Berta Sándor
Számítógépes vírussal fertőzte meg magát egy brit kutató
Mark Gasson, a Readingi Egyetem munkatársa egy olyan RFID-chipet ültetett be magának, amely egy számítógépes vírust tartalmazott.
A szigetországi szakember azért végezte el a kísérletet, hogy kiderítse: megfertőzhetők-e ilyen módon az RFID olvasókészülékek vagy sem, illetve, hogy a vírus átterjedhet-e más RFID-chipekre. Az első kísérlet mindenesetre sikeres volt, ugyanis Gassonnak sikerült az ujjába beültetett rizsszem méretű vírusos RFID-chippel más rendszerekbe továbbítani a programot. Ha tehát valaki ezután használta volna a leolvasót, akkor az ő RFID-chipjén tárolt adatok könnyen megfertőzhetők vagy manipulálhatók lettek volna.
A kutató korábban azzal vált ismertté, hogy megpróbálta ötvözni az emberi idegrendszert és a számítógépeket. A mostani projektjével pedig az egyre népszerűbb egészségügyi célú RFID-implantátumok kockázataira akarja felhívni az emberek figyelmét. Ezeket az eszközöket különböző célokra használják, például az Alzheimer-kórban szenvedő vagy az eszméletlen betegek azonosítására.
Gasson közlése szerint különösen az Egyesült Államokban terjed rohamosan az egészségügyi RFID-implantátumok alkalmazása és igyekszik rámutatni arra, hogy a technika fejlődésével a szívritmusszabályzók és az úgynevezett Cochlear-implantátumok is egyre inkább ki vannak téve az illetéktelen hozzáféréseknek, illetve manipulációs kísérleteknek. "Ezeknek a technológiáknak az alkalmazása kockázatokat is hordoz magában. Ugyan feljavítjuk a specifikus testi képességeinket, de az ehhez használt technikai segédeszközök más gyenge pontokat nyitnak meg" - jelentette ki a brit kutató.
A szakember az Ausztráliában rendezendő International Symposium for Technology and Society rendezvényen akarja részletesen bemutatni kísérleteit és azok eredményeit. A nem mindennapi tesztekről a BBC is beszámolt és megszólaltatta Rafael Capurro professzort, a Steinbeis-Transfer Információetikai Intézet munkatársát, aki érdekesnek nevezte a kísérletet. A professzor közölte: "Mindez csak akkor válhat igazán veszélyessé, ha valaki online hozzáférést szerez az implantátumhoz.".Capurro a terület szakértőjének számít, mivel már 2005-ben készítette az Európai Unió számára egy a digitális implantátumok fejlesztéséről és az eszközökhöz kapcsolódó lehetséges visszaélésekről szoló etikai tanulmányt.
A szigetországi szakember azért végezte el a kísérletet, hogy kiderítse: megfertőzhetők-e ilyen módon az RFID olvasókészülékek vagy sem, illetve, hogy a vírus átterjedhet-e más RFID-chipekre. Az első kísérlet mindenesetre sikeres volt, ugyanis Gassonnak sikerült az ujjába beültetett rizsszem méretű vírusos RFID-chippel más rendszerekbe továbbítani a programot. Ha tehát valaki ezután használta volna a leolvasót, akkor az ő RFID-chipjén tárolt adatok könnyen megfertőzhetők vagy manipulálhatók lettek volna.
A kutató korábban azzal vált ismertté, hogy megpróbálta ötvözni az emberi idegrendszert és a számítógépeket. A mostani projektjével pedig az egyre népszerűbb egészségügyi célú RFID-implantátumok kockázataira akarja felhívni az emberek figyelmét. Ezeket az eszközöket különböző célokra használják, például az Alzheimer-kórban szenvedő vagy az eszméletlen betegek azonosítására.
Gasson közlése szerint különösen az Egyesült Államokban terjed rohamosan az egészségügyi RFID-implantátumok alkalmazása és igyekszik rámutatni arra, hogy a technika fejlődésével a szívritmusszabályzók és az úgynevezett Cochlear-implantátumok is egyre inkább ki vannak téve az illetéktelen hozzáféréseknek, illetve manipulációs kísérleteknek. "Ezeknek a technológiáknak az alkalmazása kockázatokat is hordoz magában. Ugyan feljavítjuk a specifikus testi képességeinket, de az ehhez használt technikai segédeszközök más gyenge pontokat nyitnak meg" - jelentette ki a brit kutató.
A szakember az Ausztráliában rendezendő International Symposium for Technology and Society rendezvényen akarja részletesen bemutatni kísérleteit és azok eredményeit. A nem mindennapi tesztekről a BBC is beszámolt és megszólaltatta Rafael Capurro professzort, a Steinbeis-Transfer Információetikai Intézet munkatársát, aki érdekesnek nevezte a kísérletet. A professzor közölte: "Mindez csak akkor válhat igazán veszélyessé, ha valaki online hozzáférést szerez az implantátumhoz.".Capurro a terület szakértőjének számít, mivel már 2005-ben készítette az Európai Unió számára egy a digitális implantátumok fejlesztéséről és az eszközökhöz kapcsolódó lehetséges visszaélésekről szoló etikai tanulmányt.
