MTI
Jó üzlet az internetes hírnév védelme
Az internetes hírnév védelme önálló iparággá válik: "nettisztításra" szakosodott cégek tüntetik el borsos összegekért a megrendelőt negatív színben feltüntető írásokat a Google találati listájának éléről.
Amikor a Google-ba beírják Paul Lambert nevét, az első oldalon tájékoztató szövegek listája jelenik meg az általa Olaszországban létesített bioüzemanyag-gyárról. Az ügyfelek, a szállítók, az alkalmaztatásért jelentkezők és a versenytársak, akik a neten saját kérésére megváltoztatott névvel szereplő üzletemberről keresnek információt a világhálón, jól szerkesztett vállalati honlapot találnak, elismerő cikkeket az általa alkalmazott újító eljárásokról, olyan kedvező értékeléseket, amelyeket a marketing és a fenntartható fejlődés legjobb szakértői jegyeztek.
Néhány hónappal ezelőtt a helyzet még egészen más volt. A Google első tíz rá vonatkozó találata között hat olyan dokumentum is akadt, amely arra emlékeztetett, hogy az 1980-as és 1990-es években a férfi nemzetközi fegyverkereskedő volt, és két politikai-pénzügyi botrányban is felbukkant a neve. Abban az időben még könyvet is írt erről. Aztán külföldre költözött és új életet kezdett - olvasható a párizsi Le Monde hasábjain. Vajon milyen csoda révén nyerte vissza Paul Lambert alig néhány hónap alatt "digitális szüzességét?"
Nincs szó csodáról. A Hington and Klarsey nevű angliai ügynökséghez fordult, amely az e-hírnév helyreállítására szakosodott. Az informatikusokból, jogászokból és kommunikációs szakemberekből álló fiatal csapat igen hatékony eljárást alkalmaz erre a célra. Előbb felkutatja a kipécézett szövegek szerzőit, illetve azoknak a portáloknak az illetékeseit, amelyek közlik ezeket a szövegeket, majd felkéri őket a kompromittáló tartalom törlésére vagy legalább módosítására, a névnek kezdőbetűkkel való helyettesítésére.
Xavier Desfeuillet, a Hington and Klarsey ügyvezető igazgatója hangsúlyozza, hogy a puha eljárás híve. "Érveink főleg morális jellegűek. Elmagyarázzuk a kiadóknak, hogy ezek az információk értéktelenek, mivel már túlhaladottak, ártanak ügyfelünknek anélkül, hogy bárkinek is használnának" - magyarázza. Így például sikerült rávenniük a L'Humanité című kommunista napilapot arra, hogy töröljön online archívumából egy Paul Lambert-ről 1993-ban megjelent cikket.
Ez a rendszer természetesen nem tökéletes. Például az üzletemberrel kapcsolatos egyik ügyet megemlítették egy parlamenti vizsgálat során, amelynek tartalmát a törvényhozás hivatalos honlapja ismertette is. Harcos blogírók pedig újra közzétettek egyes cikkeket, nem hajlandók törlésükre, és tiltakoznak az erre irányuló kísérletek ellen. Más esetekben az ügynökség nem tudja kideríteni, kik az adott honlap tulajdonosai, vagy nem kap tőlük választ, mivel távoli országban élnek. Mások pedig éppenséggel pénzt követelnek annak fejében, hogy eltávolítsanak egy zavarónak tekintett tartalmat.
Amikor a "nagytakarítás" lehetetlennek bizonyul, az ezzel foglalkozó ügynökségek más technikát alkalmaznak: a vízbefullasztást. A kellemetlen dokumentumokat azzal semlegesítik, hogy a keresőmotor találatainak hierarchiájában hátraszorítják. Ki figyel arra, amit a Google a negyedik vagy az ötödik oldalon közöl? Ebből a célból az ügynökség egy sor olyan honlapot létesít, amelyben szerepel ügyfelének a neve, ezek - frissebbek lévén - a lista élére kerülnek.
A nagyobb szavahihetőség kedvéért olyan kulcsszavakat kapcsol hozzájuk, mint a "news", "market" vagy "audit'. Ezután feltölti az új webhelyeket semleges stílusban, profi módon megfogalmazott "pozitív tartalommal", gyakran fotókkal és videofelvételekkel párosítva, majd a döntő lépés következik: a referenciák biztosítása. Az ügynökségnek több száz látszólag független weboldal áll rendelkezésére, ezek fő funkciója linkeket közölni azokhoz a portálokhoz, amelyek promóciója a cél. A többi már a Google algoritmusaiból következik, a kereső elsőként ezekre a portálokra akad rá.
