SG.hu

Batman: Arkham Origins



Kiadó: Warner Bros Interactive
Fejlesztő: Warner Bros Games Montreal
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E4600 2,4 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 4800+ processzor, Nvidia GeForce 8800 GTS vagy ATI Radeon HD 3850 grafikus kártya, 2 GB RAM, 15 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-750 Quad 2,66 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 965 processzor, Nvidia GeForce GTX 560 vagy ATI Radeon HD 6950 grafikus kártya, 4 GB RAM, 15 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Batman: Arkham City, Batman: Arkham Asylum
Kategória: külsőnézetes akciójáték

A 2004-ben alakult Rocksteady fejlesztőcsapatának első videojátéka, avagy a 2006-ban megjelent Urban Chaos: Riot Response olyannyira nem aratott kiemelkedő sikert a rajongók és a kritikusok között, hogy a stúdióval sokáig nem is igazán számolt senki sem. Mint utólag kiderült, ez nagy hiba volt, a Warner Bros Interactive megbízásából ugyanis lehetőséget kaptak arra, hogy az egyik legismertebb DC-szuperhős, avagy Batman kalandjai alapján készítsenek egy videojátékot, ami olyan jól sikerült, hogy nem csak a szakma, hanem a fanatikusok is mindmáig emlegetik.

A 2009-es Batman: Arkham Asylum sikerei megkérdőjelezhetetlenek voltak, és bár senki sem számított arra, hogy a nagyszerűen sikerült alkotás felülmúlható lesz, de a Rocksteady két évvel később leszállította a Batman: Arkham City-t, amivel még magasabbra tették a mércét. Ezekután a sorozat szerelmesei szó szerint epekedtek azért, hogy a stúdió mielőbb nekiálljon a harmadik résznek, de a Warner Bros intézkedéseinek köszönhetően a londoni csapatot átcsoportosították egy mindmáig ismeretlen projekthez, a Batman: Arkham-sorozat következő, szám szerinti harmadik részét pedig egy viszonylag új brigádra, a 2010-ben alakult Warner Bros Games Montrealra bízták. Hogy jó ötlet volt-e ez a radikális váltás, annak az alábbiakban járunk utána!

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!

Ami az első és legfontosabb változás a Batman: Arkham Origins címet kapott legújabb Denevérember-kaland kapcsán, hogy nem a korábbi két rész történeti folytatásáról beszélünk, hanem azok előzményéről, aminek köszönhetően főhősünk elméletileg fiatalabb és tapasztalatlanabb, de a gyakorlatban szinte ugyanazokkal a felszerelésekkel és képességekkel bír, mint amit megszokhattunk tőle korábban. A játék sztorija éppen szentestén veszi kezdetét, miután Batman figyelmét egy új gonosztevő kelti fel, a Blackgate börtönben hatalmas vérfürdőt rendező Black Mask, aki természetesen nem véletlenül játszott hősünk figyelmére. Amint ugyanis kiderül, a rejtélyes gazfickó 50 millió dolláros jutalmat tűzött ki a főszereplő fejére, aminek köszönhetően Gotham városának legveszélyesebb szuperbűnözői és bérgyilkosai indulnak neki, hogy levadásszák a Sötét Lovagot, aki természetesen nem hagyja annyiban a dolgot, szembeszáll vadászaival, és csakhamar kiderül, hogy a háttérből újfent nem más irányítja a szálakat, mint maga Joker.

A Batman: Arkham Origins a történet szempontjából sajnos ezúttal nem tudott olyan nagyot alkotni, mint a sorozat korábbi epizódjai, ez pedig összességében a játékmenetre is igaz, amivel kapcsolatban nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy szinte semmi újdonságot sem hozott ahhoz képest, mint amit egy előzménytörténettől elvárhatunk. Nyilván apróságok azért akadnak, de sajnálatos módon érezni, hogy nem a Rocksteady állt a háttérben, így hiába kapjuk meg például Gotham városát immáron teljesen szabadon bejárható formában, ha egyszer a metropolisz totálisan kihalt, az utcákon nem járnak emberek, nem közlekednek autók, van helyettük azonban néhány mellékküldetés, utcai bandák, valamint rengeteg káosz és pusztulás.

