Kruza Richárd
Olympus MJU Tough 6000 ismertető
|
Ennek nem csak az az oka, hogy drágábbak "normális" belépőszintű társaiknál, hanem az is, hogy képminőségben és tudásban velük szemben bizony alulmaradnak. A korábbi modellekkel szembeni változtatásokból látszik, hogy az Olympus fejlesztői ezzel tisztában voltak, amikor létrehozták a MJU Tough 6000-et. Nézzük meg, mennyire sikerült az új gép.
Kívülről
Valóban masszív szerkezet a kis Olympus - olyan mintha valamilyen tömör anyagból lenne. Annak ellenére, hogy a gyár nagy hangsúlyt helyez arra, hogy alapvetően fémből van az egész konstrukció, kívülről úgy tűnik hogy a gép háza főleg műanyag, és erre vannak rárakva fém elemek. Persze nem látunk bele a gépbe, és elhisszük hogy a gép extrán erős és masszív.
A tesztgép kék színű, de további két színben is kapható az MJU Tough 6000. Megjelenése korszerű, ízléses és szép. Annak ellenére, hogy extrém felhasználásra szánt gépről van szó, az erre utaló külső jegyek nincsenek eltúlozva, ezért normál, "civil" környezetben sem lóg ki a sorból és nem különösebben feltűnő. Tapintásra a felhasznált anyagok valóban különlegesek és minőségiek, az emberben bizalom ébred iránta. Az USB és akkumulátor ajtók masszívak, utóbbi ráadásul teljes egészében fémből van. Mindkettőn láthatóak a víz behatolását akadályozó gumi tömítések.
Ránézésre nem látszik, de méretéhez (95,3 × 63,4 × 22,4 mm) képest a gép fogása egész stabil. Az előlapon lévő, keskeny gumibetétes ujjtámasz elhelyezése nagyon jó, hüvelykujjunk pedig a módtárcsába akad. Exponálni kényelmes, mivel az erre hivatott gomb formája és mozgása jól sikerült: jól kitapintható és jó helyen van. Egykezes fotózásnál az exponáláson kívül viszont csak egyetlen műveletet végezhetünk: ez a zoomolás, azonban ez már nem annyira kényelmes, mivel a hüvelykujjal való lavírozás következtében az ember attól fél hogy leejti a gépet - még akkor is ha a gép elvileg ezt kibírja. Az összes többi gomb megnyomásához szükség van a bal kézre is.
A gombok nagyon parányiak, persze ilyen pici gép esetében igen behatároltak a lehetőségek ebben a vonatkozásban. Kialakításuk, erősen kidudorodó formájuk viszont sokat javít a helyzeten: a gombok elég jól kitapinthatóak, érezhetőek, nyomkodhatóak - egyszóval létezik az MJU Tough 6000-nál rosszabb egonómiájú zsebgép is bőven a piacon.
Különleges képességek
Az MJU Tough 6000 tehát vízálló - valószínűleg ez a gép legfontosabb tulajdonsága. Az IEC60529 szabványnak megfelelően víz alá 3 méter mélységig merülhetünk a géppel, és vígan fotózhatunk vagy videózhatunk. Az alámerülésnek nincs időkorlátja, mint ahogy egy korábban tesztelt gépnél tapasztaltuk. Ez remek.
A gépet el is ejthetjuk - bár ez nem egy jó megfogalmazás, vagyis nem teljes az öröm. A gyári adatok szerint ugyanis maximum 1,5 méter magasságból történő mélyrepülést képes átvészelni a gép, ami elég idegesítő adat. Ha ugyanis felemeljük a gépet, mert éppen fotózni szeretnénk vele (ami elég gyakori egy fényképezőgép esetében) és úgy ejtjük el a gépet, elvileg összetörik. Ha viszont "csak" a zsebünkből esik ki, vagy az éppen a leeresztett kezünkból, vagy egy kisgyerek felemelt kezéből (és még sok ilyen lehetséges kombináció van), akkor nincs vész. Ezért ez kicsit értelmetlen adatnak tűnik, mert az ember mégis hajlamos szinte ugyanúgy vigyázni a gépre. Természetesen nagyon masszív és strapabíró a kis Olympus és sokkal többet kibír mint egy átlag kisgép. Ez talán inkább arra garancia, hogy aktív, mozgás vagy sportolás közbeni használatkor sokkal nyugodtabban kezelhetjük a gépet, nem kell rá úgy vigyázni.
