Berta Sándor

3D-s tévézés különleges szemüveg nélkül

Miközben a nemzetközi kutatók a megfelelő 3D-s kijelzőkön dolgoznak, a Bécsi Műszaki Egyetem munkatársai egy olyan szoftvert fejlesztenek, amely lehetővé teszi, hogy a 3D-s képeket bárki bármilyen szögből és bármely képernyőn jól láthassa.

Ugyan már ma is kaphatók 3D-s televíziók, azonban a tökéletes három dimenziós élményhez továbbra is szükség van különleges szemüvegekre. Margit Gelautz, a Bécsi Műszaki Egyetem Szoftvertechnikai és Interaktív Rendszerek Intézetének professzora és kutatócsoportja viszont már a következő technológiai lépésén dolgozik. A céljuk az, hogy a 3D-s televíziók képe a különleges szemüvegek nélkül is teljesen élvezhető legyen.

"Ahhoz, hogy szemüveg nélkül láthassuk a mesterségesen generált 3D-s felvételeket, más eljárásokhoz hasonlóan egy-egy külön képet kell a bal és a jobb szem számára láthatóvá tennünk" - hangsúlyozta a szakember. A 3D-s televíziók következő generációjának tagjai már úgynevezett autosztereokópikus kijelzőkön fognak alapulni. Az osztrák laboratóriumban is használt képernyőknek ugyan némileg csökkentették a felbontását, azonban ez még mindig bőven megfizethető ár a cserébe kapott 3D-s megjelenítésért. Fontos azonban, hogy a tökéletes 3D élményhez nem elegendő csak az autosztereokópikus kijelzők alkalmazása.

"Az igazi problémát az jelenti, hogy az ember két szeme között bizonyos távolság van és erre a 3D-s képeknél is figyelni kell" - mondta Gelautz. S hogy miért van szükség minderre? Nos, ha egy mozi nagy vetítővásznára optimalizált három dimenziós felvételt vetítenének le egy televízión, akkor a kisebb képernyő miatt a nézők fejfájást kapnának. Mindez azt jelenti, hogy már a 3D-s filmek készítésekor tudniuk kell az alkotóknak, hogy a kész művet mekkora teremben és kijelzőn látják majd a nézők. Ellenkező esetben az átkonvertálás rendkívül bonyolult és drága folyamat.

Ezen a problémán segítene az osztrák professzor és csapata. Egy olyan sztereokonvertáló programot fejlesztettek ki, amely képes szimulálni a tárgyaknak a kameráktól való távolságát. Az alkalmazás az eredeti felvételből készít egy új képet, amelyen gyakorlatilag minden pixelről látható, hogy milyen távolságra volt a kamerától. Kicsit olyan ez, mint az emberek mélységben látása. Az így kapott információkból a szoftver egy úgynevezett mélységtérképet készít, amely alkalmas a 3D-s tartalmak megjelenítésére.


Az eljáráson hét éven át dolgoztak az osztrák szakemberek és minden olyan területen alkalmazták már, ahol a cél a távolságok megbecslése volt. Ilyen terület volt például a robotika: egy robotnak látnia kell, hogy hol, milyen távolságra van egy adott tárgy, de ugyanígy működik a dolog az akadályokat automatikusan felismerő tolószékeknél is. Gelautz szerint azonban komoly különbség, hogy a 3D-s képeknél szükség van az objektumok pontos körvonalaira is, mert ha a mélységi adatok és a felvétel nem egyeznek, akkor az egész anyag használhatatlanná válik. A bécsi kutatók céljai között szerepel, hogy egy öt perces videoklipet 1-3 óra alatt teljesen át lehessen konvertálni 3D-s felvétellé.

A projekt komoly nemzetközi visszhangot kapott és az intézet már együttműködik a Microsoft cambridge-i kutatórészlegével. Az intézmény munkatársai emellett létrehozták az Emotions3D nevű céget, amely a szoftver kereskedelmi forgalmazásáért felel majd. Bár a program elkészült, komoly problémákat kell még megoldani. Az egyik ezek közül az, hogy az autosztereokópikus kijelzők gyártói más szabványokat használnak, a Philips például ragaszkodik a 2D+Depth szabványhoz, az osztrák szakemberek viszont egy független és nyitott szabványt akarnak kidolgozni.

