A tükörreflexes gépvázak előretörése a filmszakmában nyilvánvaló. Míg a képminőség szinonimája továbbra is a celluloid, döntő szempontok állnak a DSLR gépek mellett.

"Ha minőség akkor celluloid" - nem valószínű, hogy a filmes-televíziós világban eltelne egyetlen nap anélkül, hogy valahol ez a mondat elhangozna. A DSLR fényképezőgépvázak mai full-HD videofelvételi tudása ugyan nem döntötte meg ezt az alapigazságot, némi változást és keveredést azonban már hozott a filmkészítésben - a digitális média kezd előretörni. Jól illusztrálja ezt a jelenséget Spike Lee amerikai filmrendező esete. Spike még 2006-ban forgatta az HBO-nak a "Levies Broke: A Requiem in Four Acts" című dokumentumfilm sorozatának első részét New Orleansban. Ekkor a forgatás feltételeként szigorúan megszabta, hogy kizárólag celluloidra készülhet a produkció, természetesen a képminőség érdekében. Spike az idén folytatta művét, de immár főleg HD digitális médiára, és a celluloid már csak másodlagos szerepet kapott.


"Az azonnali eredmény és a lényegesen alacsonyabb költségek kombinációja, valamint az a tény, hogy a digitális gépvázak ebből a szempontból hatalmas fejlődésen mentek keresztül az utóbbi időben, a mi esetünkben koporsószögeket jelentenek a celluloid számára." - mondta Cliff Charles, Spike egyik fotográfiáért felelős munkatársa. Még ha szokatlan is egy fényképezőgép használata a filmkészítésben és még a celluloid dominál, a Canon hivatalos közlései szerint az olyan gépvázak, mint az EOS 5D MKII vagy az EOS 7D - szenzoraik fejlődése miatt - egyre népszerűbbek ebben a szakmában.


Chuck Westfall, a Canon professzionális termékekért felelős tanácsadója szerint például az a tapasztalat, hogy kritikus helyzetekben, például olyan szűk helyeken, ahol minőségre van szükség, a DSLR a legjobb választás. A kis fizikai méret további előnyeire Shane Hurlbut filmrendező kijelentése világít rá, melyben sok utazással járó filmforgatásairól beszél, melyekhez 8-10 kamerát szokott használni: "Sokkal kisebb csomagot kell hordozni, tehát lényegesen alacsonyabbak a költségek. Filmes felszereléssel egy ilyen nyolc napos forgatás 1,3 millió dollárba került, azonban legutoljára 420 ezer dollárból kijöttünk, és öt hétig forgattunk. 10 gépváz egy bőröndbe is befér, melyet poggyászként fel lehet tenni egy repülőgépre.

További előny, hogy az ilyen gépekben található nagyméretű szenzorral akár ISO 1600-as érzékenységen, éjszaka is lehet felvételt készíteni, kiváló képminőség mellett - ez a film esetében körülbelül ISO 8000-nek felelne meg. Összességében véve elmondható, hogy a DSLR gépvázak HD video módban kiemelkedő képminőséget produkálnak, ráadásul a kis mélységélesség miatt filmszerű látványt képesek nyújtani.


Természetesen ennek a technikának megvannak a hátrányai is: az élességállítás általában nehézkesebb, korlátozott a felvételi idő, gyengébb a gépek ergonómiája (nem mozgóképek felvételére lettek kialakítva), valamint viszonylag gyengébb minőségű a hang. Ezért a filmrendezőknek ezeket a szempontokat is figyelembe kell venniük, mielőtt döntenek egyik vagy másik technika mellett. Egy azonban biztos: míg a Canon legolcsóbb profi kamkorderei, az XF305 és XF 300-as típusok is 8000 dollárba kerülnek, addig az EOS-1Ds Mark III 7000, az EOS Mark 5D II 2500, az EOS 7D pedig 1700 dollár. Ha egy-két jó minőségű, L-es optikát is hozzászámolunk a költségekhez, utóbbi két típus esetében lényegesen olcsóbb ez a megoldás, ami döntő szempont a filmkészítésben.