Annál is inkább, mert a gép ebbéli képessége nem csupán a masszív külső borításnak köszönhető: belül, a kényes részek, mint például az áramkörök, az érzékelő és hasonlók a rezgésekből adódó sérülések kiküszöbölése érdekében rugalmas lengéscsillapítókra vannak felhelyezve.
Hidegben is működik, mégpedig maximum mínusz 10 Celsius-fokos hőmérsékletig folyamatos használat mellett is. Hóemberépítés, síelés, téli sportok - ezek mind jöhetnek, és nem baj ha beleesik a gép a latyakba.
Menürendszer, üzemmódok
Hivatalos nevén háromféle automata élességállítási lehetőség van: iESP Auto, Spot AF, Face Detection AF - utóbbi tehát az arcfelismerés. Az autofókusz sebessége kellemes, átlag feletti, de létezik ennél gyorsabb kompakt gép is a világon. Ami jó, hogy szinte egyforma tempóban találja meg az élességet mind nagylátószög, mind tele állásban. Makró állásban is jól működik, azonban itt van egy furcsa probléma: volt olyan eset, amikor a gép notóriusan félrefókuszált. Utánaolvasva és megvizsgálva a dolgot kiderült, hogy fényes felületek fotózása esetében a türközött fény ujból visszatükröződik a gép fényes felületéről, és ez okoz zavart az autofókusz rendszerben.
Az arcfelismerés ma már talán minden kompakt gépben magtalálható, sőt a DSLR gépek környékén is felbukkan. Használati értékével kapcsolatban megoszlanak a vélemények és tény, hogy a különböző típusok automatikája különféleképpen viselkedik. Az MJU Tough 6000 maximum 16 arcot képes felismerni, de a felismerés és követés tempója behatárolja a felhasználás lehetőségeit. Ha ugyanis a modell mozog (márpedig egy ember elég gyakran tesz ilyet, főleg ha gyermekről van szó), a gép keresgél, és a képernyőn lévő kocka elég öncélúan mozog, mint valami lassított felvétel. Én még mindig nem értem, valójában mire jó a technika ezen vívmánya, legalábbis amíg ennyire lassú. Csoportkép készítésénél, ha a modellek beállnak jó, de olyankor a hagyományos AF is teljesen megfelelt eddig. Mozgó modell esetében pedig lassú a rendszer, ennek következtében személy szerint még soha nem alkalmaztam az arcfelismeréses autofókuszt.
Az exponálási időt a gép az 1/2000 -1/4 másodperces intervallumban használja, ezalól kivétel az éjszakai mód, ahol a leghosszabb érték 4 másodperc. Az érzékenység az ISO 50 és 1600-as értékek között mozog, az automata beállítás mellett ezt természetesen kézzel is állíthatjuk. Fehéregyensúly vonakozásában az automata állás mellett további 6 kézi beállítás lehetséges, kézi beállítás nincs.
A gép alapvetően mentes minden manuális beállítási lehetőségtől, viszont rendelkezik mindenféle automatikával. A módtárcsán lévő feliratokból ez kiderül, és aki nem szereti az efféle tudást, könnyen lehet hogy a "Beauty" állástól ideges lesz, ugyanis ez profizmust éppen nem, hanem valami egészen mást sugall. Mindenesetre a gyártó igyekezett a funciókat és tudást a gép jellegéhez igazítani, most vizsgáljuk meg a fontosabb dolgokat:
A módtárcsán választhatóak ki a mindenki számára egyértelmű funkciók. Automata, vagyis "P" módban a megszokott beállításokat végezhetjük el, iAuto módban viszont a lehetőségek majdnem nullára csökkennek, mivel ez az automatikus témaválasztás, és ilyenkor a gép végez el mindent. Témamódokból nem kevesebb, mint 25 áll rendelkezésünkre. A szokásos lehetőségek között van mosoly exponálás és négy féle víz alatti lehetőség.
