Kruza Richárd
Pentax Optio W60 ismertető
|
Kívülről
Külső megjelenését illetően semmiképpen nem lehet olyan jelzőket aggatni a kis Pentaxra mint "unalmas, tipikus" vagy "trendi". Ez a tény önmagában figyelemreméltó, és a tervezők részéről nyilván szándékos.
Mindenesetre a formavilág, egyes helyeken az alkalmazott anyagok fajtája, a feliratok, a gombok formája, és mindezek által alkotott összhatás ijesztően emlékeztet a '70-es évek szocialista származású technikai eszközeire, az akkori villanyborotvák, rádiók és egyéb ketyerék világára. Az Optio W60-as remekül festene például egy ezerkettes Zsiguli kesztyűtartójában - bár ha belegondolok, a kockalámpás 2105-ösében méginkább.
A tervezők persze valószínűleg nem is éltek abban az időben, és biztosan nem Moszkvában végeztek tanulmányokat. Ezért is talány, hogy jött ki nekik ez a dizájn. A hatás minden oldalról hasonló. Hátulról nézve a kiosztás tipikus kompaktos, azonban a gombok anyaga bakelitre emlékeztető, fényes fekete műanyag, melyeknek formája és a feliratozás autentikus szocialista retró. Felülről szintén, ahol ráadásul a smirglis felületű műanyag burkolaton lévő fehér feliratok tipográfiája is szándékosan ilyen. Az előlapon az ujjtámasz és az optika kerete szintén a már említett smirgli, az optikakereten pedig a szokásos fehér mellett oda nem illő vörös feliratot is találunk.
Az Optio W60 kinézete először mindenesetre meghökkentő, viszont kétségtelen, hogy van valami üdítő és izgalmas abban, hogy kívülről a maiaktól teljesen más megjelenésű kisgép van a kezünkben: jó ránézni, vizsgálgatni, mert más. A gép ergonómiája elég jó, bár az előlapi ujjtámasz lehetne egy kicsit beljebb. Fogása így stabil, lehet egy kézzel exponálni, zoomolni viszont nem - ugyanis ráadásul a zoom billenőgomb mozgása kicsit nehézkes, mérete pedig túl kicsi. Az exponálógomb jobban is kiállhatna, és az iránygombok is túl kicsik és közel vannak az OK gombhoz. Ez a tény víz alatt vagy mozgás, sportolás közben hatványozottabban kellemetlenné tud válni.
A gép legfontosabb tulajdonsága azonban az, hogy két orán keresztül 4 méter mélységig vízálló, valamint porálló és -10 celsius fokig működőképes. A gyár szerint a gép háza duplarétegű, megerősített polikarbonát műanyagból van, és alumínium bevonatú. A gép belsejébe nem látunk bele, azonban nagyon is jól látni, hogy a gép kívülről is műanyag, csupán az előlapba van beillesztve egy fémlap, aminek úgy tűnik elsősorban esztétikai szerepe van - kívülről tehát minden egyéb műanyag. Amúgy a gép nagyon tömör, robosztusságát és külső felépítését tekintve azonban nem veszi fel a versenyt a nemrégen tesztelt Olympus MJU 850SW -el - ami ütésálló - igaz, ez csak 3 méterig vízálló (viszont időkorlát nélkül). Az Olympus háza táján viszont ott van a nagyobb testvér, az MJU 1030 SW ami viszi a pálmát, mivel amellett, hogy szintén ütésálló, 10 méterig vízálló is. De térjünk vissza a Pentax gépünkhöz.
