Gyurkity Péter
Csak amerikai probléma a semleges internet?
Három nagy ausztrál internetszolgáltató vezetői úgy vélik, hogy a semleges internet problémája csupán mesterségesen felfújt jelenség - ők megszüntetnék a valóban korlátlan otthoni eléréseket.
A ZDNet ausztrál kiadása számolt be a három helyi szolgáltató vezetőinek közös véleményéről, mely szerint amerikai kollégáiknak lépniük kell, és jelentős mértékben módosítaniuk kell az ott divatos üzleti modellt. Ez vezetett ugyanis a semleges internet összefoglaló néven emlegetett problémák felbukkanásához, amelyet a korlátokkal szabályozott internetelérésekkel nagyon könnyen el lehet kerülni - kérdés, hogy mit szólnak majd ehhez a felhasználók.
A semleges internet körüli vita a világhálón mért forgalom ugrásszerű növekedéséből indult ki. A szolgáltatók számára kezdetben ugyanis logikusnak tűnt a korlátlan elérések biztosítása, főleg a tengerentúlon, ahol elsőként épült ki a hálózat. Ez azonban az utóbbi években egyre növekvő gondokat okozott, mivel a szolgáltató cégek igyekeztek megoldást találni arra a kérdésre, hogy a kapacitás bővítésének költségeit kire is hárítsák át. Ők maguk ezt már nem szívesen állják, mivel az előfizetőktől jelentősen több pénzt nem tudnak beszedni, a folyton növekvő forgalom viszont újabb kiadásokat követel meg.
Két választás maradt tehát számukra: egyrészt nagyobb prioritást biztosíthatnak bizonyos tartalomszolgáltatóknak (így például a Microsoft és a Google számára), természetesen nem ingyen. Szerintük az említett cégek ezzel kompenzálhatnák őket a nagyobb forgalomért (lásd YouTube), az ellentábor szerint viszont az internetnek semlegesnek kell maradnia, és a szolgáltatók nem manipulálhatják a forgalmat pénzért cserébe. A másik megoldás a korlátlan csomagok visszahívása, megszüntetése, vagyis minden felhasználó korlátos előfizetést kapna - a vállalatok azzal érvelnek, hogy az internetezők alig 3 százaléka kezdeményezi a letöltések felét, ami hosszú távon tarthatatlan. Éppen ezért olyan korlátokat szabnának meg, amelyek csak ezt a 3 százalékot érintik, a többiek viszont nem sokat vennének észre az egészből.
Az ausztrálok szerint mindez csupán amerikai probléma, ami az ottani üzleti modellből ered - nem felejthetjük azonban el, hogy az ő helyzetük speciális, mivel földrajzi elhelyezkedésük miatt a forgalom 60-70 százaléka külföldről érkezik, meglehetősen hosszú utat járva be. Az amerikai lépések nyilván máshol is hasonló intézkedéseket váltanának ki, így például nyilván európai szolgáltatók is követnék a példát.
A ZDNet ausztrál kiadása számolt be a három helyi szolgáltató vezetőinek közös véleményéről, mely szerint amerikai kollégáiknak lépniük kell, és jelentős mértékben módosítaniuk kell az ott divatos üzleti modellt. Ez vezetett ugyanis a semleges internet összefoglaló néven emlegetett problémák felbukkanásához, amelyet a korlátokkal szabályozott internetelérésekkel nagyon könnyen el lehet kerülni - kérdés, hogy mit szólnak majd ehhez a felhasználók.
A semleges internet körüli vita a világhálón mért forgalom ugrásszerű növekedéséből indult ki. A szolgáltatók számára kezdetben ugyanis logikusnak tűnt a korlátlan elérések biztosítása, főleg a tengerentúlon, ahol elsőként épült ki a hálózat. Ez azonban az utóbbi években egyre növekvő gondokat okozott, mivel a szolgáltató cégek igyekeztek megoldást találni arra a kérdésre, hogy a kapacitás bővítésének költségeit kire is hárítsák át. Ők maguk ezt már nem szívesen állják, mivel az előfizetőktől jelentősen több pénzt nem tudnak beszedni, a folyton növekvő forgalom viszont újabb kiadásokat követel meg.
Két választás maradt tehát számukra: egyrészt nagyobb prioritást biztosíthatnak bizonyos tartalomszolgáltatóknak (így például a Microsoft és a Google számára), természetesen nem ingyen. Szerintük az említett cégek ezzel kompenzálhatnák őket a nagyobb forgalomért (lásd YouTube), az ellentábor szerint viszont az internetnek semlegesnek kell maradnia, és a szolgáltatók nem manipulálhatják a forgalmat pénzért cserébe. A másik megoldás a korlátlan csomagok visszahívása, megszüntetése, vagyis minden felhasználó korlátos előfizetést kapna - a vállalatok azzal érvelnek, hogy az internetezők alig 3 százaléka kezdeményezi a letöltések felét, ami hosszú távon tarthatatlan. Éppen ezért olyan korlátokat szabnának meg, amelyek csak ezt a 3 százalékot érintik, a többiek viszont nem sokat vennének észre az egészből.
Az ausztrálok szerint mindez csupán amerikai probléma, ami az ottani üzleti modellből ered - nem felejthetjük azonban el, hogy az ő helyzetük speciális, mivel földrajzi elhelyezkedésük miatt a forgalom 60-70 százaléka külföldről érkezik, meglehetősen hosszú utat járva be. Az amerikai lépések nyilván máshol is hasonló intézkedéseket váltanának ki, így például nyilván európai szolgáltatók is követnék a példát.