Az Egyesült Államok illetékes testülete fontos határozatban erősítette meg a világháló nyílt és semleges jellege melletti kiállását, amely azonban mindkét szemben álló táborból éles kritikát válthat ki. Nem engedélyezik a szolgáltatók számára a legális tartalmak és forgalom korlátozását, viszont a mobil internet esetében eltérő díjazás, valamint a fizetős szolgáltatások előtérbe helyezése is lehetségessé válhat - egyesek szerint túl homályos az új előírás, mások pedig annak gyengeségét kifogásolják.

Amint azt előre jelezték, a szövetségi kommunikációs bizottság (Federal Communications Commission, FCC) közzétette az Open Internet Order névre keresztelt határozat szövegét, amelyből szemezgetve mindenki számára kiderül, hogy az illetékesek mit tartanak elsődlegesen fontosnak. Megtudhatjuk például, hogy minden más szempontnál nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a világháló nyílt és semleges jellegének, ez pedig többek között azt jelenti, hogy továbbra sem engedélyezik egyes tartalomszolgáltatóknak, hogy jelentős díjak ellenében prioritást nyerjenek a globális forgalom terén.

Tekintettel a vezetéknélküli eszközök és platformok terjedésére, immár két külön fejezetben gyűjtötték össze a fontosabb szabályokat, így a hagyományos (vagy éppenséggel vezetékes) internet és a mobil internet külön-külön kerül tárgyalásra. Rendkívül fontos kérdésekre kapunk itt választ, hiszen évek, lassan évtizedek óta folyik a vita az internet semlegességének kérdésében. Míg a nagyok (lásd Comcast és Time Warner) mindenekelőtt azt szeretnék elérni, hogy díjfizetés ellenében prioritást nyerjenek a forgalom lebonyolításában, addig az internetszolgáltatók eltérő fizetési modelleket akarnak elérhetővé tenni. A fogyasztók szempontjait figyelem előtt tartó csoportok pedig kitartanak az egyenlő bánásmód - vagyis a semlegesség - mellett, kihangsúlyozva, hogy pénzzel nem lenne szabad megváltani a nagyobb sebességet.

Legalább ilyen fontos az eltérő tartalmak megfelelő kezelése a szélessávú eléréseken, az esetleges diszkrimináció jelenléte, valamint az átláthatóság, vagyis a szolgáltatói díjak és a forgalom kezelésének nyilvános jellege, a fogyasztók megfelelő tájékoztatása. Az már csak hab a tortán, hogy mi történjen a nem feltétlenül illegális, ám mindenképpen kényes tartalmakkal. Példaként említhető az a brit ötlet, hogy teljes mértékben korlátozni kellene az ilyen jellegű forgalmat az interneten, ezzel is védve a fiatalok fejlődését. Ez utóbbit ugyanis most nem érintették, ám számos fontos kérdésben döntés született, amit az elkövetkező hónapokban valószínűleg mindkét oldalról darabokra szednek majd - már csak azért is, mert a szokásostól eltérően, az öttagú bizottság 3-2 arányban fogadta csak el a határozatot.

Ami a vezetékes internetet illeti, itt három alapvető szempontot sorolnak fel. A szolgáltatóknak biztosítaniuk kell az átláthatóságot, tehát tájékoztatniuk kell ügyfeleiket a forgalom bonyolítását illető kérdésekben, valamint a díjszabás részleteiről, annak kialakításáról. Nem engedélyezett számukra a legális tartalmak bármilyen korlátozása, vagyis még különdíj fejében sem biztosíthatnak előnyöket egyes tartalomszolgáltató cégeknek, illetve nem blokkolhatnak/lassíthatnak olyan VoIP és a streaming szolgáltatásokat, amelyek esetleg saját megoldásaikkal vetélkednek. Indokolt esetben módosíthatják a hálózati forgalom kezelését, ezt azonban minden egyes esetben külön határozzák majd meg, így valószínűleg további viták várhatók.

