SG.hu·

Művészek tiltakoznak az EU szerzői jogi tervei ellen

Popzenészek, rockerek, operaénekesek és filmesek győzködik személyesen vagy levelekben az Európai Bizottságot (EB), hogy ne a gazdaság hagyományos vállalataihoz hasonlóan bírálja el a szerzői jogdíjakat begyűjtő szervezeteket.

Ezek azok az ügynökségek, amelyek beszedik a kiadóknak, a zenészeknek járó jogdíjakat a szórakozóhelyeken, a rádióállomásokon és a televíziókban játszott számaik után. Jelenleg minden ország egy ilyen szervezettel rendelkezik, ám a bizottság az elmúlt időszakban elkezdte vizsgálni annak lehetőségét, hogyan tudná megtörni a nemzeti jogdíjszedők piaci monopóliumát. Öt évvel ezelőtt a német RTL médiabirodalom és a Music Choice rádióadó panaszt tett az EB-nél a jogdíjügynökségekre, mondván: kartellbe tömörülve verik fel a slágerek játszási jogának díját. A társaságok szerint hiába rendelkeznek akár egész Európára vonatkozó joggal egy-egy zeneszám vagy film bemutatására, túlságosan bonyolultak a szabályok, ezért nehézkesen tudnak élni ezzel a lehetőségükkel.

Az alkotók ugyanakkor borzadva állnak az ötlet előtt, attól tartanak, hogy ha a jogdíjbegyűjtők versenyezni kezdenek egymással, akkor a nekik fizetett összegek rovására próbálják majd leszorítani áraikat. Emellett még inkább elmélyülhet a szakadék a befutott, nagy sztárok és a kevésbé ismert művészek között, hiszen míg az előzőek olyan keresettek, hogy érvényesíteni tudják érdekeiket, addig az utóbbiak teljesen kiszolgáltatottá válhatnak. Ugyanez igaz a nagy piacokat átfogó nyelven és a kis nyelveken megszólaló alkotókra, illetve jogdíjszedő szervezeteikre. A kisebbek esélytelenül indulnának az európai szintű versenyben.


A zenészek képviseletében nemrégiben több művész találkozott Antonio José Cabrallal, az EB elnöke, José Manuel Barroso egyik tanácsadójával, illetve a bizottság versenyügyekkel foglalkozó hivatalának tisztviselőivel. Robin Gibb, a legendás Bee Gees egyik tagja az eszmecsere után hangsúlyozta: az EU-nak meg kell értenie, mi a különbség az üzlet és a kultúrateremtés között.

A bizottság versenyügyekben illetékes osztályán minden probléma megoldását a piaci versenyben látják, ezért a szemükben a nemzeti jogdíjszedő szervezetek monopóliumok - írja a zenészek egy csoportja által megfogalmazott levél, amelynek egyik aláírója Paul McCartney, a néhai Beatles egyik tagja. A jogdíjügynökségek nem profitorientált vállalkozások, feladatuk csupán az, hogy begyűjtik a felhasználóktól és szétosztják az alkotók között a jogdíjakat. Ezért a jogdíjrendszer bármilyen változtatása csak az összes érintett fél képviselőjének konszenzusán alapulhat.

Laurent Petitgirard francia zenész, aki a levelet is aláírta és a találkozón is részt vett, azt mondta: társaival úgy látták, hogy az EB képviselői próbálták megérteni a helyzetet, ha azonban ennek ellenére a nemzeti jogdíjügynökségek monopóliumának egyoldalú felszámolása mellett döntenek, azzal háborút provokálnak. A művészek készek arra, hogy ez esetben visszatartsák minden alkotásuk játszási jogát, elhallgattatva ezzel például a rádióállomásokat. Az EB július vége előtt nem hoz döntést a kérdésben.

Kapcsolódó cikkek és linkek

Hozzászólások

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

© dez2008. 07. 18.. 13:46||#19
Nem, ez olyan, mintha nem lenne meg minden országnak a saját Apeh-je, hanem egy nagy nemzetközi adószerõ-szövetség lenne, akik megakadályoznák, hogy valamely országban kevesebb legyen az adó, mint máshol, és más efféle.
© dez2008. 07. 18.. 13:43||#18
Mûvészek...? Vagy csak az egyes kiadók által jól megcsinált sztárok, akiknek nagyon is fekszik a jelenlegi helyzet...?
© labzo2008. 07. 18.. 10:50||#17
Nem csak SD memóriakártya létezik, hanem még XD is, ami nem használható egy MP3 lejátszóban sem. Amúgy meg a tintapatron is matricás, meg ahogy tudom, a vinyó is. Az Artisjus csak élõsködik az adattároló vásárolóin, mert szerintük aki megveszi, az "kalózkodásra" is használja - na persze, a munkahelyek egy részén erre nincs is lehetõség (ha meg lenne, akkor sem mindig lehetne kihasználni)... .
© tomcsa42008. 07. 17.. 22:48||#16
Unalmas ez a fényképezõs dolog. Úgy szól a fáma, hogy minden mp3 tártolására alkalmas memóriakártyát terhel. Hogy te nem azt tárolsz rajta? A faszt sem érdekli odafent.