Kívülről csak az akkumulátor ajtó kinyitásakor látható a gumitömítés, a gép egyéb részein nem. A Pentax javasolja, hogy a gépet évente vigyük el tömítéscserére, ami túlságosan gyakorinak tűnik. Nyilván a precízebb izolálás érdekében a gépen található egyetlen ajtó alatt található az akkumulátor, a memóriakártya és az USB csatlakozó. Az ajtó kitnyitása a rajta lévő parányi nyitó pöcök miatt nehézkes, de ez nyilván szándékos, nehogy víz alatt véletlenül kinyissuk. Az optika egy üveglappal van lefedve, mely az "SP coating" nevezetű réteggel van bevonva annak érdekében, hogy a vícseppek leperegjenek róla és ne is hagyjanak nyomot.
Kijelző, kereső
A 2.5 collos LCD monitornak 230 ezer pixeles felbontása van - ez a mai aktuális technikai színvonalban jónak számít. A felbontással nincs is probléma, a látvány azonban elég fakó, a színeket nehéz érzékelni, kivenni. A gyár szerint az IPS (In Plane Switching) nevezetű technológiának köszönhető, hogy a képernyő nagyon éles szögből szinte mindenhonnan olvasható. Szükség is van rá, mert átnézeti kereső nincs a gépen. A képernyő felületén lévő bevonat a tükröződést csökkenti.
Menürendszer, üzemmódok
Bekapcsoláskor egy szokatlan fuvola trilla köszönt minket. A menürendszer kialakítása egyértelmű és egyszerű, az ilyen dolgokra szokták ráaggatni az igencsak bornírt "felhasználóbarát" kifejezést. Legegyszerűbb a hátlapon lévő zöld gombot megnyomva fotózni, ilyenkor a gép Zöld Mód-ra kapcsol. Ekkor amellett, hogy minden beállítást a gép végez el, le is kapcsolja a funkciók egy részét, így még véletlenül sem tudunk semmit elállítani a gépen.
A gép kezelése egyszerű: a "Menu" gombbal érünk el minden beállítási lehetőséget, melyek megfelelő logikai sorrendben vannak elrendezve. A "Mode" gomb a témamódok kiválasztását teszi lehetővé, melyek a képernyőn szemléletes animált ikonokkal jelzi a gép. Hasznos az arc felismerés és mosolyfunkció bekapcsolásához dedikált külön gomb. Manuális mód persze nincs a gépen, csupán "P" mód, melynek használatával lehetőség nyílik a fehéregyensúly, a fénymérés, érzékenység és a többi szokásos paraméter beállítására. A "Menu" gomb megnyomásakor ezek megfelelő fontossági sorrendben, a menü első lapján szerepelnek.
Témamódokból nincs hiány: az automata és "P" móddal együtt összesen 24 lehetőség közül lehet választani. A nagyon színes palettából érdemes kiemelni néhányat. A vízalatti és vízalatti videó mód nagyban javítja az ilyen körülmények között készített anyag minőségét. Digitális nagylátószög állásban két képet készíthetünk, melyeket a gép maga szerkeszt egybe, a végeredmény pedig egy panorámakép. Profi minőségre nem szabad számítani, de akkor is sokaknak lehet hasznos ez a funkció. Található továbbá hangfelvételi mód, mely segítségével fényképezőgépünk diktafonná válik.
A külön gombbal szabályozható arcfelismerés használatával a gép 0,03 másodperc alatt egyszerre maximum 32 emberi arcot képes felismerni. Ilyenkor a gép az arcokat veszi alapul az expozíció és egyéb beállítások elvégzésekor. Ez kombinálható a mosolyra exponálás lehetőségével. Utóbbit tesztelve kiderült, csak akkor hajlandó mosolyra exponálni, ha ideális a fény, tehát ha az arcra irányul. Ha az arc egy kicsit is árnyékban van, nemigen exponál a gép, legfeljebb egy hatalmas, eltúlzott grimasz-szerű arckifejezésre, ami nem nevezhető mosolynak. Az eredmény ilyenkor nagyon vicces, de klasszikus értelemben a családi albumba nem való, mert bizonyos félreértéseket okozhat az utókornak.