A távlati célok között szerepel, hogy a közeljövőben többen is megnézhessék egyszerre ugyanazt a 3D-s filmet és mindegyik személy más perspektívából lássa a felvételt. Ezenkívül szintén lehetséges lenne, hogy valaki többször egymás után, különböző szögből is megtekinthesse az alkotást. De ugyanígy hasznos lehet a megoldás a 3D-s virtualizációban, a távolról végrehajtott műtéteknél, az orvosképzésben és a reklámiparban. 3D-s reklámkijelzők helyezhetők el például a bevásárlóközpontokban, az emberek teljesen élethű termékeket láthatnak.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Sir Cryalot #31
    ... az "egy az egybe bevilágítom a displayt hogy teljes framehosszra odaragadjon a kép" fashion kijelzőkkel nem optimális eléggé mindden (3D, valós kontraszt , stb) ...

  • Sir Cryalot #30
    ..ehhez olyan display technológia kellett volna amit manapság inkább távközlésre használnak.

    (wavelength multiplex )
  • Sir Cryalot #29
    ...megy halgatyó postjára a +1000,

    viszont az igazsághoz hozzákívánkozik az az eshetőség is, hogy ha az időbontás alapút kereszteznénk aktív színszűréssel (nem passzív!) és elég magas a frekvencia akkor még időben párhuzamos 3D-nk is lehetne (lehetett volna) , ezáltal megszűnne az oldalankénti teljes kitakarás - vibrálás.

    tehát a polárszűrősnek ez az előnye sem marad(na) meg.


  • n3whous3 #28
    az réges régen volt, nem a jövőben
  • Lotifuti61 #27
    Ok moziban én is voltam. A szemüveg kb az első 10 percig még úgy ahogy megfelelt, de aztán zavart. Az emberi szem nem egyforma, és sokan vannak akiket az életben ez nem zavar, de egy ilyen 3d-s film már fizikailag is kifáraszt. (Nem a tartalom miatt)
    Sztem az igazi 3d-s mozgókép Han SOLO és Csubaka idejében lesz az igazi.
  • n3whous3 #26
    nemtom milyen zavaró tényezőről beszélsz, most voltam 2 hete moziban, forgattam a fejem néha ide oda, nem volt semmi gond vele. Legalábbis nem észrevehető. És hiába kapálódzol, akkor is király cucc.
  • halgatyó #25
    Mi hogy függ ide?
    Az általam megválszolt hozzászóló rákérdezett, hogy mi a bajom a polárszemüveggel. Leírtam.
    Részletesebben: ha az egyik szemeden függőleges polárszűrő, a másikon vízszintes van, és a képernyőt valahogy sikerül úgy megcsinálni, hogy az egyik szemed által látott kép függőlegesen polarizált legyen, a másik meg vízszintesen, akkor Elvileg valóban 3D-ben fogod látni a képet.
    De csak addig, amíg a szemüveg (vagyis a fejed) függőlegesen áll.
    Ha bemozdulsz, akkor a 3D kép egyre zavaróbb módon hoámlyossá, a látóközpont által nehezen feldolgozhatóvá fog válni.
    Én még nem láttam olyan tévénézőt, aki el tudott volna tölteni 1 órát a tévé előtt mozdulatlan felsőtesttel, mint egy ír népitáncos!
    Képzeld el, amikor gólt rúg a kedvenc csapatod, és karó-merevséggel ülsz a képernyő előtt... még egy sört se bonthatsz:-)))
  • n3whous3 #24
    ..................
  • halgatyó #23
    Képzeld el, ahogyan szabad szemmel nézed a kertedet az ablakon keresztül.
    Mozgasd el a fejed balra is, jobbra is fél méterrel. Mi fog történni?
    Nos az, hogy továbbra is kb. ugyanabban az irányban fogod látni a tárgyakat.
    A kert tárgyairól a szemedbe jutó fény mintha követné a fejed helyváltoztatását.

    Most próbáld elképzelni ugyanezt egy képernyőről. Meg lehetne oldani ha minden képpontba minden irányba abszolút tökéletes lézerdiódák sugároznának, a teljes látható spektrumot lefedve, és a fejed elmozdításakor másik lézerdódák fényeit látnád. Mintha a képernyő egy ablak lenne.

    Ilyen tökéletesen párhuzamosan sugárzó és ennyire parányi lézerdiódák ma még (tudtommal) nincsenek.
    (így láthatatlanná lehetne tenni egy tárgyat, ha ilyenekke burkolnánk be, ez még a csoda-polipnál is tökéletesebben beleolvadna a környezetébe! Van erről egy elképesztő film, de most nem találom)

    OK, az orvostudományos mondatban abszolút igazad van!
    (Megjegyzem, hogy előttem az interneten mostanság keringő hírek lebegtek, amelyek a régi filmek 3D-sítéséről szólnak, no emiatt nyilatkoztam annyira lenézően az egészről)
  • n3whous3 #22
    Ez hogy függ ide?