A 15 év felettiek több mint fele továbbra is kerüli a számítógépet, jelentősek a regionális különbségek. A használat leggyakoribb helyszíne az otthon. A prioritás a szabadidős tevékenységeké.

A BellResearch által éves rendszerességgel elkészített piackutatás folyamatos figyelemmel kíséri a hazai lakosság számítógéphasználatának jellegzetességeit. A legutóbbi, 2007-es adatfelvétel idején a 15 évesnél idősebb honfitársaink több mint kétötöde [44 százaléka] ült kisebb-nagyobb rendszerességgel a gép elé, ami közelítőleg 3,8 millió lakost jelent. A PC-használók népességen belüli aránya évről évre növekszik ugyan, ám a gyarapodás üteme moderált. Az utóbbi öt évben megközelítőleg 10 százalékkal lett magasabb a mutatószám; sokat mond, hogy ezzel együtt sem teszik ki a számítógép-használók a vizsgált célcsoport felét.

A PC-t használók arányát illetően mutatkozó jelentős különbségek alátámasztják a digitális szakadéknak nevezett tünetegyüttes súlyosságát. Hazánkban például a legkevésbé fejlett régió [Délkelet-Magyarország] és az élen járó Budapest közötti eltérés másfélszeres. Sőt a községekben és a fővárosban lakók adatai között ennél is nagyobb, átlagosan kétszeres különbséget találunk. Az adatok szerint a mai napig jelen van bizonyos eltérés a nők és férfiak számítógép iránti affinitásában is, nem beszélve az alacsony és a magasabb végzettségűek közötti, valamint az egyes korcsoportok között fennálló hatalmas különbségekről.

A felzárkóztatást célzó programok részleges sikereként értékelhető, hogy a számítógép használatába az utóbbi 1-2 évben belekóstolók között felülreprezentáltak a közép- és időskorúak, a középiskolát végzett, de érettségivel nem rendelkező lakosok, valamint a kevésbé fejlett régiókban élők.


Annál is inkább érdemes új csoportokat is bevonni a PC-használók táborába, mivel az adatok alátámasztják: a számítógép igénybevétele a különböző helyzetekben egy idő után magától értetődővé válik. Erre utal például, hogy a jelenlegi használók jellemzően intenzíven és gyakran igyekeznek kiaknázni az eszközök jelentette előnyöket: háromnegyedük heti több alkalommal, sőt többségük naponta használ számítógépet. Egy átlagos PC-használó közel napi két órát tölt a monitor előtt. Mindez egyrészt kedvező előjel, hiszen azzal az ígérettel kecsegtet, hogy elegendő csupán az ajtót megmutatni, a többi már megy magától. Másrészt viszont még inkább hangsúlyossá teszi a leszakadók lemaradását, hiszen a számítógépet nem használók így relatíve egyre több előnytől esnek el, egyre nagyobb lesz a lemaradásuk.

Az otthonokban mért PC-penetráció elérte a 40 százalékos értéket. Ennek ismeretében nem meglepő, hogy a számítógép-használat domináns helyszíne is a lakás, az otthon. A hagyományos közösségi hozzáférési pontok közül jelentőséggel jóformán csak az oktatási intézmények bírnak. Az összkép inkább arról árulkodik, hogy a számítógépet használók jellemző módon már otthonra is beszereztek maguknak gépet, így az összes többi helyszín, ahol még monitor elé ülnek, inkább az otthoni hozzáférés kiegészítője, és csak speciális esetekben, illetve célcsoportoknál helyettesíti azt.

Kész tényként könyvelhetjük el, hogy a számítógépek mára szervesen beépültek mindennapjainkba. Kutatási adatok sora támasztja alá, hogy a személyi számítógép használatának számos célja közül a munka csupán az egyik terület. Bár talán itt érzik leginkább kézzelfoghatónak a számítógépek előnyeit a felhasználók, a szabadidős tevékenységek [szórakozás, játék vagy hobbi] felülkerekednek a használati prioritásban.