Berta Sándor

A dánok 70 százaléka elfogadhatónak tartja a kalózkodást

A filmek és a zeneszámok másolatainak letöltését a dánok többsége teljesen elfogadhatónak tartja. Mindez azt jelenti, hogy a tartalomipar által évek óta alkalmazott stratégia egyértelműen bukásra van ítélve.

A Rockwool Foundation Research Unit nevű dán szervezet azt vizsgálta, hogy bizonyos törvények megszegését milyen mértékben tartják társadalmilag elfogadhatónak az állampolgárok. A többek között adózási és biztosítási visszaélésekkel foglalkozó kutatásban rákérdeztek a szerzői jogi jogsértésekre is. Ennek során azt kérték a válaszadóktól, hogy egy egytől tízig terjedő skálán jelöljék be, mennyire tartják elfogadhatónak az illegális letöltést, ha az magáncélú használatra történik.

A tanulmány szerint a felhasználók 70 százaléka egyáltalán nem tartja problémásnak a szerzői jog által védett filmek és zenék letöltését. A válaszadók 15-20 százaléka adott hangot teljeskörű elfogadásnak, míg tízből hárman nyilatkoztak úgy, hogy a szerzői jog megsértése elfogadhatatlan. Az eredmény különösen azért érdekes, mert rávilágít arra, hogy a legtöbb internetezőt egyáltalán nem érdeklik és nem riasztják vissza a letöltésektől az esetleg kilátásba helyezett szigorú szankciók, hanem kitartanak az ingyenes fájlcsere mellett.

Különösen a zeneipari jogvédő szervezetek próbálkoztak azzal a stratégiával éveken keresztül, hogy pert indítottak a letöltők ellen. A várt hatás azonban elmaradt, az emberek többsége nem fogta vissza magát és nem hagyta abba tevékenységét, hanem ugyanúgy folytatta, mintha mi sem történt volna. A filmipar ezzel szemben más stratégiát választott és célzottan a fájlcserélő rendszereket kezdte támadni. A cél a hálózatok bezáratása volt, ezt viszont évek hosszú sora alatt sem sikerült elérni. Emellett a szerzői jogvédők megpróbálták különböző kampányokkal felhívni a felhasználók figyelmét a kalózkodás által okozott kárra, az üzenet azonban nem igazán ért célba.

A Rockwool munkatársai leszögezték: a társadalom morális szintje pontosan ugyanolyan magas, mint egy évtizeddel ezelőtt, legalábbis ami az adóelkerülést és a biztosítási csalást illeti. Ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy tízből hét személy teljesen elfogadhatónak tartja a szerzői jog által védett tartalmak másolatainak a letöltését. Csak a megkérdezett fogyasztók 30 százaléka zárkózott el a kalózkópiák beszerzése és használata elől. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az emberek kereken 75 százaléka abszolút elutasította azt, hogy a másolt tartalmakat pénzért eladásra kínálja a barátainak és így bevételre tegyen szert.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • nedudu #33
    Letöltöttem az albumodat és meghallgattam, ez tipikusan nem az a zene amit nagy tételben tudsz közönségnek nyomni mert ennek a fajta zenének itthon igen kicsi a rajongó tábora. Egyébként nem rossz és nekem tetszik is. Ettől függetlenül ebből itthon nem fogsz megélni. Esetleg külföld segíthet.
  • FoodLFG #32
    Én is.
  • Nailyenugysincs #31
    És szerintem a zenéhez nem érteni kell hanem élvezni. Mert egy koncertnek nem úgy kell eltelnie hogy mindenki azt figyeli hogy hány akkord van egy gitárszólóban hanem ha teccik akkor hallgatod ha nem akkor nem. Ennyi.
  • Nailyenugysincs #30
    Ajánlom B0nFire figyelmébe: http://www.youtube.com/watch?v=lRt54xjIq7w&feature=channel
  • Nailyenugysincs #29
    Így igaz:D De szerintem a B0nFire meghallgat egy Dragonforce számot ami nem jazz, és nem Tóth Árpád írta a szövegét rájön hogy nem csak az általa szeretett igényes zenék lehetnek jók. Mert ott is olyan brutális gitárszólók vannak és az énekes is hihetetlen volt(kár hogy otthagyta a bandát.) És a Dragonforce-t is sokan szeretik. De mondjuk ez nem teljesen passzol ide mert nem magyar.
  • Gerygrey #28
    Lehet, hogy zeneileg nulla a Tankcsapda (nem az) de olyan hangulatot csinálnak a koncerten, hogy megéri 200+ kilométert utazni érte. Szilveszterkor csak azért mentünk le Pestről Debrecenbe, hogy éjfélig Lukács Lacival együtt fagyhassunk halálra a főtéren :) Eszméletlen buli volt, feledtette a -7 fokot.

