SG.hu
Többségbe kerültek a virtuális szerverek a Richternél
Magyarország egyik legnagyobb virtualizációs projektjét hajtotta végre az elmúlt években a Richter Gedeon Nyrt.
A gyógyszeripari vállalat fizikai szervervásárlás helyett szervervirtualizációval bővítette adatközpontjainak kapacitását, így a kiszolgálók többsége és az újonnan üzembe állított rendszerek mindegyike már virtualizált környezetben fut. A cég közleménye szerint a környezet nem csak a jelenlegi igényeket elégíti ki, de rendkívül rugalmasan képes alkalmazkodni a vállalat jövőbeni növekedéséhez is.
1901-es alapítása óta a Richter Gedeon Nyrt. a közép-kelet-európai térség egyik meghatározó gyógyszergyártója lett. A társaság több mint 30 országban van jelen, összesen öt gyártóhellyel, 31 képviseleti irodával, valamint 14 leány- és nagykereskedelmi vállalattal rendelkezik, miközben piachálózata kiterjed mind az öt világrészre. Szerteágazó tevékenységét kiterjedt informatikai infrastruktúrával támogatja a Richter. A vállalat üzleti működését mintegy 250 fizikai szerver szolgálja ki.
"Már jó pár évvel ezelőtt kezdtünk kifogyni a fizikai és egyéb kapacitásokból. A szerverterem alapterülete, a szerverszekrények fizikai telítettsége vagy akár a szabad elektromos kapacitás hiánya többször okozott problémát egy-egy új eszköz rendszerbe állítása során" – sorolja a gondokat Illyés János, a Richter Gedeon Nyrt. üzemeltetési osztályvezetője. Az adatközpontok telítettsége ugyanakkor rossz kihasználtsággal párosult. Tipikus volt az "egy szerver-egy alkalmazás" konfiguráció, ami kihasználatlan erőforrásokat jelentett a gépteremben. "Próbálkoztunk bizonyos szolgáltatások és alkalmazások vegyítésével, de ez nem minden esetben lehetséges és az esetleges hibaelhárítást is megnehezíti", mondja a módszer hátulütőiről Illyés János.
Ez a működési mód az infrastruktúra rugalmasságára is rossz hatással volt. Ha egy alkalmazás számára már nem volt elegendő a kezdetben beállított szerver kapacitása, nehézkes volt a konfiguráció módosítása, bővítése. A több éves hardverek meghibásodása esetén az alkatrészek beszerzése, cseréje is szinte megoldhatatlan (de mindenképpen drága) feladatot jelentett. A rugalmatlanság az üzleti folyamatok kiszolgálásának terén is jelentkezett: az egyes fejlesztésekhez és új rendszerekhez szükséges hardverek beszerzése és üzembe állítása akár hónapig is elhúzódhatott.
"Általában nem csapunk le azonnal egy-egy új technológiára vagy szoftverre, de a Hyper-V-vel nem voltak ilyen fenntartásaink. Ahogy elérhetővé vált, megvizsgáltuk, és rögtön egyértelművé vált, hogy minden tekintetben megéri áttérni az új futtatókörnyezetre. Kiszámoltuk, hogy mennyibe kerülne a gépterem bővítése, és elborzadtunk a költségek láttán: egyértelmű volt, hogy ez nem lesz járható út, a virtualizáció mellett döntöttünk” – fogalmaz Illyés János.
A Richter szakemberei már 2007-ben megkezdték az ismerkedést a technológiával, akkor még Microsoft Virtual Server 2005 segítségével. A Hyper-V bevezetése után már éles üzemben működő rendszereket is nagyobb számban kezdték virtualizálni. 2008 és 2010 között több tucat éles, bár nem feladatkritikus alkalmazást mozgattak át virtuális gépre. A két budapesti adatközpontban működő 160 fizikai szerver közül jelenleg mintegy 70-en már virtuális kiszolgálókat futtatnak, összesen több mint 300-at, vagyis a vállalatnál már többségben vannak a virtuális szerverek. A megmaradt fizikai szerverek egy részét nem is érdemes virtualizálni (ide tartoznak az olyan, infrastruktúra-jellegű szerverek, mint a tűzfalak vagy domain controllerek). Szintén nincsenek még virtualizálva a leginkább feladatkritikusnak ítélt alkalmazások, elsősorban az SAP vállalatirányítási rendszer.