Az a baj, hogy beltéren ritka az ideális fény, éppen ezért szoktuk vakuzni, és ilyenkor bizony gyakran elvérzik a mosolyfunkció. Összességében tehát bizonytalan a működése. Kis figyelmesség a gép részéről, hogy arcfelismerés közben figyelmezteti a fotóst ha valaki éppen pislogott a fotón arra, hogy csináljunk egy újabb képet. Optikai képstabilizátor nincs a gépen, ezt valamelyest kompenzálni hivatott egy szoftveres megoldás. A Pentax esetében "Digital SR"-nek keresztelt rendszernek az a jellegzetessége, hogy (a felbontás 5 megapixelre csökketése mellett) szükség esetén az érzékenységet egészen ISO 6400-ig feltolja. Ez a funkció videó módban is használható, azonban arról, hogy közben mi lesz a képminőséggel, majd később teszünk említést.
Fehéregyensúly módból nincs sok, összesen négy automata módot találunk. Jó hír azonban hogy ehhez az automata módon kívül a kézi beállítási lehetőség is adva van. Az automata módok viszonylag jól működnek, bár izzólámpa és fénycső állásban sokat téved a gép. A fénymérés a szokásos módon működik: van multi, középre súlyozott és szpot mérési lehetőség. Az expozíciót +/- 2 EV értékkel lehet változtatni 1/3 lépésekkel.
A gép autofókusza a szokásos három módon kívül lehetővé teszi a közeli vagy távoli fókuszálás beállítását, működése azonban nem tartozik kis Pentax erősségei közé. Az autofókusz rettenetesen lassú, és az élességgel is rendszeresen baj van, főleg ha a fototéma mozog. Ez főleg nagylátószögre vonatkozik, mert furcsa módon tele állásban a rendszer érezhetően nem lassul le. Az igazi bajok tehát nagylátószögben vannak az autofókusz sebességével. Makró állásban viszonylag pontosan működik az automatika, Super Macro módban egészen 1 cm-re meg lehet közelíteni a témát, igaz, ilyenkor az automata élességállítás már nagyon lassú.
Optika, érzékelő
A picike Pentax optikában 9 csoportban 11 lencsetag van, melyből 5 aszférikus - mindez egy nagyon kicsi helyre összezsúfolva. Nagyítása viszonylag erőteljes: az 5-szörös zoom 35mm-es ekvivalenciában 28-140mm-es gyújtótávolságot jelent. Nagyon örvendetes a 28mm-es nagylátószög, erre egy ilyen gép esetében nagy szükség van. Az optika fényereje f/3.5-5.5, ami viszont abszolút nem előnyös. Egy ilyen gép esetében, amit lehet víz alatt és sportolás, mozgás közben, vagy viharban, esőben, tehát összességében kevés fényben, bonyolult feladatok megoldására használni, szükség lenne egy gyorsabb optikára. A képzajról nem is beszélve, amit mindjárt részletezünk.
A 1/2.3" méretű CCD érzékelőre nem kevesebb mint 10 effektív megapixel lett rázsúfolva. Így, maximális felbontással a gép 3648x2736-as képeket produkál. Az extrém felbontásnak semmi funkcionális értelme nincs, mivel az Optio W60 meglehetősen sok zajjal szennyezi a fotókat. Már ISO 200-nál is látható a képzaj, innen felfelé a helyzet pedig fokozatosan romlik. A gép ISO 50-ről indul és ISO 6400-as értéket is tud, azonban ilyenkor a képzaj már önnálló életet él, és hajlamos saját mintákat képezni bizonyos felületeken. Az erőteljesebb zajcsökkentés valószínűleg további károkat okozott volna az amúgy sem túl fényes képminőségen, vélhetően ezért döntöttek a tervezők az ilyen megoldás mellett.
Képminőség
Az egyéb extra funkciókért a képminőség területén kell elsősorban fizetnünk: a parányi optikától nem szabad csodát várni. Torzítások vonatkozásában a legszembetűnőbb a kromatikus aberráció és nagy látószögben a hordósodás. Ebben a kategóriában az ilyen hibákkal persze együtt lehet élni, és nem is ez a legnagyobb baj.
