Gyurkity Péter
Önszabályozást hoz az uTorrent újítása
A BitTorrent cég illetékesei reagáltak a napokban megjelent hírekre, amelyek az uTorrent kliens újításai kapcsán jósoltak internetes katasztrófát. Szerintük erről szó sincs, éppen ellenkezőleg, a változás önszabályozást jelent.
A héten mi is hírt adtunk a világhálón felbukkant félelmekről, amelyek az egyik legnépszerűbb torrentkliens újítása kapcsán merültek fel. Az uTorrent fejlesztői ugyanis egy saját protokollt dolgoztak ki, amely az UDP alapjaira építve lehetővé tenné az internetszolgáltatók által életbe léptetett forgalomkorlátozások megkerülését. Kiderült azonban, hogy a BitTorrent cég célja nem a szolgáltatók földbe döngölése, a korlátozások miatti bosszú kiagyalása és végrehajtása, hanem a forgalom ésszerű manipulálása a hálózat egészségének megőrzése érdekében.
A sajtó érdeklődésére Simon Morris, a BiTorrent termékmenedzselésért felelős alelnöke elárulta, hogy abszolút képtelenségnek tartják az interneten felbukkant írásokat, amelyek sokakban aggodalmat váltottak ki. Ezek ugyanis egy ördögi tervet mutatnak be, amelyben a szolgáltatók korlátozásainak kijátszása, valamint az internetes adatforgalom teljes uralása, az egyéb alkalmazások és platformok háttérbe szorítása szerepel célkitűzésként. Valójában erről szó sincs, az uTP névre keresztelt protokoll egészen más szempontok alapján született meg. A fejlesztők ugyanis egy olyan módszeren dolgoznak, amely a hálózat túlterheltségét, az adatforgalom elakadását előre jelzi, vagyis még annak bekövetkezte előtt reagál, nem úgy mint a hagyományos TCP-alapú megoldások.
Az uTorrent 1.9-ben bemutatkozó fejlesztés az alábbi elképzelésen alapul: a kliens a kommunikáció során mindvégig figyeli, hogy egy-egy adatcsomag milyen gyorsan jut el az adott célállomásra. Amennyiben az út megtételéhez szükséges idő növekedni kezd, a program hálózati túlterheltségre számítva automatikusan visszavesz az iramból, így kevésbé foglalja le a szóban forgó gép felé vezető útvonalat. Az ugyanazon tartalmakat egymástól letöltő peer-ek ily módon megőrzik a hálózat egészségét, az esetleges elakadásokra pedig (a késleltetés, a latency figyelésével) még azok bekövetkezte előtt reagálni tudnak, megelőzve a nagyobb bajt. A TCP esetében mindez problémás lenne, hiszen ez utóbbi protokoll az eldobott/célt tévesztett csomagok aránya alapján reagál, vagyis ekkor már túl késő.
A fő cél tehát nem a szolgáltatók kijátszása, hanem éppen ellenkezőleg, a hálózat megfelelő állapotának megőrzése - ez már egészen más színben tünteti fel a készítőket és magát a klienst.
A héten mi is hírt adtunk a világhálón felbukkant félelmekről, amelyek az egyik legnépszerűbb torrentkliens újítása kapcsán merültek fel. Az uTorrent fejlesztői ugyanis egy saját protokollt dolgoztak ki, amely az UDP alapjaira építve lehetővé tenné az internetszolgáltatók által életbe léptetett forgalomkorlátozások megkerülését. Kiderült azonban, hogy a BitTorrent cég célja nem a szolgáltatók földbe döngölése, a korlátozások miatti bosszú kiagyalása és végrehajtása, hanem a forgalom ésszerű manipulálása a hálózat egészségének megőrzése érdekében.
A sajtó érdeklődésére Simon Morris, a BiTorrent termékmenedzselésért felelős alelnöke elárulta, hogy abszolút képtelenségnek tartják az interneten felbukkant írásokat, amelyek sokakban aggodalmat váltottak ki. Ezek ugyanis egy ördögi tervet mutatnak be, amelyben a szolgáltatók korlátozásainak kijátszása, valamint az internetes adatforgalom teljes uralása, az egyéb alkalmazások és platformok háttérbe szorítása szerepel célkitűzésként. Valójában erről szó sincs, az uTP névre keresztelt protokoll egészen más szempontok alapján született meg. A fejlesztők ugyanis egy olyan módszeren dolgoznak, amely a hálózat túlterheltségét, az adatforgalom elakadását előre jelzi, vagyis még annak bekövetkezte előtt reagál, nem úgy mint a hagyományos TCP-alapú megoldások.
Az uTorrent 1.9-ben bemutatkozó fejlesztés az alábbi elképzelésen alapul: a kliens a kommunikáció során mindvégig figyeli, hogy egy-egy adatcsomag milyen gyorsan jut el az adott célállomásra. Amennyiben az út megtételéhez szükséges idő növekedni kezd, a program hálózati túlterheltségre számítva automatikusan visszavesz az iramból, így kevésbé foglalja le a szóban forgó gép felé vezető útvonalat. Az ugyanazon tartalmakat egymástól letöltő peer-ek ily módon megőrzik a hálózat egészségét, az esetleges elakadásokra pedig (a késleltetés, a latency figyelésével) még azok bekövetkezte előtt reagálni tudnak, megelőzve a nagyobb bajt. A TCP esetében mindez problémás lenne, hiszen ez utóbbi protokoll az eldobott/célt tévesztett csomagok aránya alapján reagál, vagyis ekkor már túl késő.
A fő cél tehát nem a szolgáltatók kijátszása, hanem éppen ellenkezőleg, a hálózat megfelelő állapotának megőrzése - ez már egészen más színben tünteti fel a készítőket és magát a klienst.