A szakirodalom és a szállítók elmondása alapján kritikus kérdésnek látszott a virtualizált rendszerek állítólag jóval kisebb teljesítménye, a Richternél azonban semmi ilyet nem tapasztaltak. Előfordult, hogy egy virtuális környezetbe telepített alkalmazást lassúnak ítéltek meg, ezért áttelepítették fizikai szerverre – és semmilyen számottevő teljesítménynövekedést nem észleltek. Kipróbálgatták azt is, hogy hány darab és milyen jellegű virtuális szerver működtethető biztonságosan egyetlen hardveren. Az első egy-két év után az új szerverhardverek beszerzésénél már minősítési kritérium volt, hogy alkalmas legyen virtualizált környezetek futtatására. Természetesen voltak kisebb technikai nehézségek, de ezeket megtanulták leküzdeni a szakemberek, és ahogy az osztályvezető fogalmaz, az előnyök kárpótolták őket az esetleges vállalt kompromisszumokért.
„Az egyik legnagyobb előny, hogy a növekvő igények mellett sem kell új adatközpontot építeni. Ez önmagában akkora megtakarítást jelent, ami mellett a virtualizáció minden költsége eltörpül, még ha a többi, pénzügyi és üzleti előnyt – csökkenő áramfelhasználás, kisebb üzemeltetési költségek, nagyobb rugalmasság – nem is számítjuk. Az is bebizonyosodott számunkra, hogy nem kell ezt egyszerre csinálni, hogy élvezhessük az előnyeit: a virtualizáció a Richternél nem nagyszabású projekt, hanem napi feladat" – foglalja össze az előnyöket Illyés János.
Ha például egy új virtuális gépet kell beállítani vagy átmozgatni fizikai környezetről, megnézik, hogy melyik hoszton van szabad kapacitás, és oda telepítik. Ha egy virtuális gépnek megnőnek az igényei, áttelepítik egy másik fizikai kiszolgálóra, vagy éppen egy kisebb igényű alkalmazást költöztetnek onnan másik gépre. A fontosabb alkalmazások számára mindig fenntartanak annyi szabad kapacitást, hogy a hosztjuk meghibásodása esetén legyen hova átmozgatni őket. Hoszt szinten alakítottak ki clustereket, de nem a hibatűrés, mint inkább a karbantartási lehetőségek miatt. Ha a hosztot frissíteni akarják, a clusteres környezetben a Virtual Machine Manager révén leállás nélkül költöztethetők a virtuális gépek. Az ilyen jellegű vagy a kapacitásigény változása miatt szükségessé vált virtuálisgép-költöztetésekre azonban havonta legfeljebb egy-két alkalommal kerül sor.
Az összvállalati előnyökön túl az üzemeltetés dolga is könnyebb lett. Eltűntek a hardverfüggőségből adódó korlátok: javult a fizikai szerverek kihasználtsága, az alultervezett konfigurációk problémái gyorsan orvosolhatók, hardverhiba vagy -karbantartás esetén a leállási ablak órák helyett percekre csökken. A nagyobb rugalmasság hasznát az üzleti felhasználók is élvezhetik. Ha új rendszerre van szükség, akár tesztelésre, akár fejlesztésre, az igények néhány óra alatt kielégíthetők. Többé az sem okoz gondot, ha az alkalmazások erőforrás-igénye megnő (vagy éppen csökken).
A továbblépés hasonló módon és ütemben fog zajlani, mint eddig, teszi hozzá az üzemeltetési osztályvezető. Havonta legalább egy-két olyan üzleti igény jelentkezik, amelynek szerveroldali vonzata is van; egy-két nagyon ritka kivételtől eltekintve ezeket már minden esetben virtuális környezettel szolgálják ki. Így évente akkor is több tucattal nő a virtuális szerverek száma (és javul az arányuk a fizikai szerverekhez képest), ha a hagyományos környezetben futó alkalmazások közül egyet sem virtualizálnak. Pedig ez utóbbi is folyamatosan, ha nem is látványosan zajlik. Még több tízre tehető azon alkalmazások száma, amelyek minden további nélkül virtualizálhatók lesznek, ha az alattuk működő hardver ilyen vagy olyan okból cserére szorul.
Immár az SAP vállalatirányítási rendszer virtualizálása is komolyan felmerült. Az ezzel kapcsolatos munkák az előzetes tervezésnél, az architektúra felvázolásánál tart: hogyan helyezzék el a hosztokat, a virtuális gépeket, illetve a mögöttes adatbázisokat, hogy az üzembiztonság ne szenvedjen csorbát. Részletes leírások szabályozzák az új virtuális gépek igénylésének, létrehozásának és felügyeletének folyamatát; az új fejlesztéseknél szempont, hogy az alkalmazás könnyen klónozható legyen; a virtuális gépek üzembe állításánál pedig már eleve felkészülnek az adatmentésre és az esetleges katasztrófák utáni helyreállításra.
