A fejlett államok után a végeken is eltűnik a távirat, az ázsiai szubkontinensen július 14-én küldik el az utolsót. A mobiltelefonok és más kommunikációs lehetőségek értelmetlenné tették.

Régen még morzejelekkel továbbították

Egykor sok ember számára a távirat volt az egyetlen lehetőség arra, hogy a távolban lévő szeretteivel, ismerőseivel, kollégáival vagy üzleti partnereivel kapcsolatba lépjen. Általában az elküldött szavak alapján számították ki a távirat díját. Amikor még nem, vagy alig voltak telefonok, a távirat volt az egyetlen gyors kommunikációs megoldás. Az elküldendő üzeneteket le kell diktálni egy postahivatalban, ahonnan azt továbbítják a címzett felé, akinek a posta kézbesíti ki írásban, motoros futárral az üzenetet. A Magyarországon még létező szolgáltatás ára több ezer forint oldalanként, cserébe pár órán belül megkapja a címzett az üzenetet.

A világ A utolsó kiterjedt távirathálózatát, ami már 160 éve létezik, a Bharat Sanchar Nigam Limited (BSNL) indiai távközlési cég működteti. A hálózatot William O'Shaughnessy brit orvos és befektető hozta létre, aki különböző kódokat használt az üzenetek elküldésére. A szolgáltatás 1985-ben még a fénykorát élte, akkor naponta közel 165 000, évente pedig 60 millió táviratot küldtek el a több mint 45 000 állami postahivatal segítségével. Napjainkban ez a szám naponta 5000-re csökkent. Általában azok élnek a lehetőséggel, akik nem tudnak mobiltelefont vásárolni.

A BSNL vezetői úgy döntöttek , hogy leállítják a szolgáltatást. "23 millió dollár veszteséget termel nekünk évente, az SMS és az okostelefonok kiváltották ezt a szolgáltatást" - jelentette ki Shamim Akhtar, a társaság táviratrészlegének vezetője. Problémát jelent az is, hogy ma már 671 kerületben alig több mint 75 távirat-felvevőhely működik, ezekben - a korábbi 12 500 helyett - 998 alkalmazott dolgozik. A kevés állami távirat-felvevőhely miatt a szolgáltatást partnerek segítségével működtetik. Az utolsó táviratot várhatóan július 14-én küldik majd el.