz, de mellette számtalan más feladat vár ránk, amivel színessé tehetjük mindennapjainkat Vice City-ben. Bár valójában lineáris felépítésű történetről van szó, mivel különböző helyeken vehetjük fel küldetéseinket, a játékos úgy érezheti, hogy szabadon dönt arról, hogy éppen mit csinál. A játék második részében miután már miénk a fél város, egy kicsit felszakad ez az egysíkúság, és már mi magunk dönthetjük el hova megyünk. A bejárható terep az előző részhez képest jóval nagyobb, sokkal több épület belső térrel is rendelkezik, így szinte megunhatatlanná válik a város.


Megmaradtak a Playstationösök közt csak R3 (PC-n mondhatni Caps Lock) küldetések is. Továbbra is bizonyíthatunk taxisofőrként, mentősként, tűzoltóként vagy bűnüldöző rendőrként, illetve a pizzafutári tehetségünket is megcsillogtathatjuk. Ezeknél a küldetéseknél a taxizást kivéve a 12. szintet elérve valamilyen bónusz tulajdonsággal leszünk gazdagabbak A tűzoltásért cserébe hősünk immúnis lesz a tűzre, az életmentés kifáradhatatlan futóvá teszi Tommy-t, a rendőrségi bűnüldözés 150-re emeli a maximum pajzsot, a taxizás pedig inkább poénos bónuszt ad, 100 elvégzett fuvar után minden taxi képes lesz ugrani egy nagyot, illetve az újdonság, a robogós pizza kihordás eredménye 100 helyett 150-es maximum életerő.

Ezeket a feladatokat érdemes a játék elején elvégezni három dolog miatt is. Egyrészt eleinte még nem fognak ránk lőni minden második utcasarkon, másrészt a taxizás és a pizzakihordás segítségével könnyedén megismerkedünk a várossal. Végül pedig nem jönnek rosszul az így megszerzett bónuszok sem. Talán az egyetlen kivétel a mentőzés, amit általában mindenki utálni szokott, mivel a végére iszonyat nehéz behordani a sérülteket időre, a mentőkocsi nagyon könnyen borul, ráadásul nem lehet átszállni másikba, és javítani sem lehet. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy milyen, mikor az ember 85. alkalommal vág bele, és a 11. szintnél véletlenül elgázol egy rendőrt, ami miatt egyből kapunk a hátsónkba pár tucat agresszív rendőrautót.


A felsoroltakon kívül a 100%-os eredmény eléréséhez meg kell találnunk a száz elrejtett csomagot, amik most fehér dobozok helyett zöld kisszobrok, teljesítenünk kell a merész ugratásokat, ahova immár bekerültek csak motorral teljesíthetők is. Persze nem szabad elfeledkezni a Rampage küldetésekről sem, ahol bandatagokat vagy járműveket kell megadott időn belül lemészárolnunk a legkülönfélébb módszerekkel, mint gázolás, távcsöves puska, Molotov-koktél, gépágyú, vagy éppen egy lángszóró segítségével. A járművek

Gondolom szinte senkinek nem mondok újat azzal, hogy ezúttal az autók és motorcsónakok mellé bekerültek a második részig megszokott motorok és helikopterek is, de ezeket kipróbálva kissé úgy érezhetjük, mintha a pénzünkért egy kis Need for Speed, egy kis Motoracer és egy csöppnyi helikopter szimulátort is kaptunk volna. A játék fizikája komoly kozmetikázáson ment keresztül, hogy az új járművek bekerülhessenek.

Autók: Nagyrészt ismerős járgányok köszönnek vissza a Vice City-ben is, mint a nagy kedvencek közül a Banshee, Stringer, vagy Cheetah, de találunk pár egészen új modellt is az összesen 60 darab között. Az autók itt már egyértelműen hasonlítanak valamely neves márkára, így találhatunk Lamborghinit, Ferrarit, Chevrolett Corvette-et vagy Porsche 911-et is. A vezetés sokkal könnyebbé vált, billentyűzettel is egészen elviselhető egy-egy kanyar bevétele. A törés is újra lett kreálva, ha nekiállunk, akkor a kerekek kilyukasztásától, az ablakok bezúzásán át, egészen az ajtók eltávolításáig akár rommá is verhetünk minden egyes járművet. Ha menet közben megsérül a motorháztető, akkor egy ideig lebeg előttünk, majd leszakad és elrepül a szélben, tehát láthatóan igényesebb kidolgozottságú lett minden.


