Napi Online
Művészek tiltakoznak az EU szerzői jogi tervei ellen
Popzenészek, rockerek, operaénekesek és filmesek győzködik személyesen vagy levelekben az Európai Bizottságot (EB), hogy ne a gazdaság hagyományos vállalataihoz hasonlóan bírálja el a szerzői jogdíjakat begyűjtő szervezeteket.
Ezek azok az ügynökségek, amelyek beszedik a kiadóknak, a zenészeknek járó jogdíjakat a szórakozóhelyeken, a rádióállomásokon és a televíziókban játszott számaik után. Jelenleg minden ország egy ilyen szervezettel rendelkezik, ám a bizottság az elmúlt időszakban elkezdte vizsgálni annak lehetőségét, hogyan tudná megtörni a nemzeti jogdíjszedők piaci monopóliumát. Öt évvel ezelőtt a német RTL médiabirodalom és a Music Choice rádióadó panaszt tett az EB-nél a jogdíjügynökségekre, mondván: kartellbe tömörülve verik fel a slágerek játszási jogának díját. A társaságok szerint hiába rendelkeznek akár egész Európára vonatkozó joggal egy-egy zeneszám vagy film bemutatására, túlságosan bonyolultak a szabályok, ezért nehézkesen tudnak élni ezzel a lehetőségükkel.
Az alkotók ugyanakkor borzadva állnak az ötlet előtt, attól tartanak, hogy ha a jogdíjbegyűjtők versenyezni kezdenek egymással, akkor a nekik fizetett összegek rovására próbálják majd leszorítani áraikat. Emellett még inkább elmélyülhet a szakadék a befutott, nagy sztárok és a kevésbé ismert művészek között, hiszen míg az előzőek olyan keresettek, hogy érvényesíteni tudják érdekeiket, addig az utóbbiak teljesen kiszolgáltatottá válhatnak. Ugyanez igaz a nagy piacokat átfogó nyelven és a kis nyelveken megszólaló alkotókra, illetve jogdíjszedő szervezeteikre. A kisebbek esélytelenül indulnának az európai szintű versenyben.
A zenészek képviseletében nemrégiben több művész találkozott Antonio José Cabrallal, az EB elnöke, José Manuel Barroso egyik tanácsadójával, illetve a bizottság versenyügyekkel foglalkozó hivatalának tisztviselőivel. Robin Gibb, a legendás Bee Gees egyik tagja az eszmecsere után hangsúlyozta: az EU-nak meg kell értenie, mi a különbség az üzlet és a kultúrateremtés között.
A bizottság versenyügyekben illetékes osztályán minden probléma megoldását a piaci versenyben látják, ezért a szemükben a nemzeti jogdíjszedő szervezetek monopóliumok - írja a zenészek egy csoportja által megfogalmazott levél, amelynek egyik aláírója Paul McCartney, a néhai Beatles egyik tagja. A jogdíjügynökségek nem profitorientált vállalkozások, feladatuk csupán az, hogy begyűjtik a felhasználóktól és szétosztják az alkotók között a jogdíjakat. Ezért a jogdíjrendszer bármilyen változtatása csak az összes érintett fél képviselőjének konszenzusán alapulhat.
Laurent Petitgirard francia zenész, aki a levelet is aláírta és a találkozón is részt vett, azt mondta: társaival úgy látták, hogy az EB képviselői próbálták megérteni a helyzetet, ha azonban ennek ellenére a nemzeti jogdíjügynökségek monopóliumának egyoldalú felszámolása mellett döntenek, azzal háborút provokálnak. A művészek készek arra, hogy ez esetben visszatartsák minden alkotásuk játszási jogát, elhallgattatva ezzel például a rádióállomásokat. Az EB július vége előtt nem hoz döntést a kérdésben.
Ezek azok az ügynökségek, amelyek beszedik a kiadóknak, a zenészeknek járó jogdíjakat a szórakozóhelyeken, a rádióállomásokon és a televíziókban játszott számaik után. Jelenleg minden ország egy ilyen szervezettel rendelkezik, ám a bizottság az elmúlt időszakban elkezdte vizsgálni annak lehetőségét, hogyan tudná megtörni a nemzeti jogdíjszedők piaci monopóliumát. Öt évvel ezelőtt a német RTL médiabirodalom és a Music Choice rádióadó panaszt tett az EB-nél a jogdíjügynökségekre, mondván: kartellbe tömörülve verik fel a slágerek játszási jogának díját. A társaságok szerint hiába rendelkeznek akár egész Európára vonatkozó joggal egy-egy zeneszám vagy film bemutatására, túlságosan bonyolultak a szabályok, ezért nehézkesen tudnak élni ezzel a lehetőségükkel.
Az alkotók ugyanakkor borzadva állnak az ötlet előtt, attól tartanak, hogy ha a jogdíjbegyűjtők versenyezni kezdenek egymással, akkor a nekik fizetett összegek rovására próbálják majd leszorítani áraikat. Emellett még inkább elmélyülhet a szakadék a befutott, nagy sztárok és a kevésbé ismert művészek között, hiszen míg az előzőek olyan keresettek, hogy érvényesíteni tudják érdekeiket, addig az utóbbiak teljesen kiszolgáltatottá válhatnak. Ugyanez igaz a nagy piacokat átfogó nyelven és a kis nyelveken megszólaló alkotókra, illetve jogdíjszedő szervezeteikre. A kisebbek esélytelenül indulnának az európai szintű versenyben.
A zenészek képviseletében nemrégiben több művész találkozott Antonio José Cabrallal, az EB elnöke, José Manuel Barroso egyik tanácsadójával, illetve a bizottság versenyügyekkel foglalkozó hivatalának tisztviselőivel. Robin Gibb, a legendás Bee Gees egyik tagja az eszmecsere után hangsúlyozta: az EU-nak meg kell értenie, mi a különbség az üzlet és a kultúrateremtés között.
A bizottság versenyügyekben illetékes osztályán minden probléma megoldását a piaci versenyben látják, ezért a szemükben a nemzeti jogdíjszedő szervezetek monopóliumok - írja a zenészek egy csoportja által megfogalmazott levél, amelynek egyik aláírója Paul McCartney, a néhai Beatles egyik tagja. A jogdíjügynökségek nem profitorientált vállalkozások, feladatuk csupán az, hogy begyűjtik a felhasználóktól és szétosztják az alkotók között a jogdíjakat. Ezért a jogdíjrendszer bármilyen változtatása csak az összes érintett fél képviselőjének konszenzusán alapulhat.
Laurent Petitgirard francia zenész, aki a levelet is aláírta és a találkozón is részt vett, azt mondta: társaival úgy látták, hogy az EB képviselői próbálták megérteni a helyzetet, ha azonban ennek ellenére a nemzeti jogdíjügynökségek monopóliumának egyoldalú felszámolása mellett döntenek, azzal háborút provokálnak. A művészek készek arra, hogy ez esetben visszatartsák minden alkotásuk játszási jogát, elhallgattatva ezzel például a rádióállomásokat. Az EB július vége előtt nem hoz döntést a kérdésben.