Ránézésre alapvetően fakónak látszanak a fotók. Kültéren, erős fényben javul csupán a helyzet, azonban ahogy csökken a fény, úgy hatványozottan jön elő a fakó szürkeség, mintha valami koszos üveglap mögül fotóznánk. Ehhez párosul még az, hogy a gép notóriusan kicsit alulexponál. Ez a két probléma beltéren, kevés fény mellett párosul és az eredmény kritikussá válik. Ilyenkor azonban nagyon sokat segít a vaku, mert egycsapásra rengeteget javít a problémán, és az expozíció is jó lesz. Igaz, a képminőség így sem veszi fel a versenyt egy jobbfajta ultrakompakt gépével.
A negatív összhatást tovább rontja a fentebb már említett pontatlan autofókusz. Olyan mintha a gép nem lenne berendezkedve arra amire éppen készült: a mozgás, sportolás közbeni kattogtatásra. A fenti körülmények miatt az Optio 60-al készített fotókat nézegetve állandóan késztetést éreztem hogy megtisztítsam a szemüvegemet, pedig nem is vagyok szemüveges.
Vaku
A beépített vaku a zsebgépeknél átlagosnak mondható teljesítményt hozza. "Lágy" állásban nagyon szépen kitölti például az arcon az árnyékos részeket, ilyenkor az expozíció is jó. Összességében érdemes a vakut használni ahol csak lehet, mert mindig nagyon jótékony hatással van a képminőségre.
Sorozatfelvétel, videorögzítés
Gyors sorozatfelvételi módban 3,6 fps sebességgel rögzít a gép, de csak maximum 7 kép erejéig. Lehetséges a folyamatos sorozatfelvétel is, ilyenkor azonban másodpercenként körülbelül 1 fotót képes készíteni a kis Pentax. Video módban a gép képes HD 720p (1280x720-es) felbontású videókat készíteni, de csak 15fps sebességgel. A VGA, tehát 640x480-es anyagot már a szokásos 30fps-el rögzíti, mindkét esetben AVI formátumban. Videófelvételeink hosszának a memóriakártya kapacitása szab csak határt. Víz alatti mozgóképeket készíteni nagyon izgalmas, kár hogy az Optio W60 által készített videók elég fakó látványt nyújtanak.
Áramellátás, memória
Egy D-LI78 típusjelű Li-ion akkulmátor táplálja a gépet, melyhez egy külső töltő jár. A gyári adatok szerint egyetlen feltöltéssel körülbelül 205 képet lehet csinálni, tehát hosszabb utakra érdemes tartalék akkumulátort vásárolni a géphez. A gép SD/SDHC kártyákat fogad, a belső memória mérete 36,4 MB.
Összegzés
A Pentax az egyik lehetőség a piacon lévő kevés vízálló kiskompakt gépek közül. Külseje és alapkoncepciója jó, azonban a róla alkotott képet sokminden rontja. Ugyan 4 méterig vízálló, de csak 2 óra időtartamig. Erős a felépítése, de nem ütésálló, külső burkolata pedig festett műanyag, ami karcolódik. A beépített funkciók jól átgondoltak, hasznosak és korszerűek, azonban a képminőséggel alapvető problémák vannak.
Ha az ember ragaszkodik a márkához, talán érdemes várni a következő generációs Pentax gépekre, hátha a fejlesztők orvosolják a nyilvánvaló problémákat. Mert milyen jó is lenne ez a kis gép egy gyorsabb optikával, kisebb felbontással (erre persze hiába várunk), gyorsabb és pontosabb autofókusszal, jobb vízállósággal és kevésbé sérülékeny külsővel. Ha viszont surgősen vízálló kompaktra van szükségünk, az Olympus MJU sorozat valószínűleg jobb választás.