Berta Sándor
Szenzorhálózatot telepít Afganisztánba az USA
Az amerikai fegyveres erők több ezer olyan érzékelőt akarnak elhelyezni az ázsiai országban, amelyek jelenthetik, ha emberek vagy járművek közelednek a városokhoz vagy a katonai támaszpontokhoz.
A szenzorok célja az adott területek ellenőrzése. Ismertetőjegyük egyáltalán nincs, a többségük úgy néz ki, mint egy kődarab, ezért szinte tökéletesen beleolvadnak a környezetbe és így lehetetlen azokat kiszúrni. Az eszközök saját akkumulátorral rendelkeznek, így akár éveken át is zökkenőmentesen működhetnek. A felügyelet nélkül használható, illetve karbantartást nem igénylő érzékelőket Unattended Ground Sensors (UGS) gyűjtőnéven tartják nyilván. ebbe a kategóriába tartozik a Micro Observer és a Scorpion. Mindkettő képes arra, hogy tájékoztassa az amerikai fegyveres erőket arról, ha emberek vagy járművek kelnek át például egy közeli hágón.
Matt Russell, az Egyesült Államok Hadseregének alezredese - ő felügyeli az afganisztáni UGS-projektet - elmondta, hogy ezek a rendszerek különösen akkor hasznosak, ha a hagyományos megfigyelő berendezésekkel nem lehet szemmel tartani egy adott területet. A készülékek általában néhány centiméteresek, tartalmaznak mikrofonokat, különböző kamerákat, továbbá mágneses és szeizmikus érzékelőket. Egyes modellek, például a Northrop Grumman által gyártott Scorpion-család tagjai annak néznek ki, amik: technikai berendezéseknek. A Lockheed Martin viszont a Self Powered Adhoc Networks (SPAN) rendszerének alkotóelemeit álcázóburkolat alá rejti el.
Általában 50 darab szenzort telepítenek egy helyre és ezek egy hálózatot képeznek. Amint az egyiket aktiválják, az továbbadja a jelet a legközelebbinek, egészen addig, amíg nem találnak egy kommunikációs állomást, ez pedig műholdas kapcsolaton keresztül továbbítja az adatokat a közelben lévő parancsnoki központnak. Mindegyik eszközt felszerelték napelemekkel és akkumulátorral is. Matt Plyburn, a Lockheed Martin szakértője közölte, hogy az akkumulátorok 80 000 újratöltést bírnak ki, így az üzemidejük akár 20 év is lehet. Az ilyen rendszerek alkalmasak akár épületek vagy támaszpontok védelmére, illetve határszakaszok ellenőrzésére is.
A módszer egyébként nem új, hiszen az amerikai fegyveres erők már a vietnami háború idején is használtak az Igloo White hadművelet keretében szeizmikus és más szenzorokat a vietnami logisztikai útvonalak és az azokon zajló forgalom felderítésére. Azóta a továbbfejlesztett modelleket bevetették már Irakban is, ahol jelenleg több mint ezer darab Scorpion II rendszert alkalmaznak. Ezek 800 méter távolságból képesek felderíteni az embereket és 2100 méterről a járműveket. Üzemidejük egy hónap, kizárólag akkumulátorral rendelkeznek.
A szenzorok célja az adott területek ellenőrzése. Ismertetőjegyük egyáltalán nincs, a többségük úgy néz ki, mint egy kődarab, ezért szinte tökéletesen beleolvadnak a környezetbe és így lehetetlen azokat kiszúrni. Az eszközök saját akkumulátorral rendelkeznek, így akár éveken át is zökkenőmentesen működhetnek. A felügyelet nélkül használható, illetve karbantartást nem igénylő érzékelőket Unattended Ground Sensors (UGS) gyűjtőnéven tartják nyilván. ebbe a kategóriába tartozik a Micro Observer és a Scorpion. Mindkettő képes arra, hogy tájékoztassa az amerikai fegyveres erőket arról, ha emberek vagy járművek kelnek át például egy közeli hágón.
Matt Russell, az Egyesült Államok Hadseregének alezredese - ő felügyeli az afganisztáni UGS-projektet - elmondta, hogy ezek a rendszerek különösen akkor hasznosak, ha a hagyományos megfigyelő berendezésekkel nem lehet szemmel tartani egy adott területet. A készülékek általában néhány centiméteresek, tartalmaznak mikrofonokat, különböző kamerákat, továbbá mágneses és szeizmikus érzékelőket. Egyes modellek, például a Northrop Grumman által gyártott Scorpion-család tagjai annak néznek ki, amik: technikai berendezéseknek. A Lockheed Martin viszont a Self Powered Adhoc Networks (SPAN) rendszerének alkotóelemeit álcázóburkolat alá rejti el.
Általában 50 darab szenzort telepítenek egy helyre és ezek egy hálózatot képeznek. Amint az egyiket aktiválják, az továbbadja a jelet a legközelebbinek, egészen addig, amíg nem találnak egy kommunikációs állomást, ez pedig műholdas kapcsolaton keresztül továbbítja az adatokat a közelben lévő parancsnoki központnak. Mindegyik eszközt felszerelték napelemekkel és akkumulátorral is. Matt Plyburn, a Lockheed Martin szakértője közölte, hogy az akkumulátorok 80 000 újratöltést bírnak ki, így az üzemidejük akár 20 év is lehet. Az ilyen rendszerek alkalmasak akár épületek vagy támaszpontok védelmére, illetve határszakaszok ellenőrzésére is.
A módszer egyébként nem új, hiszen az amerikai fegyveres erők már a vietnami háború idején is használtak az Igloo White hadművelet keretében szeizmikus és más szenzorokat a vietnami logisztikai útvonalak és az azokon zajló forgalom felderítésére. Azóta a továbbfejlesztett modelleket bevetették már Irakban is, ahol jelenleg több mint ezer darab Scorpion II rendszert alkalmaznak. Ezek 800 méter távolságból képesek felderíteni az embereket és 2100 méterről a járműveket. Üzemidejük egy hónap, kizárólag akkumulátorral rendelkeznek.