Persze ezeket a magas szintű szolgáltatásokat csak a vállalatvezetők, a showbiz sztárjai és a politikusok veszik igénybe, mert sok millió euróba is kerülhetnek. A mezei állampolgároknak más ügynökségek ajánlanak szerényebb szolgáltatásokat, ám elérhető árakon. Az Egyesült Államokban az "e-reputation" - e-hírnév - védelme lassan önálló iparággá válik, amely a biztosítók mintájára működik. A kaliforniai Reputation Defender cég például havi 15 eurós díjért folyamatosan figyeli a hálót ügyfeleinek nevében. Valahányszor feltűnik a nevük vagy a fotójuk egy új portálon, értesíti őket. Amennyiben az ügyfél zavarónak tekinti a dokumentumot, offenzívát indítanak annak eltávolítására. Minden eltávolított dokumentumért 29 dollárt számláznak.
Michael Fertik, a Reputation Defender főnöke azt mondja, hogy több ezer szerény ügyfelük van: pszichológus, akit azzal vádolnak, hogy diplomáját pénzért vásárolta, szülők, akik felfedezik, hogy gyermekük chatfórumokon számol be családi titkokról, és így tovább. Egyre több a képekkel kapcsolatos ügy is. A nyugati fiatalok között mind divatosabb erotikus felvételek készítése intim környezetben. Amikor a szenvedély elhal, a képek ottmaradnak egy merevlemezen, de válság vagy vita esetén ismét napvilágra kerülhetnek: az elhagyott vagy kidobott férfi bosszúból felteszi a képeket a világhálóra. Előfordul, hogy a nő válaszul gyilkos szövegeket tesz közzé a társáról. Ilyenkor a két fél rögvest a Reputation Defender ügyfelévé válhat.
Franciaországban egy Reputation Squad nevű új cég próbálja megvetni lábát ezen a piacon. Egyik ügyfele olyan csalás áldozata volt, amellyel sokat foglakozott a média. Évekkel az ügy után neve még mindig felbukkan sok, az interneten elérhető cikkben. Senki nem ró fel neki semmit, de elege van abból, hogy folyton áldozatként említik a világhálón.
Amikor a dokumentumok rágalmazó jellegűek vagy sértik a magánélethez való jogot, az ügynökségek erőteljesebb módszereket is alkalmaznak. A párizsi Infostrateges cég nem riad vissza attól, hogy a blogírókat és a chatfórumok vezetőit emlékeztesse a törvényre, és pert helyezzen kilátásba. A klasszikus médiával ez nehezebb. Didier Frochot, az Infostrateges jogásza szeretné elérni, hogy a törvényszéki honlapokhoz hasonlóan, amelyek a közzétett ítéletekben szereplők nevét két év után kezdőbetűikkel váltják fel, a média is vezesse be ezt az eljárást.
Egyes áldozatok hagyományosabb módszert alkalmazva ügyvédhez fordulnak, amikor a hírnevük veszélybe kerül a hálón. Így például egy lille-i ügyvédet egy tisztviselőnő azért keresett fel, mert 15 éves fia a Google-on beütötte az ő leánykori nevét, és ráakadt egy róla készült 1987 évi pornófilmre. A családi kellemetlenséget nem lehet visszacsinálni, de a nő most attól tart, hogy kollégái is felfedezhetik a a filmet. Az ügyvéd szerint a bíróság el fogja fogadni az érvet, hogy a filmet törölni kell, mert hátrányt jelent ügyfele számára - aki egyébként a film forgatása idején még nem tilthatta le annak internetes terjesztését, mert internet még nem létezett.
Az ügyvédek általában eredményesek, amikor olyan cikkek maradnak fenn a hálón, amelyekben ügyfelüket valamilyen váddal illették, holott időközben már tisztázták az alól. A technikai fejlődéssel a probléma igen hamar súlyosbodhat. Az új arcfelismerő programok lehetővé fogják tenni, hogy egyetlen fotó alapján bárki megtalálja a hálón az illetőről készült valamennyi felvételt. A keresőprogramok is egyre mélyebben hatolnak be az adatbázisokba, így már rég elfeledett, nem egyszer kellemetlen tartalmak is felkerülhetnek a világhálóra. A hálótisztítóknak bőven lesz dolguk.