Teljesen új dolog a már említett "Beauty" mód, ami egy automatizált belső retusáló rendszer, és cizellálja a valóságot: portrézáskor használható, és automatikusan kisimítja a ráncokat az arcon, eltünteti a hibákat és enyhíti az árnyékos részeket. Itt meg kell említeni, hogy a már elkészített képeken is lehetséges elvégezni bizonyos utómunkálatokat a gépen belül: egész sor kólönféle műveletet lehet elvégezni, számítógép nelkül - ez amatőr fotósoknak jól jöhet.
Nagyszerű hír, hogy a gépben végre van optikai képstabilizálás. A kézremegés okozta mosódott képek elleni harcot a " Dual Image Stabilization" nevezető rendszer végzi el, ami értelemszerűen a hardveres és szoftveres megoldást jelöli együtt. A lényeg azonban a valódi, CCD eltolásos rendszer, amire egy mozgás közben sokat használt gép esetében nagy szükség van - annál is inkább, mert az ilyen gépekben a picike érzékelő és a nem túl gyors optika miatt, az ISO-érzékenységgel manipuláló álmegoldás nagyon sokat ront a képminőségen, és nagymértékben növeli a képzajt. Jelen esetben viszont a szoftveres része a dolognak a mozgó tárgyak kimerevítésére szolgál.
A panoráma képek készítését megkönnyíti a beépített szoftveres funkció. Alkalmazásakor a fotós lenyomja az exponálógombot, és balról jobbra fordulva pásztázza a tájat, és a gép automatikusan exponál a szükséges pontokon, majd magától egybefűzi az elkészített három fotót. Az eredmény így egyetlen fálj, egy paroráma kép lesz, ami így néz ki:
A géphez tartozó szoftver segítségével természetesen hagyományos módon is lehet panorámképet készíteni. Ilyen módszerrel 10 képet lehet összeilleszteni, de ezt nem próbáltam ki.
"Olympus Shadow Adjustment technology"- manapság ehhez hasonó megoldások is egyre gyakrabban felbukkannak a kompakt kategóriában. Alapvető probléma, hogy a fényképezőgépek érzékelője nem rendelkezik akkora érzékenységgel, pontosabban dinamikatartománnyal, mint az emberi szem. Ez a probléma az olcsó, kisszenzoros gépeknél hatványozottan jelen van. Emiatt ha erős kontraszt kerül a képre, például erős napsütés és árnyék egymás mellett, akkor az árnyékos részre már "nem kerül információ", és csak egy nagy egybefüggő feketeség látható.
Ennek a fordítotja is előfordul, amennyiben a sötét részek nagyobb részt foglalnak el a képen, és a gép fénymérése ehhez igazítja az expozíciót: ilyenkor egybefüggő fehér, beégett részek kerülnek a fotóra. A fent jelzett szoftveres megoldás ezt a problémát úgy hivatott megoldani, hogy felismeri a sötét részeket, majd "kivilágosítja", amit már a kijelzőn, a fotó elkészítése előtt is láthatunk. Hogy ezt pontosan milyen technikai módszerrel csinálja a gép, sajnos nem derül ki sehonnan.
"Perfect Shot preview mode" - ez a funkció kétségkívül a kezdőknek készült. Bekapcsolásakor a képernyőn az előkép egyzerre négy ablakban jeleníti meg az érzékelő által látottakat, és különféle beállítások alkalmazásával jeleníti meg egyazon képet. Választhatunk a zoom, expozíció, és fehéregyensúly módok közül. Így a felhasználó kiválaszhatja a neki legjobban tetsző verziót. Itt érdemes megemlíteni a hátlapi jobb alsó, "OR" feliratú gombot. Ez amolyan gyorsmenü, és itt érhetjük el közvetlenül a gép szám szerint négy különleges funkcióját:
1. A már emített automatikus panoráma funkció.
2. "Tap Control" - ha hidegben kesztyűben, vagy víz alatt búvárruhában fotózunk, a picike gombokat aligha tudjuk kezelni, ezért ilyenkor a gép különféle irányú megkocogtatása kezeli a főbb menüfunkciókat. Meglepő, hasznos újdonság.
3. A más szintén említett "Shadow Adjustment technology".
4. Végül a "Perfect Shot preview mode".
A gépen a vaku mellett található egy kis LED lámpa. Ennek két funkciója van: víz alatti és normál körülmények közötti makró felvételek készítésekor megvilágítja a témát, valamint a "Bright Capture" alkalmazásánál az árnyékban lévő témát.