Ami a mobil internetet illeti, itt két fontos szempontot találunk a határozatban. Az első a vezetékes szolgáltatókhoz hasonlóan előírja a átláthatóságot, vagyis az előfizetőket tájékoztatni kell a cég által követett szabályokról és a hálózati forgalom kezelésének módjairól. Lehetséges bizonyos tartalmak - így például a videostream szolgáltatások - forgalmának korlátozása, feltéve, hogy a szolgáltató ezzel nem él vissza és nem igyekszik saját kínálatát és megoldásait előtérbe helyezni. Nem említik a fizetős ügyfelek forgalmának prioritásos alapon történő kiemelését, vagyis ez elméletben lehetségessé válik. A szabályok azonban valószínűleg ellehetetlenítik azon terveket, amelyek szerint a mobil szolgáltatók a látogatott weboldalak alapján alakítanák ki az ügyfelek által befizetett díjat. Ezzel kapcsolatban több cég is kifejezte már igényét, és a jelek szerint a szolgáltatók jó része törekszik ilyen fizetési modell létrehozására.

Ugyanígy lehetséges lesz a fájlcserélő hálózatok, így például a torrentfájlok forgalmának korlátozása, bár könnyen előfordulhat, hogy a szolgáltatóknak először bizonyítaniuk kell majd az adott tartalom illegalitását. A határozat alapvető módon kedvez a streaming és VoIP-szolgáltatásoknak (lásd Hulu, YouTube, illetve Skype) a vezetékes internet esetében, ám a mobil szférában elérhetővé válik a forgalom és a tartalmak típusa alapján történő díjszabás, ami elméletileg lehetővé teszi a vezetéknélküli szolgáltatóknak, hogy nagyobb díjakat kérjenek például a filmeket letöltő felhasználóktól. Kétségtelen, hogy az adatcsomagokat kevésbé kihasználók, alacsony forgalmat bonyolítók számára ez kedvező, ám igencsak rosszul járhatnak azok, akik hordozható készülékeiken a streaming platformokon keresztül zenét hallgatnak, avagy filmeket néznek.

A határozattal kapcsolatban alig néhány nap alatt számos pozitív vélemény elhangzott, kétség sem férhet azonban ahhoz, hogy mindkét oldalon sokan kritizálják azt. A felhasználókat védők szerint túlságosan nagy mozgásteret engednek a szolgáltatóknak, míg számos vállalat szerint a szabályozás nem elég határozott és további kérdéseket vet fel. Arról sem feledkezhetünk el, hogy ez évtizedes téma a tengerentúlon, többen például a Bell és az AT&T korai, száz évvel ezelőtti monopóliumára emlékeztetnek, kiemelve, hogy már a kezdetektől problémát jelentett a kommunikációs ágazat kezelése. Mások arra hivatkoznak, hogy manapság is egy maroknyi vállalat uralja az amerikai vezetékes és mobil internetes piacot, a belépés pedig túlságosan nagy költségekkel jár ahhoz, hogy egyszerre több életképes rivális is megjelenjen.

Nem véletlen, hogy egyes vélemények szerint itt egyenesen egy kollektíva monopóliumáról beszélhetünk, amely nem támogatja a versenyt és a rivalizálást a piacon belül, és inkább arra törekszik, hogy minél több pénzt csikarjon ki a felhasználókból. Tovább rontja a helyzetet, hogy az igazán nagyok a politika támogatásával igyekeznek elfojtani az olcsó alternatívákat, ahogy arra a kedvezményes WiFi esetében néhány amerikai államban volt már példa, az azonban kétségtelen, hogy a törvényhozáson és az FCC-n kívül nem igazán akad más erő, amely megálljt parancsolhat ennek. Az optimisták szerint a mostani határozat egy fontos lépés a helyes irányba, ezzel pedig az USA példát mutathat a többi, hasonló problémákkal küzdő országnak.