Motorok: Sokak kedvence lesz szerintem ez a rész, hisz nem rossz móka kétkerekűekkel száguldozni. Külön extra, hogy fel lehet állni a motoron, illetve egykerekezésre és a Mission Impossible II-ben Tom Cruise kollégától ellesett első keréken haladásra is vállalkozhatnak az ügyesebbek.

A játékban konkrétan négy különböző fajta motorral találkozhatunk. A legkisebb a robogó, amit a játék kezdetekor a sikátorban egyből meg is találunk. Ez egy jól manőverező, habár nem túl gyors masina, könnyű vele fejre állni, de a nagy forgalomban ezzel lehet legjobban haladni. Pizza futár változata valamivel gyorsabb, ezeket minden pizzéria hátsóudvarán megtalálhatunk.

A Cross-motor már nagyobb sebességre képes, és borulni is nehéz vele, de nem feltétlenül a városi közlekedésre termett. Jól használható viszont pláza szerű épületekben, ahova autóval nem férünk már be, de a mozgólépcső már sok a robogónak. Illetve eredeti funkcióját is betöltheti, hisz Vice City-ben két cross motor pályát is találhatunk. Egyiket északkeleten a tengerpart felett, a másikat pedig a Downtowntól északra.


Van egy gyorsulási gépünk is, a PJB-600 nevet viselő speeder, ami természetesen a sebességre van kihegyezve, az éles kanyarokat nem igazán szereti, viszont a szigetet átszelő főutakon egyértelműen ő a győztes. A szabadság szerelmesei sem maradnak üres kézzel, két fajta Harley Davidsonnal is találkozhatunk az utakon. Kényelmes és egyben elegáns eszköz is a városban cirkálásra. Utunk során egy rocker motoros bandával is összefutunk majd, akik előtt bizonyítani kell először motoros tudásunkat, majd az ősmetál pusztító mentalitásunkat is. Ezért cserébe a bandába fogadnak és segítenek egy keveset nekünk.

Hajók: Itt nem sorolnám fel külön a típusokat, de az arzenálban megtalálható a rendőrhajótól, a kis gumicsónakig minden. Ami nagy hiba, és nem lett kijavítva itt sem, hogy a csónakokból való kiszállás még mindig életveszélyes, inkább én is csak egy lankás partszakaszra kifutva kísérltem csak meg, hisz a mindent túlélő Tommy sajnos úszni azt nem tud.


Helikopterek: Végre a repülés szerelmeseinek sem kell beérnie egy félszeg Dodo-val. Elsőre kissé nehézkes, de hamar megtanulható irányítású helikoptereinkkel a távoli városrészek között gyors és egyszerű módon közlekedhetünk. Arra kell csak vigyázni, hogy a rotorok sose érjenek falakhoz, mert az hamar csúnya halált okozhat. Az amerikai filmekből mindenki ismerheti azokat a formákat, amelyek itt is megtalálhatóak, itt is van rendőrhelikopter, Tv közvetítő, illetve egy-egy felfegyverzett madárka is. A legkomolyabb, a Commanchot idéző Hunter, amit a játék vége felé magunk is kipróbálhatunk, de addig érdemes óvakodni tőle.

Grafika: Azt hiszem ez a rész sem lesz mentes a magasztalástól. A játék fejlesztői valószínűleg sokat tanultak a GTA 3 hibáiból. Először is, akik aggódnak, hogy nem fog futni a gépükön, mert már a sima GTA3 is akadozott, azok megnyugodhatnak, mert a gépigénye jóval szolidabb lett. Minden csak jó programozók kérdése. Nem akadozik össze vissza a játék. Ennek talán egyik oka az, hogy itt a nagyobb városrészeken és szigeteken belül is kisebb részekre lett osztva a terület. Menet közben egy fél szempillantásnyi loading felirat zavar csak meg minket és nem kell várni hosszú töltésekre, mint például a nemrégiben megjelent Postal 2-ben.

Grafikailag a GTA3 és Vice City között egetverő különbség nincs gyakorlatilag, viszont a sokkal kifinomultabb karakter textúrák, a letisztultabb színek. épületek, a fény az autókon ezerszer szebbé teszi a játékot. Az animációk, mozdulatok sokkal élethűbbek lettek, és a látótávolság is nagyobb lett. Igaz nekem legnagyobb drawdistance beállítás mellett sokszor késett vagy hiányzott néhány textúra, de eggyel visszavéve már tökéletes lett.