Kijelző, kereső
A továbbfejlesztett, 2,7 colos " HyperCrystal III" kijelző a gyár állítása szerint a korábbi típusokéhoz képest kétszer akkora fényerőt produkál. 230 ezer pixeles felbontásával megfelelően részletgazdag látványt nyújt. A fényerőt öt fokozatban lehet állítani. A látvány valóban jó, a kép kontrasztos, a színvilág intenzív, ami például víz alatt, vagy szélsőséges körülmények között nagyon fontos. Átnézeti kereső nincs a gépen.
Optika, érzékelő
A gép kritikus pontja a 3,6-szoros nagyítású zoom optika. Ez az érték 35 mm-es ekvivalenciában 28 - 102 mm-es zoom átfogást jelent. A nagylátószög nagyon hasznos, és a 102 mm-es teljesítmény is általában elég a mindennapi fotózáshoz, ez a része tehát rendben van a dolognak. Az egész szerkezet 8 csoportban 10 lencsetagból áll, melyben van 2 aszférikus, és 1 ED lencsetag. Fényáteresztése f3,5 - f5,1, ami nem éppen egy csúcsteljesítmény, de az optika kis fizikai méretét figyelembevéve ez nem meglepő. Ennek azonban megvan az az előnye, hogy az optika nem emelkedik ki a gépből, tehát mozgás, sport közben nem akad be sehova és nem sérül.
A gépben egy 10 effektív megapixeles, 1/2,3"-os CCD érzékelő található, ami az új, TruePic III képfeldolgozó áramkörrel párosul, és csak JPG fájlokat képes produkálni. Eme kombináció legnagyobb felbontásban 3648 × 2736 pixeles képeket készít, és a közlések szerint természetesen rendkívül jól kezeli a képzajjal kapcsolatos szokásos problematikát. Valójában a helyzet így áll:
ISO 50, 100, 200, 400, 800, 1600
Mint látható, maximum közepesnek mondható a képzaj mennyisége. Nagyítás nélkül ISO 400-ig csak amatőr szinten elfogadható a helyzet, de ISO 800-tól drasztikusan emelkedik a képzaj, viszont az intenzív zajcsökkentés a képminőségen nagyon meglátszik, elvesznek a részletek és mosott a kép. Mindent egybevetve valóban létezik nagyobb zajgyár az MJU Tough 6000-nál, azonban a zajcsökkentésnek ára van, ezért a végeredmény kérdéses.
Képminőség
Ennek a gépnek továbbra sem a legfőbb erénye a képminőség, bár a különféle korábbi típusokhoz képest némileg javult a helyzet. Így is akad azonban kifogásolnivaló bőven. Valahogy nehéz éles képeket készíteni az MJU Tough 6000-del. Kevés fényben, képstabilizálás ide vagy oda, különösen problematikus a helyzet ilyen szempontból. A kép szélei felé pedig már nehéz megállapítani, hogy mitől ilyen mosott a látvány, ami valószínűleg a különféle torzítások és az erőteljes zajcsökkentés elegyének eredménye.
Innentől fogva tehát ránézésre nem lehet szeparálni a problémákat és megnevezni őket, csupán jól látható a kis, lassú optika/kis szenzor kombináció összes problémája együttvéve. Példa: a kromatikus aberráció ugyan alacsony, ezzel szemben viszont elképesztő mosottság van a kép szélei felé, ami a szoftveres manipulációra utal, de nem lehet tudni, hogy zaj- vagy CA-csökkentés tesz több kárt a képminőségben.
Bizonyos optimális helyzetekben, leginkább közeli témáknál és érős fényben vagy vakuval a kép (középen) éles. Talán a fejlesztők ezzel tisztában is voltak, mert automata módban a gép feltűnően sokszor vakuzott. Ehhez párosul a korrekt, szép és eleven színvilág, és így a hatás általában jó. Az volt a furcsa, hogy fotózás közben nem sikerült megszokni a gépet, tehát kiismerni a gyengéit és erősségeit, és tudatosan ezek ismeretében megpróbálni jó fotókat készíteni. Olyan mintha a gépnek "lelke" lenne, és ha jó kedve van szép fotót készít, ha nem, akkor megnézhetjük magunkat, vagyis az eredményt.
