Gyurkity Péter
Milliók maradhatnak le a digitális átállásról
Nem itthon, hanem az Egyesült Államokban fenyeget azzal a kötelező átállás, hogy több millió háztartás marad adás nélkül. Az egy év múlva bekövetkező platformcsere sokak számára túl korai lehet.
Legalábbis ettől félnek az amerikai műsorszórók, mégpedig a legfrissebb felmérésekre hivatkozva, amelyek korántsem festenek kedvező képet a televíziónézők felkészültségéről, különösen azok körében, akik számára még nem adott a szükséges technikai háttér. Könnyen előfordulhat, hogy milliók maradnak majd adás nélkül 2009. február 18-án, amikor is végrehajtják az átállást, és végleg elhagyják a hagyományos analóg műsorszórást.
A Nielsen Media Research 21 millióra becsüli azon háztartások számát, amelyek még mindig az éterben továbbított hullámokra támaszkodnak a televíziózásban. Ezek közül 14 millióban kizárólag régi, analóg készülékek találhatók, amelyek mindenképpen cserére, avagy kiegészítésre szorulnak. Egy év múlva ugyanis a digitális technikára felkészített készülékekre, vagy a megfelelő konverterekre lesz szükség ahhoz, hogy a televízióadás megjelenjen a képernyőn - ennek hiányában a nézők lemondhatnak minden képi tartalomról. Erre, vagyis a digitális technika alkalmazására kötelezi ugyanis a műsorszórókat az a szövetségi törvény, amely 2009-ben határozta meg az átállás határidejét.
Ez utóbbiak azonban most nagyon borúlátók, a felmérések ugyanis a nézők tájékozatlanságáról tanúskodnak. A televízióállomásokat tömörítő országos szövetség szerint az érintett háztartások 61 százalékában még csak nem is hallottak az átállásról, míg a Leichtman Research Group felmérésében alig 19 százalék jelezte, hogy teljesen tisztában van annak következményeivel.
Hogy javítsák az említett arányokat, az elkövetkező egy évben 700 milliót költenek felvilágosításra, reklámokra, helyi előadásokra, valamint egy országos túrára, amelyet két átalakított busszal hajtanak majd végre. A Kongresszus eközben 33,5 millió dollárt különít el azon kuponokra, amelyekkel az 50-70 dollárba kerülő konverterek árából 40-et lefaraghatnak a televíziónézők. Minden háztartás legfeljebb kettő ilyen kupont kérhet, ennek egyetlen feltétele, hogy 90 napon belül felhasználják azt.
A műsorszórók arra számítanak, hogy az átállás napján átlagosan 5-7 százalékkal esik majd vissza a nézettség. Ez számukra meglehetősen nagy érvágás lesz, nem csoda, hogy ilyen nagy összeget költenek a káros következmények mérséklésére. Ez itthon is követendő példa lehet, amikor eljön az idő.
Legalábbis ettől félnek az amerikai műsorszórók, mégpedig a legfrissebb felmérésekre hivatkozva, amelyek korántsem festenek kedvező képet a televíziónézők felkészültségéről, különösen azok körében, akik számára még nem adott a szükséges technikai háttér. Könnyen előfordulhat, hogy milliók maradnak majd adás nélkül 2009. február 18-án, amikor is végrehajtják az átállást, és végleg elhagyják a hagyományos analóg műsorszórást.
A Nielsen Media Research 21 millióra becsüli azon háztartások számát, amelyek még mindig az éterben továbbított hullámokra támaszkodnak a televíziózásban. Ezek közül 14 millióban kizárólag régi, analóg készülékek találhatók, amelyek mindenképpen cserére, avagy kiegészítésre szorulnak. Egy év múlva ugyanis a digitális technikára felkészített készülékekre, vagy a megfelelő konverterekre lesz szükség ahhoz, hogy a televízióadás megjelenjen a képernyőn - ennek hiányában a nézők lemondhatnak minden képi tartalomról. Erre, vagyis a digitális technika alkalmazására kötelezi ugyanis a műsorszórókat az a szövetségi törvény, amely 2009-ben határozta meg az átállás határidejét.
Ez utóbbiak azonban most nagyon borúlátók, a felmérések ugyanis a nézők tájékozatlanságáról tanúskodnak. A televízióállomásokat tömörítő országos szövetség szerint az érintett háztartások 61 százalékában még csak nem is hallottak az átállásról, míg a Leichtman Research Group felmérésében alig 19 százalék jelezte, hogy teljesen tisztában van annak következményeivel.
Hogy javítsák az említett arányokat, az elkövetkező egy évben 700 milliót költenek felvilágosításra, reklámokra, helyi előadásokra, valamint egy országos túrára, amelyet két átalakított busszal hajtanak majd végre. A Kongresszus eközben 33,5 millió dollárt különít el azon kuponokra, amelyekkel az 50-70 dollárba kerülő konverterek árából 40-et lefaraghatnak a televíziónézők. Minden háztartás legfeljebb kettő ilyen kupont kérhet, ennek egyetlen feltétele, hogy 90 napon belül felhasználják azt.
A műsorszórók arra számítanak, hogy az átállás napján átlagosan 5-7 százalékkal esik majd vissza a nézettség. Ez számukra meglehetősen nagy érvágás lesz, nem csoda, hogy ilyen nagy összeget költenek a káros következmények mérséklésére. Ez itthon is követendő példa lehet, amikor eljön az idő.