Berta Sándor
MOTS: lejátszási listák automatikusan
A More Of The Same (MOTS) nevű zeneajánló rendszer az egyes felvételek elemzése alapján állítja össze a lejátszási listákat.
A MOTS leginkább abban különbözik a többi hasonló megoldástól, hogy nem a felhasználói szokásokat értékeli ki, hanem a zenei felvételeket és figyelembe veszi a statisztikai modellekben szereplő zenei darabok hasonlóságait is. A rendszer alapjául szolgáló számítógépes algoritmust Dominik Schnitzer, az Osztrák Mesterséges Intelligencia Kutatóintézet (OFAI) munkatársa fejlesztette ki az elmúlt években. A MOTS feladata, hogy a lejátszási listák összeállítását és rendszerezését teljes egészében automatikussá tegye és e feladat elvégzésének terhét levegye a felhasználók válláról. A cél, hogy a hallgató soha sem találkozzon egy már lejátszott dallal újra.
"Amennyiben kikerestek egy felvételt és az lassan a végéhez közeledik, a program a következő nótát úgy választja ki, hogy az az előzőhöz passzoljon" - szögezte le Gerhard Widmer, az OFAI részlegvezetője és a linzi Johannes Kepler Egyetem Számítási Érzékelési Intézetének elnöke. A MOTS először elemzi a számítógép vagy notebook merevlemezén található összes zenei fájlt és megpróbálja azokat a felvételeket megtalálni, amelyek a leginkább hasonlítanak egymásra.
Widmer hozzátette: maga a rendszer ugyanakkor nem tudja sem azt, hogy az adott dal milyen stílusirányzatú, sem azt, hogy mikor készült, milyen bitrátával vagy hogy milyen tempójú. Pont ez különbözteti meg a megoldást az amerikai Pandorától vagy éppen az Apple Genius-funkciójától, amelyek szintén automatikusan készítenek lejátszási listákat és azokat stílusok szerint állítják össze. A Genius-funkciót az Apple az iTunes 8-ba integrálta és rendszeresen elemzi az egyes fájlok adatbázisát, valamint figyelembe veszi az Apple Store vásárlási statisztikáit is.
A MOTS ezzel szemben az értékelés kizárólag matematikai alapon végzi és csupán két mintára: a ritmusra és a hangzásra összpontosít. Ez az a két dolog, ami a zenei anyagok esetében az emberek számára is meghatározó. A rendszer nem az egyes taktusokra vagy a hangszerekre figyel, hanem azt elemzi, hogy például a basszus melyik frekvencián szól a legjobban. Minden egyes kiértékelés végén csupán egy 800 számból álló vagy 3,2 kilobájt méretű fájl marad. A meghatározott számmennyiség, illetve méret azért fontos, mert a program később csak így tudja összehasonlítani az egyes dalokat.
Widmer elmondta, nem baj, hogy sok bit veszendőbe megy, mivel nem mindegyik meghatározó a zenei benyomásainkhoz. 10 000 nóta esetében a szoftvernek 50 millió hasonlóságot kell kielemeznie, persze a megoldás közel sem tökéletes. Az algoritmus például nem ismer fel melódiákat, vokálokat, hangszereket, de ezúttal nem is ez volt a cél.
A technológiát nem csak kutatási célokra fejlesztették ki, hanem kifejezetten a Bang & Olufsen dán cég kérésére. A vállalat a rendszert integrálta a BeoSound 5 nevű audiolejátszójába, amelynek a tárolókapacitása 500 gigabájt és amely 4765 euróba kerül. A borsós ár ellenére eddig már 500 megrendelés érkezett a készülékre.
A szakemberek azonban már most a MOTS továbbfejlesztett változatán dolgoznak, amely képes lesz a meglévő adatokat online információkkal, sőt, akár keresési találatokkal kiegészíteni. Így például kideríthető, hogy melyik énekes aktív politikai szereplő is. A cél az, hogy a rendszer a fontos megjegyzéseket különválassza a kevésbé érdekesektől és mondjuk a Prince szó megadásakor tudja, hogy a felhasználó egy előadóra kíváncsi és nem egy uralkodóház sarjára.