Ez persze a fotós véleménye, és amint már említettem, a pozitívumok miatt az amatőr szintek megfelelően többnyire kellemes, elfogadható felvételeket készít a kis gép. Ha így vesszük a dolgot, a családi vagy hobbi búvárfotós végül is elégedett lehet ezzel a minőséggel, ugyanis ha nem nagyítunk, tehát például tipikusan áruházi berendezésen "előhívott" kisméretű fotók esetében az átlagos felhasználó nem fog kivetnivalót találni a képekben. Ha viszont igényesebb vagy fotós az illető, nem fog tudni megbarátkozni a géppel, mert a fényképeken a problémák nagyon is ott vannak az ember orra előtt.
Vaku
A vakuról semmilyen használható adatot nem találtam. A gyakorlatban éppenhogy átlagos, talán kicsit gyenge teljesítményt nyújtott. Közeli tárgy fotózásakor jó az expozíció és szépek a színek, de ha egy átlagos nappali szobában, kevés fénynél fotózunk akkor már bajban van a kis villanó. Ilyenkor érdemes ügyesen helyezkedni a géppel.
Videorögzítés
A gépben nincs lehetőség HD minőségű videók készítésére, "csak" VGA felvételeket készít a kis Olympus, kétféle minőségben: 640 × 480 (30/15fps) és 320 × 240 (30/15fps). Az anyagot AVI formátumban rögzíti, mono hanggal.
Áramellátás, memória
A gyári Li-on akkumulátor 925 mAh-s, és 230 felvételt lehet készíteni vele egyetlen feltöltéssel. A csomagban asztali töltő található, ezért is érdemes egy tartalék akkumulátort vásárolni. Olympus gép lévén xD kártya szükséges a géphez, azonban jelen esetben némi továbblépés történt ezen a területen: a tartozék adapter segítségével Micro SD kártya is behelyezhető. Más kérdés, hogy ez a formátum szintén nem mondható elterjedtnek a fényképezőgépek világában. A beépített 42 MB memóriának köszönhetően memóriakártya nélkül is lehet 20 fotót készíteni a géppel.
Összegzés
Kétségkívül jobb gép az Olympus MJU Tough 6000, mint a tavaly óta a piacon lévő elődök. Ráadásul kiforrott, szép, strapabíró, igazán fiatalos, sportos eszköz, tele hasznos tudással. A fejlesztők nagyon is tisztában voltak az elődök problémáival és hiányosságaival, ez meglátszik a fejlesztések irányvonalán. A szakavatott véleménye azonban valószínűleg az lesz, hogy ez az irányvonal nem egészen jó, vagy kevés, hiányos. A gépbe szerelt automatikák valóban divatosak, és tulajdonképpen használhatóak is. Nincs a gépben semmi felesleges "marhaság", és a menü felépítése, a kezelőszervek rendszere is megfelelően szolgálja a gép tudását. Teljesen nyilvánvaló, hogy amatőröknek készült a gép, ez az automatikák jellegéből egyértelműen látszik.
Azonban egy kicsit is hozzáértő fotós, ha megnézi a felvételeket felkiált: bárcsak jobb optika lenne a gépben, és ne lenne szoftveresen ennyire agyonkorrigálva a kép! Jómagam, a vízálló gépekkel való eddigi tapasztalataim után nagy optimizmussal bontottam ki a tesztgépet. Később sajnos a képminőség miatt ismét lelombozódtam.
A 82 ezer forintos vételárat figyelembe véve valószínűleg sokan lemondanak a gép víz- és ütésállóságáról, és vesznek harmadáron összehasonlíthatatlanul jobb képminőségű olcsó márkás kiskompaktot (vigyázat, ezek között is vannak pocsék gépek!). Ha viszont valakinek szüksége van a gép előnyeire mert sportoló, kiránduló, sokat utazik stb, nem jár rosszul, mert a gép "egyéb" tudása nagyon meggyőző. Személy szerint hajlanék arra, hogy megvárjam a következő generációt, nehogy megbánjam hogy ezt választottam. Igaz, tavaly is ezt mondtam.
A fényképezőgépet az FotoMarket bocsátotta rendelkezésünkre.