Napi Online
Árszabályozás lesz a bankkártya piacon
A parlamentben elfogadták Horn Gábor szabad demokrata képviselő által jegyzett módosító indítványt, amely szabályozná a bankok által kibocsátott bankkártyák után a kártyát kibocsátó pénzintézetnek járó jutalék (interchange-díj) mértékét.
A Gazdasági Versenyhivatal korábban versenykorlátozónak találta a bankok között az interchange-díjra vonatkozó megállapodást és összesen 1,9 millió forint bírságot vetett ki hét pénzintézetre, illetve a Visa és a MasterCard társaságokat is megbüntette, ám az érintettek azóta is vitatják ennek jogszerűségét. A mostani megoldás kvázi árszabályozás életre hívásával oldaná meg a helyzetet.
Szakmai körökben megütközés fogadta a javaslatot. Az ugyanis - azon túl, hogy láthatóan a Visa díjstruktúrája ihlette - anélkül készült, hogy a javaslattevő megismerkedett volna a hazai gyakorlattal. Tőlünk nyugatabbra a kártyás fejlődés során bevett gyakorlat lett, hogy a betéti számlákhoz kapcsolt (debit) kártyák döntő részben csak elektronikus környezetben használható plasztikok, míg a hitelkártyák szinte kivétel nélkül dombornyomott, classic kártyák.
Magyarországon ugyanakkor a kártyarendszer kialakulásakor még nem volt klasszikus hitelkártya, a dombornyomott kártyákat az értékesebb ügyfelek betéti számláihoz kapcsolták, mint ahogy a későbbiekben kisebb hitelkerettel ellátott tömeghitelkártyákat bocsátottak ki electron formában is. Ennek ismeretében sokak szerint végrehajthatatlan az interchange-díj mértékének elválasztása annak fényében, hogy az ügyfél betéti vagy hitelkártyával fizet-e.
(Nyugaton a dombornyomott kártyák tilalmával a kereskedő szabadon dönthet úgy, hogy a drágább díjat jelentő hitelkártyás fizetést nem vállalja - Ausztriában például általános, hogy az élelmiszerüzletek csak Visa Electron vagy Maestro kártyákat fogadnak el.) Ugyancsak érdekes a magánszemélyek és a céges kártyák közötti díjeltérítés felvetése is.
A díj mértékének meghatározása is aggályos a bankok szerint. A kimutatások szerint a kibocsátói üzletágban a pénzintézetek számára 1-1,2 százalékos mértékű díj tudja fedezni a kibocsátással és az üzemeltetéssel kapcsolatos díjakat. A képviselői javaslatban szereplő díjak ennél nagyságrendileg alacsonyabb mértékben lettek meghúzva, ez - ahogy arról korábban beszámoltunk - oda vezethet, hogy számos hitelintézet felhagy a kártyakibocsátással, ami aligha segíti azt a képviselői szándékot, hogy növekedjen a kártyás fizetések száma.
A szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy az interchange-díj a kereskedők által fizetett díj mértékének csak egy része. Korábban a MasterCard felmérést végzett a kártyás fizetés bevezetését tervező kereskedők körében, akiknek mindössze hét százaléka nyilatkozott úgy, hogy a magas jutalékok miatt nem vezeti be a kártyás fizetés lehetőségét.
A Gazdasági Versenyhivatal korábban versenykorlátozónak találta a bankok között az interchange-díjra vonatkozó megállapodást és összesen 1,9 millió forint bírságot vetett ki hét pénzintézetre, illetve a Visa és a MasterCard társaságokat is megbüntette, ám az érintettek azóta is vitatják ennek jogszerűségét. A mostani megoldás kvázi árszabályozás életre hívásával oldaná meg a helyzetet.
Szakmai körökben megütközés fogadta a javaslatot. Az ugyanis - azon túl, hogy láthatóan a Visa díjstruktúrája ihlette - anélkül készült, hogy a javaslattevő megismerkedett volna a hazai gyakorlattal. Tőlünk nyugatabbra a kártyás fejlődés során bevett gyakorlat lett, hogy a betéti számlákhoz kapcsolt (debit) kártyák döntő részben csak elektronikus környezetben használható plasztikok, míg a hitelkártyák szinte kivétel nélkül dombornyomott, classic kártyák.
Magyarországon ugyanakkor a kártyarendszer kialakulásakor még nem volt klasszikus hitelkártya, a dombornyomott kártyákat az értékesebb ügyfelek betéti számláihoz kapcsolták, mint ahogy a későbbiekben kisebb hitelkerettel ellátott tömeghitelkártyákat bocsátottak ki electron formában is. Ennek ismeretében sokak szerint végrehajthatatlan az interchange-díj mértékének elválasztása annak fényében, hogy az ügyfél betéti vagy hitelkártyával fizet-e.
(Nyugaton a dombornyomott kártyák tilalmával a kereskedő szabadon dönthet úgy, hogy a drágább díjat jelentő hitelkártyás fizetést nem vállalja - Ausztriában például általános, hogy az élelmiszerüzletek csak Visa Electron vagy Maestro kártyákat fogadnak el.) Ugyancsak érdekes a magánszemélyek és a céges kártyák közötti díjeltérítés felvetése is.
A díj mértékének meghatározása is aggályos a bankok szerint. A kimutatások szerint a kibocsátói üzletágban a pénzintézetek számára 1-1,2 százalékos mértékű díj tudja fedezni a kibocsátással és az üzemeltetéssel kapcsolatos díjakat. A képviselői javaslatban szereplő díjak ennél nagyságrendileg alacsonyabb mértékben lettek meghúzva, ez - ahogy arról korábban beszámoltunk - oda vezethet, hogy számos hitelintézet felhagy a kártyakibocsátással, ami aligha segíti azt a képviselői szándékot, hogy növekedjen a kártyás fizetések száma.
A szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy az interchange-díj a kereskedők által fizetett díj mértékének csak egy része. Korábban a MasterCard felmérést végzett a kártyás fizetés bevezetését tervező kereskedők körében, akiknek mindössze hét százaléka nyilatkozott úgy, hogy a magas jutalékok miatt nem vezeti be a kártyás fizetés lehetőségét.