A MOTS leginkább abban különbözik a többi hasonló megoldástól, hogy nem a felhasználói szokásokat értékeli ki, hanem a zenei felvételeket és figyelembe veszi a statisztikai modellekben szereplő zenei darabok hasonlóságait is. A rendszer alapjául szolgáló számítógépes algoritmust Dominik Schnitzer, az Osztrák Mesterséges Intelligencia Kutatóintézet (OFAI) munkatársa fejlesztette ki az elmúlt években. A MOTS feladata, hogy a lejátszási listák összeállítását és rendszerezését teljes egészében automatikussá tegye és e feladat elvégzésének terhét levegye a felhasználók válláról. A cél, hogy a hallgató soha sem találkozzon egy már lejátszott dallal újra.
"Amennyiben kikerestek egy felvételt és az lassan a végéhez közeledik, a program a következő nótát úgy választja ki, hogy az az előzőhöz passzoljon" - szögezte le Gerhard Widmer, az OFAI részlegvezetője és a linzi Johannes Kepler Egyetem Számítási Érzékelési Intézetének elnöke. A MOTS először elemzi a számítógép vagy notebook merevlemezén található összes zenei fájlt és megpróbálja azokat a felvételeket megtalálni, amelyek a leginkább hasonlítanak egymásra.
Widmer hozzátette: maga a rendszer ugyanakkor nem tudja sem azt, hogy az adott dal milyen stílusirányzatú, sem azt, hogy mikor készült, milyen bitrátával vagy hogy milyen tempójú. Pont ez különbözteti meg a megoldást az amerikai Pandorától vagy éppen az Apple Genius-funkciójától, amelyek szintén automatikusan készítenek lejátszási listákat és azokat stílusok szerint állítják össze. A Genius-funkciót az Apple az iTunes 8-ba integrálta és rendszeresen elemzi az egyes fájlok adatbázisát, valamint figyelembe veszi az Apple Store vásárlási statisztikáit is.
A MOTS ezzel szemben az értékelés kizárólag matematikai alapon végzi és csupán két mintára: a ritmusra és a hangzásra összpontosít. Ez az a két dolog, ami a zenei anyagok esetében az emberek számára is meghatározó. A rendszer nem az egyes taktusokra vagy a hangszerekre figyel, hanem azt elemzi, hogy például a basszus melyik frekvencián szól a legjobban. Minden egyes kiértékelés végén csupán egy 800 számból álló vagy 3,2 kilobájt méretű fájl marad. A meghatározott számmennyiség, illetve méret azért fontos, mert a program később csak így tudja összehasonlítani az egyes dalokat.
Widmer elmondta, nem baj, hogy sok bit veszendőbe megy, mivel nem mindegyik meghatározó a zenei benyomásainkhoz. 10 000 nóta esetében a szoftvernek 50 millió hasonlóságot kell kielemeznie, persze a megoldás közel sem tökéletes. Az algoritmus például nem ismer fel melódiákat, vokálokat, hangszereket, de ezúttal nem is ez volt a cél.
A technológiát nem csak kutatási célokra fejlesztették ki, hanem kifejezetten a Bang & Olufsen dán cég kérésére. A vállalat a rendszert integrálta a BeoSound 5 nevű audiolejátszójába, amelynek a tárolókapacitása 500 gigabájt és amely 4765 euróba kerül. A borsós ár ellenére eddig már 500 megrendelés érkezett a készülékre.
A szakemberek azonban már most a MOTS továbbfejlesztett változatán dolgoznak, amely képes lesz a meglévő adatokat online információkkal, sőt, akár keresési találatokkal kiegészíteni. Így például kideríthető, hogy melyik énekes aktív politikai szereplő is. A cél az, hogy a rendszer a fontos megjegyzéseket különválassza a kevésbé érdekesektől és mondjuk a Prince szó megadásakor tudja, hogy a felhasználó egy előadóra kíváncsi és nem egy uralkodóház sarjára.