Ha kiteszik vinyókra (és ki fogják a buzik) ott sem kérdezi meg az eladó, hogy vajh mit akarsz rátenni hova szánod azt a tárolót.

Ez ellen nem lehet mit tenni sajnos.
© schakaal2008. 07. 17.. 20:57||#15
😊)))))))
© tgunda2008. 07. 17.. 15:41||#14
És ugyan miért szednek jogdíjat a fényképezõgépbe való memóriakártyák után? Talán fizetni akarnak nekem a saját fényképeim után? Hahaha...
© HUmanEmber41st2008. 07. 17.. 15:32||#13
Azt persze egy kiadó-maffia sem mondja, h a jogdíjból csak egy bizonyos %-ot kap a szerzõ-elõadó, a többit meg szépen zsebretesszük...
Mert megérteném, ha a szerzõi jogvédõk tényleg egy nonprofit cég lenne, ( mint pl a zöldek, csak õk nem a természetet védenék, hanem a szerzõket 😄 😄) és az EU meg azt mondaná, h ugyan nonprofit cégek szövetsége, de mégis kartellgyanús, ezért legyen több jogvédõ.
De a "szerzõijogvédõk" nem egy jótékonysági gittegylet. Ha most az EU azt mondja legyen még több, azzal vajon mit old meg??????

Megoldási variáció: minden országban létezik egy ilyen szerzõi jogvédõ iroda.
De ezek költségvetési pénzekbõl mûködnének. Az ügyintézõk pedig a közalkalmazotti fizetést kapnák. Az adott országban az összes média leadja a mûsortervet nekik, õk szépen kigyûjtik , h az adott elõadó melyik országban van bejegyezve, az adott mûsorszámért mennyi Eurót melyik ország jogvédõ irodájának kell átutalni.( A rádió-tévé átutalja oda a pénzt) A teljes összeget megkapná az elõadó ( vagy a szerzõi jogok birtokosa, lehetne egy dolognak akár több birtokosa is, akik korlátozás nélkül játszhatják az adott mûvet). A kapott pénzbõl meg adót fizet.
Így a lemezkiadó cégek abbahagyhatnák a mûködésüket és mondjuk olaj, vagy élelmiszer-részvényekbe fektethetnék az összeharácsolt vagyonukat.
A kezdõ zenészek számaik reklámozására az internet kiváló felületet ad. A rádióknál meg lehet(ne) szavazni, igazi naprakész közönség által szerkesztett slágerlistákat összeállítani.
Kialakulna szépen, mennyit is ér egy adott mûfajban egy film, egy zeneszám.
Más ára van akkor, ha csak meghallgatod (on line) vagy megvásárolod, vagy éppen lemezlovas vagy, aki 100. generációs remixet óhajt a zeneszámból keverni.
© Amcir2008. 07. 17.. 15:00||#12
"A mûvészek készek arra, hogy ez esetben visszatartsák minden alkotásuk játszási jogát, elhallgattatva ezzel például a rádióállomásokat."- na kko végre keveseb zajszenyezés lesz😊
© Amcir2008. 07. 17.. 14:58||#11
bizzák a kiadókra a zenészekre a jogvédés és azok maguk adják ki a zenéjiket ne a kiadó és akko no problemo
© strogg2008. 07. 17.. 14:23||#10
Sajnos abban igazuk van, hogy a mûvészeknek kifizetendõ részen fognak spórolni, és nem a saját ferraijukon. Ez tény.
Az meg megint egy tény, hogy a jelnlegi állapot tarthatatlan, és elõbb utóbb úgy is lépniük kell a konszolidáció felé, különben a kiadó is rosszul jár, meg a mûvész is.

A monopol helyzet felszámolása nagyon jó ötlet (hajrá eu), viszont a tagországok számára fenntartanám a lehetõséget, hogy a befojt összeg szerzõknek járó hányadát százalékban kifejezve törvényben írhassa elõ a minimumot.

Így mindenképpen megkapná a szerzõ is a részét, és nem érné meg rajtuk spórolni.