Amikor a Google-ba beírják Paul Lambert nevét, az első oldalon tájékoztató szövegek listája jelenik meg az általa Olaszországban létesített bioüzemanyag-gyárról. Az ügyfelek, a szállítók, az alkalmaztatásért jelentkezők és a versenytársak, akik a neten saját kérésére megváltoztatott névvel szereplő üzletemberről keresnek információt a világhálón, jól szerkesztett vállalati honlapot találnak, elismerő cikkeket az általa alkalmazott újító eljárásokról, olyan kedvező értékeléseket, amelyeket a marketing és a fenntartható fejlődés legjobb szakértői jegyeztek.
Néhány hónappal ezelőtt a helyzet még egészen más volt. A Google első tíz rá vonatkozó találata között hat olyan dokumentum is akadt, amely arra emlékeztetett, hogy az 1980-as és 1990-es években a férfi nemzetközi fegyverkereskedő volt, és két politikai-pénzügyi botrányban is felbukkant a neve. Abban az időben még könyvet is írt erről. Aztán külföldre költözött és új életet kezdett - olvasható a párizsi Le Monde hasábjain. Vajon milyen csoda révén nyerte vissza Paul Lambert alig néhány hónap alatt "digitális szüzességét?"
Nincs szó csodáról. A Hington and Klarsey nevű angliai ügynökséghez fordult, amely az e-hírnév helyreállítására szakosodott. Az informatikusokból, jogászokból és kommunikációs szakemberekből álló fiatal csapat igen hatékony eljárást alkalmaz erre a célra. Előbb felkutatja a kipécézett szövegek szerzőit, illetve azoknak a portáloknak az illetékeseit, amelyek közlik ezeket a szövegeket, majd felkéri őket a kompromittáló tartalom törlésére vagy legalább módosítására, a névnek kezdőbetűkkel való helyettesítésére.
Xavier Desfeuillet, a Hington and Klarsey ügyvezető igazgatója hangsúlyozza, hogy a puha eljárás híve. "Érveink főleg morális jellegűek. Elmagyarázzuk a kiadóknak, hogy ezek az információk értéktelenek, mivel már túlhaladottak, ártanak ügyfelünknek anélkül, hogy bárkinek is használnának" - magyarázza. Így például sikerült rávenniük a L'Humanité című kommunista napilapot arra, hogy töröljön online archívumából egy Paul Lambert-ről 1993-ban megjelent cikket.
Ez a rendszer természetesen nem tökéletes. Például az üzletemberrel kapcsolatos egyik ügyet megemlítették egy parlamenti vizsgálat során, amelynek tartalmát a törvényhozás hivatalos honlapja ismertette is. Harcos blogírók pedig újra közzétettek egyes cikkeket, nem hajlandók törlésükre, és tiltakoznak az erre irányuló kísérletek ellen. Más esetekben az ügynökség nem tudja kideríteni, kik az adott honlap tulajdonosai, vagy nem kap tőlük választ, mivel távoli országban élnek. Mások pedig éppenséggel pénzt követelnek annak fejében, hogy eltávolítsanak egy zavarónak tekintett tartalmat.
Amikor a "nagytakarítás" lehetetlennek bizonyul, az ezzel foglalkozó ügynökségek más technikát alkalmaznak: a vízbefullasztást. A kellemetlen dokumentumokat azzal semlegesítik, hogy a keresőmotor találatainak hierarchiájában hátraszorítják. Ki figyel arra, amit a Google a negyedik vagy az ötödik oldalon közöl? Ebből a célból az ügynökség egy sor olyan honlapot létesít, amelyben szerepel ügyfelének a neve, ezek - frissebbek lévén - a lista élére kerülnek.
A nagyobb szavahihetőség kedvéért olyan kulcsszavakat kapcsol hozzájuk, mint a "news", "market" vagy "audit'. Ezután feltölti az új webhelyeket semleges stílusban, profi módon megfogalmazott "pozitív tartalommal", gyakran fotókkal és videofelvételekkel párosítva, majd a döntő lépés következik: a referenciák biztosítása. Az ügynökségnek több száz látszólag független weboldal áll rendelkezésére, ezek fő funkciója linkeket közölni azokhoz a portálokhoz, amelyek promóciója a cél. A többi már a Google algoritmusaiból következik, a kereső elsőként ezekre a portálokra akad rá.
