A 45 éves Heinrich Kieber átlagos külsejű férfi, csak kevesen gondolnák róla, hogy az elmúlt két évben az egyik legnagyobb botrány kirobbantása fűződik a nevéhez. Az adócsalásokban egyaránt érintettek politikusok és gazdasági vezetők.

Kieberre számos nevet aggatott a nyugati társadalom, ezek egyike a milliomosok rémálma. No, nem azért, mert állandóan kölcsönkért az elit tagjaitól, hanem inkább kellemetlen, sőt kínos perceket szerzett nekik. Ő robbantotta ki ugyanis a liechtensteini adóbotrányt, amelynek keretében 13 államnak adott el egy DVD-t. A lemezen több mint 1000 német és más állampolgárságú adócsaló személyes adatai és pénzmozgásai szerepeltek. A férfi egy olyan informatikai cégnél dolgozott, amely a liechtensteini nagyhercegi család tulajdonában levő Liechtenstein Global Trust (LGT) bankkal állt kapcsolatban. Bár később el kellett hagynia az országot, előbb minden adatot gondosan lementett.

A botrány azután robbant ki, hogy Kiebernek sikerült 5 millió euróért eladnia az adócsalók adatait tartalmazó DVD-t a német Szövetségi Hírszerző Szolgálatnak (BND). Mivel az adathordozón mintegy 1400 számla szerepel (a kedvezményezettek száma több mint 4500), közülük azonban csak 600 a német, így Berlin felajánlotta, hogy más országok adóhatóságai is hozzáférhetnek az információkhoz. A cseh, a finn, az olasz, a spanyol és a brit adóhivatal bejelentette, hogy él a lehetőséggel, de a lemez felkeltette az Egyesült Államok, Ausztrália, Új-Zéland és Kanada érdeklődését is.

Az adócsalók utáni hajsza eredményes volt, a közvélemény felháborodása és a felelősségre vonástól való félelem miatt világszerte többen is feladták magukat, illetve önként jelezték, hogy adóhátralékuk van. Az elmaradt befizetések pótlásának és a kiszabott büntetések hatására csak Németországban az elmúlt két évben 626 millió euróval gyarapodott az államkassza. Heinrich Kieber ugyanakkor teljesen eltűnt és csak most került ismét a reflektorfénybe, miután a Stern magazinnak nyilatkozott. Kiderült, hogy a férfi élete egyáltalán nem irigylésre méltó, tanúvédelmi program keretében, a titkosszolgálatok folyamatos védelme alatt él.

"A pénz többek között a bankkal közvetett módon kapcsolatban álló spanyol és portugál cégeken keresztül került a Liechtenstein Global Trusthöz. Aki készpénzt akart elhelyezni, az is megtehette ezt, elég volt csak egy vaduzi parkolóház titkos acélajtaján keresztül belépnie a pénzintézet trezorészlegébe. Az LGT munkatársai percre pontos nyilvántartást vezettek, ezeket a folyószámla-adatokkal együtt lementettem. A bank dolgozói többet tudnak valakiről, mint a saját felesége, a gyerekei, vagy az üzleti partnerei. A feljegyzések között szerepeltek házastársi vitákról, szinte kezelhetetlen csemetékről és hűtlenségekről szóló beszámolók. A leggazdagabb személy egy olasz örökös volt, akinek a vagyona 450 millió eurót tett ki, míg a leggazdagabb német egy 35 millió euróval rendelkező düsseldorfi üzletember.

A BND 5 millió eurót fizetett nekem az információkért. Összesen 3929 alapítvány, társaság és tröszt, valamint 5828 természetes személlyel kapcsolatban vannak adataim. Utóbbiak közül 46 prominens politikus és gazdasági vezető. Ezek egyike Klaus Zumwinkel, a Deutsche Telekom felügyelőtanácsának egykori vezetője" - hangsúlyozta Kieber. Zumwinkelnek később 3,9 millió eurós adóhátralékot kellett kifizetnie, majd további 1 millió euró megfizetésére kötelezték és két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték.

Az adócsalási botrány kirobbantója elmondta, hogy egy héten belül megjelenik a könyve az interneten. Ebben részletesen leírja, hogy mi késztette az információk ellopására, amelyekkel elsősorban II. Hans-Adam liechtensteini herceggel kapcsolatos sérelmeit akarta megbosszulni. Kieber azt állítja, hogy 1997-ben üzleti partnerei Argentínába csalták és ott megkínozták. 2003. augusztus 7-én 38 oldalas levelet írt a hercegnek, amelyben jogi elégtételt követelt és azzal fenyegetőzött, hogy ha az elmarad, akkor a megszerzett folyószámla-adatokat átadja az amerikai és a német kormánynak.

A férfi azt gyanította, hogy a fenyegetés teljesen meglepi a hercegi családot és az Európába való visszatérése után előkészítette a menekülését. Felmondta az LGT-nél vezetett folyószámláját, majd Feldkirchen át Münchenbe, onnan pedig Berlinbe utazott. A német fővárosban egy kis szobát bérelt ki és várt. Miután 6 nap elteltével sem kapott választ a levelére, felhívta a herceget. Ezután a Catholic.org oldalon regisztrált magának egy ingyenes e-mail címet és ezt használta a II. Hans-Adammal, illetve annak megbízottaival való kapcsolattartásra. Berlinben azonban bezárva érezte magát és pánikba esett, mert egyszer úgy érezte, hogy egy régi VW Transporter LT típusú autóval követték. Az volt a meggyőződése, hogy a liechtensteini hercegi család emberei rátaláltak, ezért előbb Münsterbe, majd Amszterdamba utazott és Claudio néven bejelentkezett egy panzióba. Innen kezdett el tárgyalni a bankkal és 2003 júliusában tért vissza Liechtensteinbe.

A miniállamban letartóztatták és a hercegség jó hírének megsértése, valamint súlyos csalás miatt elítélték. Kieber nem törődött bele a helyzetébe, előbb az ítélet enyhítését kérte, majd kegyelmi kérvényt nyújtott be. 2005 júniusában hagyhatta el ismét az országot, hónapokkal később pedig sikeresen kapcsolatba lépett a BND-vel.