A gyógyszeripari vállalat fizikai szervervásárlás helyett szervervirtualizációval bővítette adatközpontjainak kapacitását, így a kiszolgálók többsége és az újonnan üzembe állított rendszerek mindegyike már virtualizált környezetben fut. A cég közleménye szerint a környezet nem csak a jelenlegi igényeket elégíti ki, de rendkívül rugalmasan képes alkalmazkodni a vállalat jövőbeni növekedéséhez is.
1901-es alapítása óta a Richter Gedeon Nyrt. a közép-kelet-európai térség egyik meghatározó gyógyszergyártója lett. A társaság több mint 30 országban van jelen, összesen öt gyártóhellyel, 31 képviseleti irodával, valamint 14 leány- és nagykereskedelmi vállalattal rendelkezik, miközben piachálózata kiterjed mind az öt világrészre. Szerteágazó tevékenységét kiterjedt informatikai infrastruktúrával támogatja a Richter. A vállalat üzleti működését mintegy 250 fizikai szerver szolgálja ki.
"Már jó pár évvel ezelőtt kezdtünk kifogyni a fizikai és egyéb kapacitásokból. A szerverterem alapterülete, a szerverszekrények fizikai telítettsége vagy akár a szabad elektromos kapacitás hiánya többször okozott problémát egy-egy új eszköz rendszerbe állítása során" – sorolja a gondokat Illyés János, a Richter Gedeon Nyrt. üzemeltetési osztályvezetője. Az adatközpontok telítettsége ugyanakkor rossz kihasználtsággal párosult. Tipikus volt az "egy szerver-egy alkalmazás" konfiguráció, ami kihasználatlan erőforrásokat jelentett a gépteremben. "Próbálkoztunk bizonyos szolgáltatások és alkalmazások vegyítésével, de ez nem minden esetben lehetséges és az esetleges hibaelhárítást is megnehezíti", mondja a módszer hátulütőiről Illyés János.
Ez a működési mód az infrastruktúra rugalmasságára is rossz hatással volt. Ha egy alkalmazás számára már nem volt elegendő a kezdetben beállított szerver kapacitása, nehézkes volt a konfiguráció módosítása, bővítése. A több éves hardverek meghibásodása esetén az alkatrészek beszerzése, cseréje is szinte megoldhatatlan (de mindenképpen drága) feladatot jelentett. A rugalmatlanság az üzleti folyamatok kiszolgálásának terén is jelentkezett: az egyes fejlesztésekhez és új rendszerekhez szükséges hardverek beszerzése és üzembe állítása akár hónapig is elhúzódhatott.
"Általában nem csapunk le azonnal egy-egy új technológiára vagy szoftverre, de a Hyper-V-vel nem voltak ilyen fenntartásaink. Ahogy elérhetővé vált, megvizsgáltuk, és rögtön egyértelművé vált, hogy minden tekintetben megéri áttérni az új futtatókörnyezetre. Kiszámoltuk, hogy mennyibe kerülne a gépterem bővítése, és elborzadtunk a költségek láttán: egyértelmű volt, hogy ez nem lesz járható út, a virtualizáció mellett döntöttünk” – fogalmaz Illyés János.
A Richter szakemberei már 2007-ben megkezdték az ismerkedést a technológiával, akkor még Microsoft Virtual Server 2005 segítségével. A Hyper-V bevezetése után már éles üzemben működő rendszereket is nagyobb számban kezdték virtualizálni. 2008 és 2010 között több tucat éles, bár nem feladatkritikus alkalmazást mozgattak át virtuális gépre. A két budapesti adatközpontban működő 160 fizikai szerver közül jelenleg mintegy 70-en már virtuális kiszolgálókat futtatnak, összesen több mint 300-at, vagyis a vállalatnál már többségben vannak a virtuális szerverek. A megmaradt fizikai szerverek egy részét nem is érdemes virtualizálni (ide tartoznak az olyan, infrastruktúra-jellegű szerverek, mint a tűzfalak vagy domain controllerek). Szintén nincsenek még virtualizálva a leginkább feladatkritikusnak ítélt alkalmazások, elsősorban az SAP vállalatirányítási rendszer.
