Ötvös Tibor
Felejthető kalandot kínálnak a majmok
PS4-re már elérhető a Planet of the Apes: Last Frontier, mely sajnos az előzetesen látottakhoz képest egy közepes alkotás lett.
A majmok bolygója franchise második virágkorát éli a mozikban és éppen ezért nem meglepő, hogy a játékvilág is rápillantott a címre. Az sem nagy titok, hogy számos port bukása után a nagyobb stúdiók és cégek nem nagyon szeretik már ezeket a játékokat menedzselni (miközben a '80-as és '90-es években az Ocean és a US Gold folyamatosan szerezte meg a filmesektől az aktuális mozi jogait), így két kisebb cég, az Imaginati Studios és a FoxNext Games döntött úgy, hogy nekifutnak és elkészítenek egy, a Quantic Dream által szinte tökéletesre fejlesztett kalandjátékot - és ez lett a Planet of the Apes: Last Frontier. Az előzetesek alapján kimondottan izgatottan vártam a játékot, mert érdekes ötletnek tűnt, hogy az emberek és a majmok oldaláról is kapunk egy-egy hőst, sajnos azonban a végeredmény közepes lett.
A sztori a két utolsó Majmok bolygója film közötti időszakot öleli fel és bár nem kapcsolódik szervesen a két filmhez, mégis találhatunk utalásokat a későbbi eseményekre. A játék két főszereplőt kínál. Egyikük egy szakadár majom törzs vezetőjének középső fia, Bryn, aki miután apja a Sziklás hegységbe vezette a csoportot kénytelen szembenézni az éhezéssel. Emellett pedig erőszakos fivére, Tola és meghunyászkodó öccse, Juno harcát is valahogy kezelnie kell. Eközben a hegység lábánál lévő kis faluban az emberek vezetője életét veszti és özvegye, Jess veszi át a vezetői feladatokat és pontosan ugyanazokkal a gondokkal szembesül, mint a majmok. A két csoport akkor találkozik, mikor Bryn megpróbálja megszerezni az emberek élelmét.
Természetesen a két főszereplő folyamatosan kemény döntéseket kénytelen meghozni és ezek alapján ítélik majd meg őket a saját és ellenséges faj tagjai. Azonban itt nincsenek árnyalatok, hiszen csak két döntés közül választhatunk: a jó/támogató és a rossz/elutasító. Maga az interakció egyébként teljesen alap, azaz semmi extra nincs benne, a megszokott dolgokat kapjuk. Alkalmanként akció közben is felvillan egy gomb, melyet lenyomva befolyásolhatjuk a történteket, de ezeket nem biztos, hogy mindig észrevesszük, hiszen többnyire semmi nem utal rá, hogy bármi is történni fog. Sajnos maga a történet és a cselekmény is nagyon lassan csordogál, ami a klasszikus kalandok kedvelőinek bizonyára jó hír, de nem érhet a Heavy Rain vagy akár a The Walking Dead nyomdokaiba.
Szerencsére azonban a karakterek kellő figyelemmel és törődéssel vannak felvezetve és így együtt tudunk érezni velük, át tudjuk érezni a helyzetüket. Számomra főleg a majmos vonal tetszett, ahol a törzsbeli helyezkedések és problémák egészen kusza problémákat vetnek fel. Sajnos azonban a kaland rövidsége és a már ezerszer látott, semmi újat nem tartalmazó játékmenet sokat rontanak a sztori és a karakterek élvezhetőségén, így a Planet of the Apes: Last Frontier megmarad az ígéretes, de középszerű szinten. Próbálkozásnak nem rossz, de véleményem szerint egy ekkora franchise egy valódi kalandot érdemelne. Mindenesetre még mindig az egyik legjobban sikerül Majmok bolygója játékot tette le az asztalra a kis csapat.
A majmok bolygója franchise második virágkorát éli a mozikban és éppen ezért nem meglepő, hogy a játékvilág is rápillantott a címre. Az sem nagy titok, hogy számos port bukása után a nagyobb stúdiók és cégek nem nagyon szeretik már ezeket a játékokat menedzselni (miközben a '80-as és '90-es években az Ocean és a US Gold folyamatosan szerezte meg a filmesektől az aktuális mozi jogait), így két kisebb cég, az Imaginati Studios és a FoxNext Games döntött úgy, hogy nekifutnak és elkészítenek egy, a Quantic Dream által szinte tökéletesre fejlesztett kalandjátékot - és ez lett a Planet of the Apes: Last Frontier. Az előzetesek alapján kimondottan izgatottan vártam a játékot, mert érdekes ötletnek tűnt, hogy az emberek és a majmok oldaláról is kapunk egy-egy hőst, sajnos azonban a végeredmény közepes lett.
A sztori a két utolsó Majmok bolygója film közötti időszakot öleli fel és bár nem kapcsolódik szervesen a két filmhez, mégis találhatunk utalásokat a későbbi eseményekre. A játék két főszereplőt kínál. Egyikük egy szakadár majom törzs vezetőjének középső fia, Bryn, aki miután apja a Sziklás hegységbe vezette a csoportot kénytelen szembenézni az éhezéssel. Emellett pedig erőszakos fivére, Tola és meghunyászkodó öccse, Juno harcát is valahogy kezelnie kell. Eközben a hegység lábánál lévő kis faluban az emberek vezetője életét veszti és özvegye, Jess veszi át a vezetői feladatokat és pontosan ugyanazokkal a gondokkal szembesül, mint a majmok. A két csoport akkor találkozik, mikor Bryn megpróbálja megszerezni az emberek élelmét.
Természetesen a két főszereplő folyamatosan kemény döntéseket kénytelen meghozni és ezek alapján ítélik majd meg őket a saját és ellenséges faj tagjai. Azonban itt nincsenek árnyalatok, hiszen csak két döntés közül választhatunk: a jó/támogató és a rossz/elutasító. Maga az interakció egyébként teljesen alap, azaz semmi extra nincs benne, a megszokott dolgokat kapjuk. Alkalmanként akció közben is felvillan egy gomb, melyet lenyomva befolyásolhatjuk a történteket, de ezeket nem biztos, hogy mindig észrevesszük, hiszen többnyire semmi nem utal rá, hogy bármi is történni fog. Sajnos maga a történet és a cselekmény is nagyon lassan csordogál, ami a klasszikus kalandok kedvelőinek bizonyára jó hír, de nem érhet a Heavy Rain vagy akár a The Walking Dead nyomdokaiba.
Szerencsére azonban a karakterek kellő figyelemmel és törődéssel vannak felvezetve és így együtt tudunk érezni velük, át tudjuk érezni a helyzetüket. Számomra főleg a majmos vonal tetszett, ahol a törzsbeli helyezkedések és problémák egészen kusza problémákat vetnek fel. Sajnos azonban a kaland rövidsége és a már ezerszer látott, semmi újat nem tartalmazó játékmenet sokat rontanak a sztori és a karakterek élvezhetőségén, így a Planet of the Apes: Last Frontier megmarad az ígéretes, de középszerű szinten. Próbálkozásnak nem rossz, de véleményem szerint egy ekkora franchise egy valódi kalandot érdemelne. Mindenesetre még mindig az egyik legjobban sikerül Majmok bolygója játékot tette le az asztalra a kis csapat.