Holnap érkezik az Ubuntu 12.10

Csakhogy nincs ilyen ellentét.

Aki tudja használni a parancssort, az nem fog veszõdni a grafikus felületen - ha teheti fel se teszi.

A többiek meg egyetlen sort se fognak gépelni, azonnal mennek Win7-re vagy OSX-re, mert ott nem is kell és mégis használható.

Akkor egy kicsit gondolkodj el rajta: ha minden gyorsabb és egyszerûbb parancssorban és szkriptekkel (ez tény), akkor miért van a grafikus felület?

Az orvos, az autószerelõ, a kozmetikus stb... ha át kell neveznie 126 fájlt, akkor szépen egyenként kattint az ikonokon és úgy átnevezi pár óra alatt.

A grafikus felület nem azoknak van, akik tudják a terminált használni, hanem azoknak akik nem.

Csak kár, hogy nem ez a lényeg, hanem a GUI vs parancssor ellentétrõl.

Pont ezért hoztam fel a lenti példákat: egyáltalán nem muszáj gépelned, mert a példákban szereplõ tevékenységeket MIND meg tudod csinálni kattintgatva. De meggondolandó a parancssor választása, mert azzal jelentõs mennyiségû idõt tudsz megspórolni. A választás a tied: kényelem VS idõtakarékosság.

Mint programozó, tényleg nagyon távol áll tõlem a gépelés! :-)

Nem is arról van szó, hogy nehéz a pár sort begépelni, hanem arról, hogy ne kelljen egyetlen sort se gépelni. Mert ha kell, akkor pont annyira fog elterjedni, mint eddig.

Aki meg amúgy is linuxozik, az úgyis ismeri a szkriptelés elõnyeit és nem fog a grafikus felületen böködni.

Az értelmetlen válaszaid alapján miért az az érzésem, hogy te még nem is próbáltad? <#papakacsint>

"Ha az átlagfelhasználónak stabil informatikai - legalább desktop környezetben - ismeretei vannak, és nem retten meg egy kis kezdeti utánaolvasástól"

A BKV buszokat meg azért szeretem, mert a végállomáson mindig van rajtuk szabad ülõhely, csak egy D kategóriás jogosítvány kell hozzá és egy apró bejelentkezés a személyzeti osztályon. :-)

Mielõtt még a szkriptrettegõk megszólalnának: a fentieket mind meg lehet csinálni grafikus felületen való kattintgatással is természetesen, de mivel ismétlõdõ/ismételhetõ folyamatokról van szó, egyszerûbb lementeni. PL. a távoli bejelentkezéshez elõször én is trükköztem RDP-vel meg FreeNX-szel, de a vége az volt, hogy a legegyszerûbb utánaolvasni a konzolos elintézési módoknak. Elõször szokatlan volt, de tényleg az a szuper, hogy egyszer kell csak utánajárni.

+1 példa: Windows alatt hány kattintás egy távoli könyvtár szinkronizálása? Mert nálam a HTPC-n levõ filmes könyvtárt ez szinkronizálja a fájlszerveren levõvel (notebookról bejelentkezik a HTPC-re és ott futtatja):

ssh -t 192.168.1.166 "rsync -srtv --progress --delete /media/fileserver/filmek/filmek/ /media/tarolas/filmek/"

Csinálhatnám mindezt GUI-s szoftverrel is, de az sokkal lassabb lenne, arról nem is beszélve, hogy a távoli futtatás jelentõsen megdobná az idejét. (Persze, felmountolhatnám mindkét könyvtárat, de az még lassabb lenne: beolvasni a fájlszerverrõl a notebook memóriájába, majd kiírni ugyanazon a netkapcsolaton keresztül a HTPC-re. Ennél egyszerûbb közvetlenül a két gép között másolni.)

Mégegyszer: ez miért nem alkalmas az átlagfelhasználónak?

Ez nem bonyolultabb, egyszerûen más filozófia. Erre a legjobb példa a rendszerfrissítés. Linux alatt is kattintgathatok a grafikus felületen, de aki egyszer kipróbálja, rájön, hogy a parancssor sokszor a lehetõ legegyszerûbb, csak épp félelmetesnek tûnik.

Az Ubuntu alapú Mint alatt nálam ennyi az egész rendszer frissítése:

sudo apt-get -y autoremove && sudo apt-get update && sudo apt-get -y dist-upgrade

Az átlagjúzer hány kattintásból frissíti a gépen levõ összes szoftverjét? Windows/Microsoft Update + Filehippo Update Checker + akármi?