Persze ezeket a magas szintű szolgáltatásokat csak a vállalatvezetők, a showbiz sztárjai és a politikusok veszik igénybe, mert sok millió euróba is kerülhetnek. A mezei állampolgároknak más ügynökségek ajánlanak szerényebb szolgáltatásokat, ám elérhető árakon. Az Egyesült Államokban az "e-reputation" - e-hírnév - védelme lassan önálló iparággá válik, amely a biztosítók mintájára működik. A kaliforniai Reputation Defender cég például havi 15 eurós díjért folyamatosan figyeli a hálót ügyfeleinek nevében. Valahányszor feltűnik a nevük vagy a fotójuk egy új portálon, értesíti őket. Amennyiben az ügyfél zavarónak tekinti a dokumentumot, offenzívát indítanak annak eltávolítására. Minden eltávolított dokumentumért 29 dollárt számláznak.
Michael Fertik, a Reputation Defender főnöke azt mondja, hogy több ezer szerény ügyfelük van: pszichológus, akit azzal vádolnak, hogy diplomáját pénzért vásárolta, szülők, akik felfedezik, hogy gyermekük chatfórumokon számol be családi titkokról, és így tovább. Egyre több a képekkel kapcsolatos ügy is. A nyugati fiatalok között mind divatosabb erotikus felvételek készítése intim környezetben. Amikor a szenvedély elhal, a képek ottmaradnak egy merevlemezen, de válság vagy vita esetén ismét napvilágra kerülhetnek: az elhagyott vagy kidobott férfi bosszúból felteszi a képeket a világhálóra. Előfordul, hogy a nő válaszul gyilkos szövegeket tesz közzé a társáról. Ilyenkor a két fél rögvest a Reputation Defender ügyfelévé válhat.
Franciaországban egy Reputation Squad nevű új cég próbálja megvetni lábát ezen a piacon. Egyik ügyfele olyan csalás áldozata volt, amellyel sokat foglakozott a média. Évekkel az ügy után neve még mindig felbukkan sok, az interneten elérhető cikkben. Senki nem ró fel neki semmit, de elege van abból, hogy folyton áldozatként említik a világhálón.
Amikor a dokumentumok rágalmazó jellegűek vagy sértik a magánélethez való jogot, az ügynökségek erőteljesebb módszereket is alkalmaznak. A párizsi Infostrateges cég nem riad vissza attól, hogy a blogírókat és a chatfórumok vezetőit emlékeztesse a törvényre, és pert helyezzen kilátásba. A klasszikus médiával ez nehezebb. Didier Frochot, az Infostrateges jogásza szeretné elérni, hogy a törvényszéki honlapokhoz hasonlóan, amelyek a közzétett ítéletekben szereplők nevét két év után kezdőbetűikkel váltják fel, a média is vezesse be ezt az eljárást.
Egyes áldozatok hagyományosabb módszert alkalmazva ügyvédhez fordulnak, amikor a hírnevük veszélybe kerül a hálón. Így például egy lille-i ügyvédet egy tisztviselőnő azért keresett fel, mert 15 éves fia a Google-on beütötte az ő leánykori nevét, és ráakadt egy róla készült 1987 évi pornófilmre. A családi kellemetlenséget nem lehet visszacsinálni, de a nő most attól tart, hogy kollégái is felfedezhetik a a filmet. Az ügyvéd szerint a bíróság el fogja fogadni az érvet, hogy a filmet törölni kell, mert hátrányt jelent ügyfele számára - aki egyébként a film forgatása idején még nem tilthatta le annak internetes terjesztését, mert internet még nem létezett.
Az ügyvédek általában eredményesek, amikor olyan cikkek maradnak fenn a hálón, amelyekben ügyfelüket valamilyen váddal illették, holott időközben már tisztázták az alól. A technikai fejlődéssel a probléma igen hamar súlyosbodhat. Az új arcfelismerő programok lehetővé fogják tenni, hogy egyetlen fotó alapján bárki megtalálja a hálón az illetőről készült valamennyi felvételt. A keresőprogramok is egyre mélyebben hatolnak be az adatbázisokba, így már rég elfeledett, nem egyszer kellemetlen tartalmak is felkerülhetnek a világhálóra. A hálótisztítóknak bőven lesz dolguk.
