Egyes játékok generatív mesterséges intelligenciát használnak a tartalmak létrehozására. Ilyenkor ki írja a történetet és ki kap érte fizetést?

A Latitude nevű cég készített egy AI Dungeon nevű játékot, amely generatív mesterséges intelligenciát használ a tartalom létrehozására. A cég vezérigazgatója Nick Walton, a Utah állambeli Brigham Young Egyetem mély tanulási laboratóriumának korábbi kutatója. A szövegalapú fantasy-szimuláció az OpenAI GPT-3-on fut, és 2019 májusa óta ontja magából a furcsa történeteket. A korai szöveges kalandjátékokra emlékeztető szoftverben a játékos egy sor sablonbeállítás közül választhat - fantasy, rejtély, apokaliptikus, cyberpunk, zombik -, mielőtt kiválasztja a karakterosztályát és nevét, majd a szoftver generál egy történetet. A játékos akciókkal, párbeszédekkel és leírásokkal alakítja a sztorit, a program pedig szöveggel reagál, egyfajta fantasy improvizáció történik. Az eszközzel való több éves kísérletezés során az emberek nagyon meggyőző D&D-szerű sztorikat hoztak létre. De ha a végeredmény béna is, egy olyan bonyolult szerzői jogi problémát okoz, amelyet a játékipar nehezen tud majd kibogozni. Ki írta a történetet? És ki kap fizetést a munkáért?

Sok játék ad eszközkészletet világok létrehozásához. Az olyan klasszikus sorozatok, mint a Halo vagy az Age of Empires kifinomult térképkészítő eszközöket tartalmaznak; a Minecraft a játékmenet egy olyan nyílt végű, fantáziadús formáját hozta létre, amelyből a The Legend of Zelda: Tears of the Kingdom Fuse és Ultrahand képességei egyértelműen inspirációt merítenek; mások, mint a Dreams vagy a Roblox, kevésbé játékok, mint inkább platformok a játékosok számára, hogy még több játékot készítsenek. A játékon belüli alkotások (in game content, IGC) vagy a felhasználók által létrehozott alkotások (user generated content, UGC) tulajdonjogára vonatkozó igényeket a végfelhasználói licencszerződések - a rettegett EULA-k, amelyeket senki sem olvas el - vitathatóvá tették. Általában ez azt jelenti, hogy a játékosok a játék elindításával lemondanak alkotásaik tulajdonjogáról. (A Minecraft ritka kivétel, ott az EULA már régóta biztosítja a játékosok számára az IGC-k tulajdonjogát).


A mesterséges intelligencia új helyzetet teremt. A világon mindenhol a törvények előírják, hogy a szerzői jogokat illetően csak emberek tarthatnak igényt a szerzőségre. Tehát egy olyan játék esetében, mint az AI Dungeon, ahol a platform lehetővé teszi a játékos számára, hogy lényegében egy chatbot segítségével "írjon" egy narratívát, a tulajdonjoggal kapcsolatos igények homályossá válhatnak: kié a kimenet? A mesterséges intelligenciát kifejlesztő vállalaté vagy a felhasználóé? A dolgok még bonyolultabbá válnak, ha valaki kifizeti a Stable Diffusion, a szövegből képet generáló algoritmus beépítéséhez szükséges havi 10 dollárt, amely képes illusztrációkat varázsolni az AI Dungeon történeteibe. A Stable Diffusion mögött álló Stability AI-t képzőművészek és a Getty Images médiavállalat perelte be.

A generatív MI-rendszerek terjedésével a "plágiumgép" kifejezés is megjelent. Lehetséges, hogy a GPT-3-at vagy Stable Diffusiont használó játékok felhasználói olyan dolgokat készítenek a játékban, amelyek mások munkájából merítenek. Úgy tűnik, a Latitude álláspontja nagyban hasonlít a Stability AI álláspontjára: Amit az eszköz létrehoz, az nem sérti a szerzői jogokat, így a felhasználó a tulajdonosa annak, ami kijön belőle.

Az AI Dungeon történetmegosztó funkciójával jelenleg nem lehet képalapú történeteket megosztani, de a funkció ablakot nyit egy olyan jövőbe, ahol a játékfejlesztők elkezdhetik használni vagy lehetővé tehetik a játékosok számára, hogy harmadik féltől származó MI-eszközöket használjanak egy játékon belül a térképek vagy NPC-párbeszédek generálásához. Az egyik figyelembe nem vett eredmény az, hogy ezen eszközök az adataikat a kreatív iparágak egészéből merítik. Ez "megnöveli a tétet", és növeli a lehetséges jogsértések és pereskedő felek számát.