Szülõk gépén Windows alatt egy-két telepített program állandóan frissíteni akarta magát, pl. Flash. Aztán arra is felraktam Mintet: a Windows után az egyszerû, hétköznapi használat semmi problémát nem okozott nekik. Azóta annak a gépnek a távoli frissítése úgy néz ki, hogy szólok nekik, este hagyják bekapcsolva, majd a saját gépemen szkriptbõl lefuttatom ezt a parancsot:

ssh -t IP_cím "sudo apt-get -y autoremove && sudo apt-get update && sudo apt-get -y dist-upgrade && sudo init 0"
(A szükséges beállításokat egyszer már elvégeztem a másik gépen, azóta nem kérnek enni.)

Ez az egy sor frissíti a gépen levõ összes szoftvert, majd lekapcsolja magát. Ez tipikusan az a szkript, amit egyszer lement az ember és jól elvan vele utána.

De a másik jó példa a rendszer telepítése utáni lépések:

cat pwd | sudo -S sudo add-apt-repository -y ppa:webupd8team/java &&
cat pwd | sudo -S sudo add-apt-repository -y ppa:libreoffice/ppa &&
cat pwd | sudo -S sudo add-apt-repository -y ppa:nilarimogard/webupd8 &&
cat pwd | sudo -S sudo add-apt-repository -y ppa:webupd8team/jupiter &&
cat pwd | sudo -S sudo add-apt-repository -y ppa:ajf/trg &&
cat pwd | sudo -S sudo add-apt-repository -y ppa:tiheum/equinox &&
cat pwd | sudo -S sudo add-apt-repository -y ppa:tualatrix/ppa &&
cat pwd | sudo -S sudo add-apt-repository ppa:nae-team/ppa &&
cat pwd | sudo -S sudo apt-get update && cat pwd | sudo -S sudo apt-fast -y install jupiter vlc faenza-icon-theme transmission-remote-gtk audacious libreoffice ubuntu-tweak gnome-commander icedtea-plugin audacity gparted bisigi-themes nautilus-actions-extra
cat pwd | sudo -S sudo apt-fast -y install oracle-java7-installer
cat pwd | sudo -S apt-get update && sudo apt-fast -y dist-upgrade &&
rm -f ~/.mozilla/plugins/libnpjp2.so ~/.mozilla/plugins/libjavaplugin_oji.so
cat pwd | sudo -S rm -f /usr/lib/firefox/plugins/libnpjp2.so /usr/lib/firefox/plugins/libjavaplugin_oji.so
mkdir -p ~/.mozilla/plugins
ln -s /usr/lib/jvm/java-7-oracle/jre/lib/i386/libnpjp2.so ~/.mozilla/plugins/
cat pwd | sudo -S init 6

Soknak tûnik? Aki Ubuntuzik, 5 percen belül megtanulja az apt-get, illetve a PPA-k használatát, a nagyobbik része errõl szól. Trükkösnek csak a Java plugin symlinkelése tûnik, de ezek a trükkök megint csak azok, amelyeket egy, az informatika iránt affinitással rendelkezõ emberke lement magának, és bármikor használhat.

Ez a pár sor feltelepíti az összes egyéb, számomra szükséges szoftvert, majd lefrissíti a rendszert. Amikor még Windows-on toltam, a Windows telepítése után még egy olyan másfél-két óra következett, mire minden programot feltelepítettem, meg frissítettem a Windowst. A frissítések letöltésével együtt lefut olyan félóra alatt, de ami a legfontosabb: nem kell elõtte ülnöm és kattintgatnom, hanem otthagyhatom.

Ha az átlagfelhasználónak stabil informatikai - legalább desktop környezetben - ismeretei vannak, és nem retten meg egy kis kezdeti utánaolvasástól, akkor nyugodtan felteheti a Linuxot, mert utánaolvasni egyszer kell csak, utána vígan tudja használni. Csak az elhatározás kell: én is olyan 8 éve 1-1,5 évente tettem fel a Linuxot, de olyan 2011 elején láttam úgy, hogy asztali használatra megfelelõ lenne.

U.i.: Ráadásul van összehasonlítási alapom is: a fényképezõgép szoftvere Windows alatt fut, ezért a LInux mellé feltoltam a Windows 8 Community Preview-t. Namármost értelemszerûen ugyanabban a hardverkörnyezetben ugyanazok a programok - pl. böngészõk - sokkal lomhábban indulnak (nem, nemcsak elsõre). Az egyetlen macerás az NVIdia Optimus használata.