Berta Sándor
A távközlési adattárolás mellett az EU főügyésze
Yves Botnak, az Európai Unió főügyészének állásfoglalása szerint semmilyen jogi probléma nincs, így teljes mértékben hatályosak a telekommunikációs adatrögzítést lehetővé tévő jogszabályok.
A jogász ezért azt javasolta az Európai Legfelsőbb Bíróságnak, hogy utasítsa el Írországnak a távközlési adattárolást támadó beadványát. Bot ajánlása ugyan nem kötelező érvényű a törvényszékre nézve, azonban általában figyelembe szokták venni a végső ítélet kihirdetésekor. A főügyész kizárólag azt vizsgálta, hogy a távközlési adattárolást lehetővé tévő irányelv formálisan megfelel-e a jogi normáknak. Arra nem tért ki, hogy a jogszabály ütközik-e például az alapvető emberi jogokkal vagy hogy sérti-e az emberi szabadságjogot.
Mivel az adatok megőrzésének célja kizárólag a terrorizmus és más súlyosabb bűncselekmények felderítése és a nyomozások megkönnyítése, ezért semmi kivetni valót nem látott az előírásban. Bot kitért arra, hogy néhány európai uniós ország már vizsgálta a kérdést, születtek alkotmánybírósági és bírósági határozatok, illetve eltérő az is, hogy mely államban mennyi ideig tárolják a telekommunikációs forgalmi információkat. Ezenkívül eltérő az is, hogy melyik országban milyen költséget jelentett a rendszer bevezetése, illetve, hogy ezeket a kiadásokat kik és milyen mértékben viselik. Azt ugyanakkor a főügyész is elismerte, hogy ezek a különbségek akadályozhatják az elektronikus kommunikációs szolgáltatások piacát és komoly akadályokat jelenthetnek a későbbiekben.
Amennyiben az Európai Legfelsőbb Bíróság jogerősen elutasítja Írország beadványát, az azt jelentheti, hogy a távközlési adattárolást eddig ellenző vagy be nem vezető európai uniós tagállamok is kénytelenek lennének megváltoztatni az álláspontjukat. A jogerős ítélet várhatóan jövő év elején születhet meg és hatással lehet a Németországban folyamatban lévő alkotmányossági eljárásra is.
Idén márciusban Németországban az alkotmánybíróság részben alkotmányellenesnek nyilvánította a január elseje óta hatályos törvényt. Azóta viszont egy több mint 34 000 személy és szervezet által támogatott beadvány is elkészült, amelyről szintén dönt a testület, de már csak az Európai Legfelsőbb Bíróság jogerős ítélete után.
A jogász ezért azt javasolta az Európai Legfelsőbb Bíróságnak, hogy utasítsa el Írországnak a távközlési adattárolást támadó beadványát. Bot ajánlása ugyan nem kötelező érvényű a törvényszékre nézve, azonban általában figyelembe szokták venni a végső ítélet kihirdetésekor. A főügyész kizárólag azt vizsgálta, hogy a távközlési adattárolást lehetővé tévő irányelv formálisan megfelel-e a jogi normáknak. Arra nem tért ki, hogy a jogszabály ütközik-e például az alapvető emberi jogokkal vagy hogy sérti-e az emberi szabadságjogot.Mivel az adatok megőrzésének célja kizárólag a terrorizmus és más súlyosabb bűncselekmények felderítése és a nyomozások megkönnyítése, ezért semmi kivetni valót nem látott az előírásban. Bot kitért arra, hogy néhány európai uniós ország már vizsgálta a kérdést, születtek alkotmánybírósági és bírósági határozatok, illetve eltérő az is, hogy mely államban mennyi ideig tárolják a telekommunikációs forgalmi információkat. Ezenkívül eltérő az is, hogy melyik országban milyen költséget jelentett a rendszer bevezetése, illetve, hogy ezeket a kiadásokat kik és milyen mértékben viselik. Azt ugyanakkor a főügyész is elismerte, hogy ezek a különbségek akadályozhatják az elektronikus kommunikációs szolgáltatások piacát és komoly akadályokat jelenthetnek a későbbiekben.
Amennyiben az Európai Legfelsőbb Bíróság jogerősen elutasítja Írország beadványát, az azt jelentheti, hogy a távközlési adattárolást eddig ellenző vagy be nem vezető európai uniós tagállamok is kénytelenek lennének megváltoztatni az álláspontjukat. A jogerős ítélet várhatóan jövő év elején születhet meg és hatással lehet a Németországban folyamatban lévő alkotmányossági eljárásra is.
Idén márciusban Németországban az alkotmánybíróság részben alkotmányellenesnek nyilvánította a január elseje óta hatályos törvényt. Azóta viszont egy több mint 34 000 személy és szervezet által támogatott beadvány is elkészült, amelyről szintén dönt a testület, de már csak az Európai Legfelsőbb Bíróság jogerős ítélete után.
