Berta Sándor
Kézzel foghatóvá válhatnak a virtuális tárgyak
A virtuális világok egyre valóságosabbak. Egy európai uniós projekt keretében svájci kutatók olyan technológiákat fejlesztettek ki, amelyek segítségével tapinthatóvá válnak a virtuális objektumok.
Az Európai Bizottság Kutatási és Fejlesztési Információs Szolgáltatásának (Cordis) tájékoztatása szerint a jelenlegi programokban megjelenő virtuális környezetek, tájak, tárgyak és avatárok megjelenése egyre jobb. Az élethűségen azonban tovább javíthat, hogy a Zürichi Műszaki Főiskola Számítógépvíziós Laboratóriuma, valamint további nyolc európai egyetem és intézmény munkatársai olyan módszereket fejlesztettek ki, amelyeknek köszönhetően a virtuális objektumokat a valódi társaik alapján valós időben lehet létrehozni, sőt akár meg is lehet fogni.
A zürichi szakemberek a programban egy 3D-s szkennert és egy korszerű modellező rendszert használnak, így sikerült megalkotniuk egy csészét, egy dobozt és egy zöld játékbékát. Ezeket a virtuális tárgyakat ezek után gyakorlatilag elküldték valakinek, aki egy másik helyen tartózkodott. A címzettet ellátták egy különleges szemüveggel és érzékelést segítő robotkéz-modullal. Az illető az utóbbi eszköz segítségével képes a virtuális tárgyat mozgatni, megérinteni, megfogni vagy akár egy másik helyre tolni, ugyanakkor nem képes azt megemelni.
Az egész eljárás kulcsa a megalkotott érzékelési technológia. Andreas Schweinberger, a Müncheni Műszaki Egyetem munkatársa elmondta, hogy ugyan maga a technológia még gyerekcipőben jár, de már most is lehetséges egy puha és egy kemény felületű tárgy megkülönböztetése. A kutatók még egy olyan módszert is megalkottak, amelynek alkalmazásával bárki táncolhat a virtuális partnerével. A programban résztvevő francia Evry Egyetem tudósai pedig azt vizsgálták meg, hogy miként tudna két egymással együttműködő valódi személy virtuálisan felemelni egy nehéz tárgyat, mondjuk egy dobozt.
Az új fejlesztésekből azonban nem csak a táncolni szeretők és a számítógépes játékosok profitálhatnak majd, hanem például az orvosok, akik így megvizsgálhatnák azokat a betegeiket is, akik nem tartózkodnak személyesen a rendelőben. A pszichoterapeuták pedig felhasználhatnák ezeket a rendszereket pácienseik rehabilitációs kezeléseihez, míg a tervezőmérnökök az interneten keresztül megoszthatnák egymással a legújabb digitális, de kézzel fogható modelljeiket.
Az Európai Bizottság Kutatási és Fejlesztési Információs Szolgáltatásának (Cordis) tájékoztatása szerint a jelenlegi programokban megjelenő virtuális környezetek, tájak, tárgyak és avatárok megjelenése egyre jobb. Az élethűségen azonban tovább javíthat, hogy a Zürichi Műszaki Főiskola Számítógépvíziós Laboratóriuma, valamint további nyolc európai egyetem és intézmény munkatársai olyan módszereket fejlesztettek ki, amelyeknek köszönhetően a virtuális objektumokat a valódi társaik alapján valós időben lehet létrehozni, sőt akár meg is lehet fogni.
A zürichi szakemberek a programban egy 3D-s szkennert és egy korszerű modellező rendszert használnak, így sikerült megalkotniuk egy csészét, egy dobozt és egy zöld játékbékát. Ezeket a virtuális tárgyakat ezek után gyakorlatilag elküldték valakinek, aki egy másik helyen tartózkodott. A címzettet ellátták egy különleges szemüveggel és érzékelést segítő robotkéz-modullal. Az illető az utóbbi eszköz segítségével képes a virtuális tárgyat mozgatni, megérinteni, megfogni vagy akár egy másik helyre tolni, ugyanakkor nem képes azt megemelni.
Az egész eljárás kulcsa a megalkotott érzékelési technológia. Andreas Schweinberger, a Müncheni Műszaki Egyetem munkatársa elmondta, hogy ugyan maga a technológia még gyerekcipőben jár, de már most is lehetséges egy puha és egy kemény felületű tárgy megkülönböztetése. A kutatók még egy olyan módszert is megalkottak, amelynek alkalmazásával bárki táncolhat a virtuális partnerével. A programban résztvevő francia Evry Egyetem tudósai pedig azt vizsgálták meg, hogy miként tudna két egymással együttműködő valódi személy virtuálisan felemelni egy nehéz tárgyat, mondjuk egy dobozt.
Az új fejlesztésekből azonban nem csak a táncolni szeretők és a számítógépes játékosok profitálhatnak majd, hanem például az orvosok, akik így megvizsgálhatnák azokat a betegeiket is, akik nem tartózkodnak személyesen a rendelőben. A pszichoterapeuták pedig felhasználhatnák ezeket a rendszereket pácienseik rehabilitációs kezeléseihez, míg a tervezőmérnökök az interneten keresztül megoszthatnák egymással a legújabb digitális, de kézzel fogható modelljeiket.
