HUmanEmber41st#13
Azt persze egy kiadó-maffia sem mondja, h a jogdíjból csak egy bizonyos %-ot kap a szerző-előadó, a többit meg szépen zsebretesszük...
Mert megérteném, ha a szerzői jogvédők tényleg egy nonprofit cég lenne, ( mint pl a zöldek, csak ők nem a természetet védenék, hanem a szerzőket :D :D) és az EU meg azt mondaná, h ugyan nonprofit cégek szövetsége, de mégis kartellgyanús, ezért legyen több jogvédő.
De a "szerzőijogvédők" nem egy jótékonysági gittegylet. Ha most az EU azt mondja legyen még több, azzal vajon mit old meg??????
Megoldási variáció: minden országban létezik egy ilyen szerzői jogvédő iroda.
De ezek költségvetési pénzekből működnének. Az ügyintézők pedig a közalkalmazotti fizetést kapnák. Az adott országban az összes média leadja a műsortervet nekik, ők szépen kigyűjtik , h az adott előadó melyik országban van bejegyezve, az adott műsorszámért mennyi Eurót melyik ország jogvédő irodájának kell átutalni.( A rádió-tévé átutalja oda a pénzt) A teljes összeget megkapná az előadó ( vagy a szerzői jogok birtokosa, lehetne egy dolognak akár több birtokosa is, akik korlátozás nélkül játszhatják az adott művet). A kapott pénzből meg adót fizet.
Így a lemezkiadó cégek abbahagyhatnák a működésüket és mondjuk olaj, vagy élelmiszer-részvényekbe fektethetnék az összeharácsolt vagyonukat.
A kezdő zenészek számaik reklámozására az internet kiváló felületet ad. A rádióknál meg lehet(ne) szavazni, igazi naprakész közönség által szerkesztett slágerlistákat összeállítani.
Kialakulna szépen, mennyit is ér egy adott műfajban egy film, egy zeneszám.
Más ára van akkor, ha csak meghallgatod (on line) vagy megvásárolod, vagy éppen lemezlovas vagy, aki 100. generációs remixet óhajt a zeneszámból keverni.