Kezelőfelület: Az irányítás nem változott sokat az előző részhez képest. Hamar meg lehet szokni, viszont sokszor idegesítő kombinációkat vagyunk kénytelenek használni, vagy átdefiniálni az alapbeállítást. Ilyen például a futás, ami a bal shift gombra van téve, de legtöbbször akkor van rá szükség, mikor a w-s-a-d gombokkal operálunk. A légi járművek irányítása is lehetett volna szimplább, de ennek ellenére használható a dolog.

Játékmenet: A cikkben leírtak magukért beszélnek. Nehéz felállni és abbahagyni a játékot, változatos, ötletes küldetések, nagy bejárható terep, hihetetlenül sok egyedi épülettel. Talán az az egy hibája, hogy a küldetések után már unalmassá válhat esetleg a titkos lehetőségek keresgélése.

Hangeffektek: Ha a grafikát dicsértem, akkor a hangokkal kapcsolatban nem tudom mit fogok csinálni. A beszéd, a szövegek egyedülállóan jól el lettek találva, tovább fokozva a hangulatot. A szinkronhangok kiválasztását sem aprózták el, hisz Tommy hangja Ray Liotta (Blow/Betépve), és hallhatjuk Dennis Hoppert vagy a híres pornószinésznő Jenna Jameson hangját is. A hangeffektekkel sem lehet semmi problémánk, a fegyverhangok, robbanások és az egyéb zajok, zörejek is teljesen valósághűnek hatnak. A járművek hangja nem változott sokat, néha idegesítő lehet, ha mondjuk egy hosszú egyenesben száguldunk végig egy autóval és visít folyamatosan. Talán a robogó az az egy jármű, aminek elviselhetetlen a hangja. Amit hiányosságképp meg kell említenem, az az, hogy nincs Sorround hangzás, a maximum, amit kihozhatunk a sztereón felül, az a DTS.

Zene: A játék egyik egyedülálló tulajdonsága a rádiók használata. A már sokszor említett 80-as évek hangulat talán ebben csúcsosodik ki. Az akkori slágerek töltik be a rádióadókat, persze az előző részhez hasonlóan tematikusan szétválogatva. A többórányi zene megunhatatlan ellentétben sok játékzenével, illetve a híres előadók, mint Michael Jackson, David Lee Roth, Herbie Hancock, a Judas Priest, és a Frankie Goes to Hollywood még kellemesebb hangulatot varázsolnak.

Multiplayer: Nincs multiplayer funkció. Égbekiáltó bűnnek tartom, hogy egyrészt 2003-ban kiadnak egy ilyen játékot multi nélkül, illetve azt, hogy ígérték és meg sem lett. Remélhetőleg patch formájában megjelenhet legalább egy free-style multi-rész, aztán talán a GTA4-ben teljes...

Intelligencia és nehézség: A járókelők ügyesen próbálnak meg elugrálni a kocsi elől, az ellenséges arcok viszont elég gyatra módon dolgoznak. Mindegyiknek van egy pontosság értéke, és aszerint lő mellé vagy talál, ls minden újratöltésnél elindul nyílegyenesen a játékos felé. Szóval vannak hibák. A küldetések nehézsége változó, vannak a vége felé is egyszerű, pihentető akciók, de segítség nélkül 100%-ot elérni igen nehéz lenne. Akinek van ideje bogarászni, próbálkozni, az tegye meg, hosszabb élvezetet nyújt úgy a játék, az biztos.

Összegzés: Gyakorlatilag a GTA: Vice City, elődjéhez képest, szebb, jobb, alaposabb lett. A történet, a szereplők jól kidolgozottak, nem kapkodták el a készítők a PC-s verziót. Igaz, elég sokat kellett várni rá, de úgy érzem, megérte. Nem találkozunk idegesítő konzol átirat hibákkal, habár bugok előfordulnak szép számmal. A legviccesebb az volt, mikor egy küldetés során üldöznöm kellett egy autót, és egy kereszteződés környékén az aszfalt alá esett, és belezuhant valamilyen vízbe.

A játéknak ugyan az első ígéretekkel ellentétben nincs multiplayer része, de nem esik abba a hibába, hogy egy egyszerű történeten végigrohan az ember, aztán törölheti is le az egészet. A küldetéseket végig lehet vinni egy-másfél hét masszív játékkal segítség nélkül, de az extra feladatok szintén lekötik az embert még egy hosszú időre. És ha már minden kész, akkor sem rossz randalírozni egy ilyen gyönyörűen kidolgozott városban. Vizsgaidőszak révén, most én is osztályzok: nálam a játék dicséretes ötöst kap.