    A zene nem az akkordok számától és a dallam összetettségétől lesz jó vagy rossz, hanem az érzéstől amit közvetít, és a hangulattól amit sugároz.
  • B0nFire #27
    A haknizás és a koncertezés két külön fogalom. Koncertet minden zenekar csinál. Időnként, vagy rendszeresen. Ha rendszeresen körbejár egy területet, azt turnénak nevezik. Rendes cuccal felszerelve, felkészülten, hangmérnökkel, élőben zenélnek. Ez koncert. A haknizó művész egy este lenyom 3-4 helyszínt a környéki diszkóklubokban, 2-3 dal erejéig megmutatja magát, és jellemzően lemezről megy a palyback. Ezért leakaszt egy gázsit. A zenekar a koncertért nem kap gázsit. Nem feltétlenül az Aerosmith-re vagy a Metallicára kell gondolni, ahogy valaki itt példálózott.
  • Tetsuo #26
    Ez amirol irsz, nem muveszet, hanem haknizas. Amire igen, neha raszorulnak esetleg azok is akik igazi muveszek, de leginkabb nem muveszek uzik a sportot. ;)
  • Tetsuo #25
    Az sg-forumozoknal is kevesebb az arány. ;)
  • B0nFire #24
    cellik: "BunFire eloado hiaban szeretne nalunk turnezni a kutyatsem erdekelne ha nemtudjuk, hogy a zenejet iszak e vagy eszik."

    Erre való az internet. Az addig oké, hogy senki nem fizet a zenéért, de azt ugye te sem gondolod komolyan, hogy még én toljam bele a lóvét és hirdessem nagy látogatottságú oldalakon, amit nem tudok megfizetni? Annyit tehetek, hogy publikálom, majd a saját blogomba benyomom, meg megkérem a családtagjaimat, hogy ők is nyomják be a saját blogjukba, meg egy-két fórumtopicban is el tudom hinteni a linket, vagy belerakom az aláírásomba, ezzel kimerültek a lehetőségeim. Nekem az elég, ha hallgatják, és valakinek tetszik. Örülök annak is, ha csak egy pozitív visszajelzést kapok, mert én ezért csinálom. Ehhez értek és igyekszem igényesen megcsinálni.

    asdasdasd: "Ami ezen kívül van az hobbizenélés, saját örömödre, panaszkodni kár érte."

    Ha figyelmesen olvasol, észreveheted, hogy nem panaszkodtam, csupán leszögeztem a tényeket, és egy-két dologra rávilágítottam, amiről a kívülállók nagyon ritka esetben tudnak. Én csináltam, amíg bírtam fizikálisan, akkor is, ha az én pénzem bánta. Már nem bírom, és átengedtem a terepet a fiatalabb generációnak. De azért nem maradok tétlen továbbra sem.

    Nailyenugysincs: "Aki jó zenét képes csinálni az Magyarországon is meg tud élni. Pl ott van Rúzsa Magdi. Szerintem senki se mondhatja rá hogy szar. De ha nem szereted a megasztárosakat akk ott van pl a Tankcsapda."