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!

A játékban tehát közel sincs olyan berendezett, betöltött és gazdag világ, mint például a legutóbbi GTA-részekben, sőt mi több, az opcionális feladatok többsége is annyira egy kaptafára épül, hogy a legtöbb esetben meg sem állunk leverni egy újabb bandát, esetleg egy jól ismert gonosztevőt. Inkább továbbreppenünk egyik tetőről a másikra - vagy még kényelmesebb, ha a gyors utazást választjuk -, hogy eljussunk a fő történeti szálat összefogó küldetésekig, amelyekben legalább a korábbi részekben megtapasztalt nagyszerű és összetett játékmenet fogad majd minket. Sajnos a teljesítendő feladatok azonban olyannyira hasonlítanak az első két epizódhoz, hogy a fejlesztők szinte teljes egészében a Rocksteady örökségét dolgozták fel újra, így hiába beszélünk előzményről, Batman felszerelései szinte ugyanazok, mint az Arkham City-ben voltak, így a Batclaw, a Batarang, de még a robbanó zselé is ott lesznek a Denevérember repertoárjában. Természetesen a főküldetések teljesítése ettől függetlenül is hatalmas élményt okoz, hiszen az a szabadság, ami a korábbi részeket jellemezte, ezúttal is megfigyelhető lesz a játékban. Amennyiben tehát szeretnénk, ezúttal is kihasználhatjuk röntgenlátásunkat ahhoz, hogy átkukkantsunk a falakon, és meglássuk ellenfeleinket, a számunkra fontos objektumokat illetve tárgyakat, ezáltal a sötétben megbújva, szellőzőkben és a magasban lopakodva kerülhetünk a többnyire bandában portyázó gonosztevők háta mögé, majd tehetjük őket hatástalanná csendben és diszkréten.

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!

A másik út, amennyiben szó szerint rárúgjuk az ajtót az ellenségre, és kihasználjuk a Batman: Arkham Origins nagyszerű harcrendszerét, amit szintén a korábbi részekből örökölt meg a játék. Összességében ez azt jelenti, hogy látványos mozdulatok és kombinált ütések, illetve rúgások sokaságával kerekedhetünk felül akár tetemes túlerőn is, sőt mi több, minden eddiginél jobban kihasználhatjuk majd környezetünket is az összecsapások során, ami különösen a főellenfelek esetében lesz igaz, akiket minden esetben egy sajátos trükk vagy praktika segítségével üthetünk ki. Az elhangzottakon felül hangsúlyozandó, hogy rengeteg egyéb visszatérő elem, és csipetnyi újdonság is került a játékba, így például van fejlődési rendszer, aminek köszönhetően nem csak hősünk tulajdonságait, hanem felszereléseit is magasabb szintekre emelhetjük, de érdemes kiemelni a detektívképességeket, amelyeknek hála lehetőségünk nyílik például virtuálisan reprodukálni bizonyos eseményeket, de akár még bűntényeket is. Ez utóbbi nem mellesleg gyakran a továbbjutás kulcsa is lesz, akárcsak például a feltörhető számítógépek és a kisebb logikai vagy ügyességi fejtörők, amelyeknek köszönhetően ismét kiegyensúlyozott és szó szerint kellemes lett a Batman: Arkham Origins játékmenete.

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!

