Ötvös Tibor
Szégyen az új Dungeon Keeper
Viszonylag nehéz dolog egy olyan alkotás remakejéről kritikát írni, mely a mai napig a kedvencek között szerepel. A Bullfrog 1997-ben ugyanis egy örök klasszikust alkotott a Dungeon Keeper képében, mely most kapott egy feldolgozást.
Őszintén megmondva az utóbbi években kezdett elillanni az Electronic Arts iránti ellenszenvem és átirányult az Activisionra. Előbbi ugyanis meglepő módon számos olyan franchise számára adott újabb és újabb lehetőségeket, melyekkel a korábbi vezetés nem is bajlódott volna. A Dead Space első része nem szerepelt túl jól, a második azonban már robbantott (aztán a harmadik megint leszerepelt). Az Army of Two első része közepesen teljesített, ahogy a második is, ám a harmadik epizóddal valószínű végleg leírta magát a széria. Bár egyik sem volt a kedvencem, de értékelni lehetett a kiadó hozzáállását. Mindez azonban semmissé vált, miután kicsit belemerültem az új Dungeon Keeperbe.
A játék nagyon egyszerű játékmenettel rendelkezett. Adott volt pár imp, akiket irányítva kellett a föld alatti barlangunkat fejleszteni, új járatokat és termeket kialakítani, azokat berendezni ezzel odacsalogatva új és erős szörnyeket, harcosokat illetve új aranylelőhelyeket fellelni. Mindez hangulatos grafikával és üdítő poénokkal volt megspékelve (az önmagukat kínzó dominák nyögése a mai napig megmosolyogtatja a rajongókat).
Erre jött most az új epizód, mely a '97-es feldolgozása és csak mobilokra jelent meg. Az első, ami rögtön feltűnik, hogy jelentős változtatás érte a grafikát, hiszen egy képregényes-bőrt húztak rá a programra, így nehezebben vehető komolyan az egész. De ezen túl lehetne lépni, ahogy a kicsit megváltozott nézőponton is (enyhén emelkedett a kamera). Ami azonban kicsapja a biztosítékot, az a játékmenet és az abban okozott változások.
Adott ugye négy alapanyag, melyek nélkül mozdulni sem tudunk. Ezek közül hármat a játékban kapunk (arany, kő és mana), a negyediket, a drágakő azonban csak valódi pénzért cserébe szerezhető be. És a játék nem titkoltan arra "kényszerít" minket, hogy vásároljunk az utóbbiból. Ahhoz ugyanis, hogy fejlesszük a termeinket aranyra vagy kőre van szükségünk, ám ezek tárolására nagyobb tároló kell, melyre szintén költeni kellene. Ám ha nincs hova tenni az új adagot, nem tudunk fejleszteni még tárolót sem. Ezzel pedig beindul egy dominó-hatás, amit csak a drágakövekkel tudunk kiváltani.
Mellette ott van még az idő is. Ahhoz, hogy egy 3x3-as termet kifaragjunk szükség lehet egy hétre is (!!). Ráadásul az impek nem hordják maguktól a tárolóba a kibányászott anyagot, ehhez mindig be kell jelentkezni és kijelölni a számukra az aranyat vagy követ. A helyzet az, hogy az új Dungeon Keeper nem más, mint a Clash of Clans klónja. Minden mechanizmus, funkció és online lehetőség a Supercell alkotásából lett lenyúlva.
A harcok szintén értelmüket vesztették, hiszen az ellenfél nem rombolhatja le teljesen a központunkat. Pár teremben kárt tesznek, levágnak 1-2 impet, majd a bejelentkezés után már azt látjuk, hogy ki is lettek javítva a rombolások. Az új Dungeon Keeper nem több, mint egy szemérmetlen kísérlet arra, hogy egy jól csengő névvel eladjanak valamit, amit nélküle nem tudnának. Aki pedig a valódi Dungeon Keeper élményre kíváncsi, az legrosszabb esetben is 500 drágakő áráért már beszerezheti a második epizódot, sokkal jobban jár vele.
Őszintén megmondva az utóbbi években kezdett elillanni az Electronic Arts iránti ellenszenvem és átirányult az Activisionra. Előbbi ugyanis meglepő módon számos olyan franchise számára adott újabb és újabb lehetőségeket, melyekkel a korábbi vezetés nem is bajlódott volna. A Dead Space első része nem szerepelt túl jól, a második azonban már robbantott (aztán a harmadik megint leszerepelt). Az Army of Two első része közepesen teljesített, ahogy a második is, ám a harmadik epizóddal valószínű végleg leírta magát a széria. Bár egyik sem volt a kedvencem, de értékelni lehetett a kiadó hozzáállását. Mindez azonban semmissé vált, miután kicsit belemerültem az új Dungeon Keeperbe.
A játék nagyon egyszerű játékmenettel rendelkezett. Adott volt pár imp, akiket irányítva kellett a föld alatti barlangunkat fejleszteni, új járatokat és termeket kialakítani, azokat berendezni ezzel odacsalogatva új és erős szörnyeket, harcosokat illetve új aranylelőhelyeket fellelni. Mindez hangulatos grafikával és üdítő poénokkal volt megspékelve (az önmagukat kínzó dominák nyögése a mai napig megmosolyogtatja a rajongókat).
Erre jött most az új epizód, mely a '97-es feldolgozása és csak mobilokra jelent meg. Az első, ami rögtön feltűnik, hogy jelentős változtatás érte a grafikát, hiszen egy képregényes-bőrt húztak rá a programra, így nehezebben vehető komolyan az egész. De ezen túl lehetne lépni, ahogy a kicsit megváltozott nézőponton is (enyhén emelkedett a kamera). Ami azonban kicsapja a biztosítékot, az a játékmenet és az abban okozott változások.
Adott ugye négy alapanyag, melyek nélkül mozdulni sem tudunk. Ezek közül hármat a játékban kapunk (arany, kő és mana), a negyediket, a drágakő azonban csak valódi pénzért cserébe szerezhető be. És a játék nem titkoltan arra "kényszerít" minket, hogy vásároljunk az utóbbiból. Ahhoz ugyanis, hogy fejlesszük a termeinket aranyra vagy kőre van szükségünk, ám ezek tárolására nagyobb tároló kell, melyre szintén költeni kellene. Ám ha nincs hova tenni az új adagot, nem tudunk fejleszteni még tárolót sem. Ezzel pedig beindul egy dominó-hatás, amit csak a drágakövekkel tudunk kiváltani.
Mellette ott van még az idő is. Ahhoz, hogy egy 3x3-as termet kifaragjunk szükség lehet egy hétre is (!!). Ráadásul az impek nem hordják maguktól a tárolóba a kibányászott anyagot, ehhez mindig be kell jelentkezni és kijelölni a számukra az aranyat vagy követ. A helyzet az, hogy az új Dungeon Keeper nem más, mint a Clash of Clans klónja. Minden mechanizmus, funkció és online lehetőség a Supercell alkotásából lett lenyúlva.
A harcok szintén értelmüket vesztették, hiszen az ellenfél nem rombolhatja le teljesen a központunkat. Pár teremben kárt tesznek, levágnak 1-2 impet, majd a bejelentkezés után már azt látjuk, hogy ki is lettek javítva a rombolások. Az új Dungeon Keeper nem több, mint egy szemérmetlen kísérlet arra, hogy egy jól csengő névvel eladjanak valamit, amit nélküle nem tudnának. Aki pedig a valódi Dungeon Keeper élményre kíváncsi, az legrosszabb esetben is 500 drágakő áráért már beszerezheti a második epizódot, sokkal jobban jár vele.