    Jujj! Sssz! Jaaaj! Nem tudom eldönteni, hogy most viccelsz, vagy haláli komolyan beszélsz. De maradjunk csak az utóbbi példádnál, mert Rúzsa Magdit minden emberi számítás szerint is ki kell hagynom a zenészek köréből. (Mivelhogy ő előadó, nem szerző, annak meg olyan, amilyen.)

    A Tankcsapda lement kutyába, ahogy Hobó megénekelte. Ők pontosan azt a három akkordos primitív popszemetet játsszák, amit a zeneileg alulművelt közönség befogadni képes. Ne vedd magadra, de Magyarországon a zenei oktatás a béka segge alatt van két kilométerrel. Egy gyerek óvodáskorára megismeri az ötfokú (pentaton) hangsorokat (magyar népdalok), majd általános iskolában kibővítik az ismereteit még 3 hanggal, és a zenei oktatás kimerül a tonika-szubdomináns-domináns akkordsorozat ismételgetésével, amire a világ poptermésének a 999 ezreléke épül. Csak ilyen zenét képes az átlagember megemészteni. Ha meghall egy 7-es vagy 9/11sus akkordot, akkor nemhogy nem képes azt élvezni, de egyenesen a falra mászik tőle. Meg kell tehát különböztetni az igényes zenét a népszerű zenétől, mert a kettő a lehető legritkább esetben találkozik egymással. Igényes lehet mondjuk egy fúziós jazz, de roppant kevesen tudják élvezni. Mert zeneileg kukák. Ez olyan, mint a színvaknak a szivárványt mutogatni, hogy milyen szép, amikor őneki csak a pepita kockás az értékelhető és élvezhető. A népszerű pedig minden olyan szerzemény, amit kimondottan olyan butára írtak, hogy a zeneileg zokni tömegek élvezhessék. A baj csak akkor van, amikor kiderül, hogy a nagy tömegeknek – akikhez a legtöbb populáris szerző és előadó szólni akar – eszük ágában sincs többé fizetni a zenéjükért. Egy progresszív muzsikus, vagy jazz-zenész nemigen jön zavarba, mert megszokta, hogy őt csak kevesen értékelik, és elsősorban soha nem a zenéből él meg. Azt csak azért csinálja, mert ért hozzá, és az a szenvedélye. A pop előadó meg seggre ül, a haját tépi kínjában, mert bár kelendőek az albumai, mégsem fizet érte senki.

    Pontosan a Rúzsa Magdik és a Tankcsapdák és Hooligansok a legnagyobb vérszívók, amik ellen kábé minden második héten ki szoktatok kelni. Őhozzájuk folyik be az üres adathordozó díj, meg a Nyers zenekar szerzői jogdíját is őnekik osztják ki, meg az úgynevezett "huszadrangú hobbizenekarokét", akiknek olykor a kisujjukban több van, mint ezekében a giccses nyál-pubikéban. És minden üres adathordozóval én is támogatom ezeket a Tótverákat, meg Karamellákat, Bódigusztikat, akik páros lábbal tiporják a zenét. Ezt kell megérteni. Ha egy zenész nem alkuszik meg, és igényes zenét csinál, az mehet elmehet kapálni. Aki meg lemegy kutyába, az meg jól él belőle. Még ezzel sem lenne baj, csak legalább lenne bennük annyi becsület, hogy nem aposztrofálnák a saját tevékenységüket "zenének".

    A Tankcsapdát 99%-ban a szövegei adják el (bár egyik sem üti meg Kosztolányi, vagy Tóth Árpád szintjét), de ha nem értenél egy kukkot sem belőle, rájönnél, hogy zeneileg mekkora egy nagy nulla az a banda. Persze nem tudod elképzelni, hogy milyen lenne, ha nem értenéd, hiszen érted, de hidd el, a Tankcsapda a magyarokon kívül senkinek nem mond semmit. Mert a szövegeit nem értik, a zenéjük pedig annyira sablonos, hogy minden országban van 12 egy tucat Tankcsapda-klón műanyag-punk zenekar.