Ez azonban még nem minden, a Splash Damage stúdiójának köszönhetően ugyanis egy multiplayer mód is helyet kapott az alkotásban, ami elég felejthetőre sikerült ugyan, de így sem lehet elmenni mellette szó nélkül. Az Invisidble Predator névre hallgató lehetőségben a klasszikus felállást, avagy a jók és a rosszak küzdelmét élhetjük át, így előbbiek esetében Joker és Bane gonosztevői, utóbbiak tekintetében pedig Batman és Robin felett vehetjük át az irányítást. A konkrét összecsapások mellett a rosszak oldalán a stratégiai pontok elfoglalása lesz az elsődleges célunk, míg a jó fiúk esetében a félelemszintet kell maximalizálni különféle módszerek segítségével. Grafika: Habár a Batman: Arkham Origins még mindig az egyre inkább nyugdíjazásra szoruló Unreal Engine 3 grafikus motort használja, de a látványra így sem panaszkodhatunk, a fejlesztőknek ugyanis kellő szakértelemmel sikerült az utolsó pixeleket is kicsavarni belőle. Ennek köszönhetően az alkotás összességében nagyszerűen néz ki, egyértelműen ott van a kurrens generáció legszebb címei között, de a technológia határai már igencsak megmutatkoztak a nyitott terek esetében, amelyek üresek és szürkék, ellentétben a rendkívül jól berendezett zártabb pályákkal. A különbség legalább akkora, mintha két különböző videojátékról beszélnénk!

Kezelőfelület, irányíthatóság: A korábbi részekhez képest ugyan a fejlesztők átdolgozták a Batman: Arkham Origins kezelőfelületét, ám ez nem hozott olyan forradalmi változást, ami miatt rosszabb lenne a végeredmény, sőt mi több, talán átláthatóbb, mint valaha. Az irányíthatóság tekintetében azonban sajnos már nem ennyire jó a helyzet! Főhősünk terelgetésével ugyan nincs különösebb probléma, ellenben a kameranézet nagyon sokszor olyan lehetetlen helyzetekből mutatja a pályákat és az összecsapásokat, hogy az még a legnyugodtabb játékosokat is kihozhatja a sodrából.

Játszhatóság: A Batman: Arkham Origins keretein belül rengeteg lehetőség lett volna arra, hogy a fejlesztők 20 óra fölé tornázzák a játékidőt, de Gotham üres városa olyannyira kihalt, hogy a két csoportra osztható opcionális feladatok egy idő után szó szerint unalmassá válnak, így nem is foglalkozunk majd velük. A kampányból természetesen még ettől függetlenül is ki lehet hozni 10-15 órát, de ha nagyon alaposak vagyunk, akkor értelemszerűen többet is, a multiplayer módnak köszönhetően pedig még a finálé utáni szórakozásról sem kell lemondanunk.

Intelligencia, nehézség: A játék nehézségi szintje szokásosan jól skálázott, de az I Am the Night fokozat csak a legelvetemültebb rajongóknak ajánlott, itt ugyanis csak egy életünk van, ha tehát meghaltunk, kezdhetjük elölről a történetet. Amiért ebben a kategóriában mégis pontlevonást érdemel a játék, az egyértelműen az intelligencia, ami finoman szólva is hagy maga után kívánnivalót, hiszen a legtöbb ütközetben, de főként a lopakodós küldetések során megtapasztaljuk majd, hogy ellenfeleink bizony többre is képesek lennének, ha az alkotók úgy akarták volna.

Hangok, zene: Sajnos a korábbi részekhez képest teljesen megújult a szinkronstáb, de Troy Baker és Roger Craig Smith ettől függetlenül is nagyszerű munkát végeztek a két főszereplő karakterének megtestesítésekor. Zeneileg talán elvárható lett volna néhány fülbemászóbb dallam, de összességében ezen a téren nem igazán lehetne panaszkodni a játékra.

Összegzés: A Batman: Arkham Origins hiába építkezik szinte teljes egészében a sorozat korábbi epizódjaiból, ez a pozitívum egyben az alkotás legnagyobb negatívuma is, hiszen a fejlesztők nem tudták olyan érdemi újdonságokkal felvértezni a végeredményt, hogy az maximálisan megfeleljen az elvárásoknak. A történet és a fő küldetések ugyan maradéktalanul élvezhetők, de a háttérben folyamatosan ott motoszkál majd bennünk, hogy összességében egy kicsit mégis többet vártunk ennél. Ha szeretted a korábbi Batman-játékokat, biztosan ez sem fog csalódást okozni neked, de ne várj tőle forradalmi újdonságokat, azt ugyanis majd vélhetően a Rocksteady következő alkotása hozza el!