A szakirodalom és a szállítók elmondása alapján kritikus kérdésnek látszott a virtualizált rendszerek állítólag jóval kisebb teljesítménye, a Richternél azonban semmi ilyet nem tapasztaltak. Előfordult, hogy egy virtuális környezetbe telepített alkalmazást lassúnak ítéltek meg, ezért áttelepítették fizikai szerverre – és semmilyen számottevő teljesítménynövekedést nem észleltek. Kipróbálgatták azt is, hogy hány darab és milyen jellegű virtuális szerver működtethető biztonságosan egyetlen hardveren. Az első egy-két év után az új szerverhardverek beszerzésénél már minősítési kritérium volt, hogy alkalmas legyen virtualizált környezetek futtatására. Természetesen voltak kisebb technikai nehézségek, de ezeket megtanulták leküzdeni a szakemberek, és ahogy az osztályvezető fogalmaz, az előnyök kárpótolták őket az esetleges vállalt kompromisszumokért.
„Az egyik legnagyobb előny, hogy a növekvő igények mellett sem kell új adatközpontot építeni. Ez önmagában akkora megtakarítást jelent, ami mellett a virtualizáció minden költsége eltörpül, még ha a többi, pénzügyi és üzleti előnyt – csökkenő áramfelhasználás, kisebb üzemeltetési költségek, nagyobb rugalmasság – nem is számítjuk. Az is bebizonyosodott számunkra, hogy nem kell ezt egyszerre csinálni, hogy élvezhessük az előnyeit: a virtualizáció a Richternél nem nagyszabású projekt, hanem napi feladat" – foglalja össze az előnyöket Illyés János.
Ha például egy új virtuális gépet kell beállítani vagy átmozgatni fizikai környezetről, megnézik, hogy melyik hoszton van szabad kapacitás, és oda telepítik. Ha egy virtuális gépnek megnőnek az igényei, áttelepítik egy másik fizikai kiszolgálóra, vagy éppen egy kisebb igényű alkalmazást költöztetnek onnan másik gépre. A fontosabb alkalmazások számára mindig fenntartanak annyi szabad kapacitást, hogy a hosztjuk meghibásodása esetén legyen hova átmozgatni őket. Hoszt szinten alakítottak ki clustereket, de nem a hibatűrés, mint inkább a karbantartási lehetőségek miatt. Ha a hosztot frissíteni akarják, a clusteres környezetben a Virtual Machine Manager révén leállás nélkül költöztethetők a virtuális gépek. Az ilyen jellegű vagy a kapacitásigény változása miatt szükségessé vált virtuálisgép-költöztetésekre azonban havonta legfeljebb egy-két alkalommal kerül sor.
Az összvállalati előnyökön túl az üzemeltetés dolga is könnyebb lett. Eltűntek a hardverfüggőségből adódó korlátok: javult a fizikai szerverek kihasználtsága, az alultervezett konfigurációk problémái gyorsan orvosolhatók, hardverhiba vagy -karbantartás esetén a leállási ablak órák helyett percekre csökken. A nagyobb rugalmasság hasznát az üzleti felhasználók is élvezhetik. Ha új rendszerre van szükség, akár tesztelésre, akár fejlesztésre, az igények néhány óra alatt kielégíthetők. Többé az sem okoz gondot, ha az alkalmazások erőforrás-igénye megnő (vagy éppen csökken).
A továbblépés hasonló módon és ütemben fog zajlani, mint eddig, teszi hozzá az üzemeltetési osztályvezető. Havonta legalább egy-két olyan üzleti igény jelentkezik, amelynek szerveroldali vonzata is van; egy-két nagyon ritka kivételtől eltekintve ezeket már minden esetben virtuális környezettel szolgálják ki. Így évente akkor is több tucattal nő a virtuális szerverek száma (és javul az arányuk a fizikai szerverekhez képest), ha a hagyományos környezetben futó alkalmazások közül egyet sem virtualizálnak. Pedig ez utóbbi is folyamatosan, ha nem is látványosan zajlik. Még több tízre tehető azon alkalmazások száma, amelyek minden további nélkül virtualizálhatók lesznek, ha az alattuk működő hardver ilyen vagy olyan okból cserére szorul.
Immár az SAP vállalatirányítási rendszer virtualizálása is komolyan felmerült. Az ezzel kapcsolatos munkák az előzetes tervezésnél, az architektúra felvázolásánál tart: hogyan helyezzék el a hosztokat, a virtuális gépeket, illetve a mögöttes adatbázisokat, hogy az üzembiztonság ne szenvedjen csorbát. Részletes leírások szabályozzák az új virtuális gépek igénylésének, létrehozásának és felügyeletének folyamatát; az új fejlesztéseknél szempont, hogy az alkalmazás könnyen klónozható legyen; a virtuális gépek üzembe állításánál pedig már eleve felkészülnek az adatmentésre és az esetleges katasztrófák utáni helyreállításra.