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • adler741 #11
    Unreal Engine 3 motorra jó példa ha jó kezekben van a Remember Me nevű játék.Csoda dolgokat ki lehet még belőle hozni.
  • herlius #10
    Én nagyon szeretem az UE3-ra épülő játékokat, de az Infinite szvsz konkrétan az elrettentő példa ezek között. Összességében nincs gond a távoli tárgyak, épületek megjelenítésével, de a közeli tereptárgyak borzalmasan elnagyolt, ócska hatást keltenek még legjobb minőségen is. Az egész játék egy túlszaturált színekkel dolgozó bábjátékhoz hasonlít, amely mindenféle vizuális realitást nélkülöz. Az első Bioshockban (amely a 2.5-ös enginere épült) szinte az utolsó csavar feje is mesterien kidolgozott volt. Arról nem is beszélve, hogy szinte minden tárgy mozgatható volt, a vízfolyások valós hatást keltettek ahogy elhaladt alattuk a játékos. Ezzel szemben az Infinite-ben minden csak díszlet egy amúgy közepesnél gyengébb csőlövöldéhez.
  • IMYke2.0.0.0 #9
    Maximálisan egyetértek veled.
    Az Unreal Engine 3 még mindig aduász a piacon.
  • Peppus #8
    Ezek a Batman játékok sosem voltak jók.. Egy részt játszottam végig még anno Enterpriseon :D de ott is csak úgy, hogy töltés közben nyomtam az esc gombot, és ezzel örök életet kaptam.. Itt is működik ez a csalás? :D
  • Ender Wiggin #7
    szerintem a grafika teljesn jó, sőt én az agyon ajnározott, de pl. tükröződéseket nem használó Crytechtől nem dobok hátast.
    De kb. ez minden pozitívum az Originsről (még talán az, hogy a WB nagyon jól visiz tovább a Rocksteady által rájuk hagyott alapanyagot, maga a játék, mintha "eredeti" lenne).

    Monoton, hogy mindig csak szétverem ugyanazokat az alakokat, akik mindig visszatérnek ugyanoda. Hol van Gotham normális lakossága, hogy mindenhol csak bűnözők? Enigma, vazze, azok után, hogy az ember végig szenvedi az összes hülye eldugott adatcsomagját, egy nagy semmit kap cserébe. A boss fightok a reflex gomnyomkodással...ugyanmár, PC-re nem kéne konzolos baromságokat. A végén Joker meg már nem is boss fight, csak nyomd meg a bal egérgombot.
    A kurva sok bugról már ne is beszéljünk (bár végső soron mindegyik megoldható némi fifikával). Persze van már patch, de előtte csak az látszott, hogy valaki elsietett valamit, de nagyon.
    És Ezio hangja nagyon gáz.
    Gordont nagyon megfiatalították, Bruce Wayne-t viszont nem...A kütyüi meg sokkal fejlettebbek, mint később bármikor. Vicc, vagy mi?
  • MinimumGame #6
  • Skyline #5
    // A bishock infinite kifejezetten szarul néz ki az erőltetett nyomi cell shaded látványvilág miatt. A fizikáról ragdolról és minden másról nem beszélve...
  • Skyline #4
    Megnéztem..Majd ezután megnéztem a Crysis 3-at és a Battlefield 4-et... Tehát már rég nyugdíjazni kellett volna az UT3 motort....

  • lestyanrobi #3
    Mielőtt még bárki lehülyézne téged, én teljesen egyetértek veled.
  • mg1992mg #2
    "egyre inkább nyugdíjazásra szoruló Unreal Engine 3 grafikus motort használja"
    Mi van? xD
    Nézzétek már meg a Bioshock Inifnite-t, és a Devil May Cry-t, aztán mondjátok ezt. :D
    Arról nem a motor tehet, hogy a fejlesztők nem tudják belőle kihozni a maximumot. Ami még mai szemmel is szép. Ahogy az UT3 is, ami ugyebár 2007-es.