Kmetty Józsefet, a Kürt Zrt. vezérigazgatóját választották meg az elmúlt év legjobb főnökének a Menedzserek Országos Szövetsége és a Menedzsment Fórum internetes portál szavazásán. Az olvasóktól és a szakmai zsűritől legtöbb szavazatot kapott, a professzionális adatmentési technológiájáról és információbiztonsági szolgáltatásairól ismert társaság vezetőjét pályafutásáról kérdeztük.

Gyermekkorában mi szeretett volna lenni, amikor felnőtt lesz?
- Nem emlékszem, hogy valaha is gondoltam arra, hogy tűzoltó leszek vagy katona, esetleg vadakat terelő juhász. A szüleim azt mondták 14 éves koromban, hogy ha már érettségit szerzek, akkor ezzel együtt legyen szakmám is, így egy számítástechnikai szakközépiskolában kötöttem ki. Sose gondoltam, hogy informatikus leszek. A szakközépiskola után műszaki területen tanultam tovább, majd a Magyar Optikai Művekbe (MOM) kerültem fejlesztőmérnökként. Először színmérő eszközök fejlesztésében vettem részt. A színmérők nagyon jól használhatók a borászatban, a gyógyszergyártásban, kozmetikai termékek előállításában, mindenhol, ahol a minőséget a termék színével is ellenőrizni lehet. Majd elkezdődött a winchesterfejlesztés. Műszaki emberként ekkor keveredtem először a merevlemezek közelébe.

- Újból feltalálták a MOM-ban a merevlemezt?
- Nem. Az volt a feladat, hogy ugyanolyan merevlemezeket állítsunk elő, amilyeneket tőlünk nyugatra is gyártanak, de úgy, hogy csak szocialista táborból beszerzett alkatrészeket használjunk fel a berendezésekben. Nem is működtek! Egy idő után azon kaptuk magunkat, hogy BHSF-fejeket, Fujitsu-tárcsákat használunk, és a végén - az egyetlen orosz feliratos tok kivételével - az égvilágon semmi sem volt a szocialista relációból.

- Nem csoda, hogy összeomlott a rendszer. Hogyan került a Kürthöz?
- Amikor a Kürt elindult, még nagy mágneslemezeken tárolták az adatokat, később ezekről tért át a világ a mai típusú merevlemez használatára. A Kürti testvérek mágneslemezek javításával foglalkoztak, ezért kellett nekik olyan szakember, aki ért hozzá. Körülnéztek a MOM-ban és a KFKI-ban, mert a merevlemezgyártást a két vállalat koprodukcióban végezte. Így találtak többünkre is, akik esténként másodállásban a Kürthöz jártunk és javítottuk, teszteltük a winchestereket. Mind a mai napig dolgozik itt több olyan kollégám az adatmentésen, akikkel ott is együtt dolgoztunk, és ittragadtak. Egyszer jött valaki, aki azt mondta, hogy neki nem a winchester kell megjavítva, hanem az adat kell a winchesterről. Nem nagyon értettük, mit akar az adatokkal, mert a winchester hihetetlenül drága dolog volt akkoriban. A harmadik, negyedik ilyen megrendelés után esett le, hogy az adatmentésben is lehet fantázia.

- Innen egyenes út vezethetett a csúcsra.
- Volt néhány kanyar az emelkedőn... Nagyjából két éve dolgoztam másodállásban a Kürtnél, amikor lehetőségem nyílt, hogy elmenjek Németországba dolgozni, megtanulni, hogy valójában mi is az a számítógép. Kivettem a MOM-ban egy hét fizetés nélküli szabadságot, mire visszajöttem, kirúgtak, amin nem nagyon csodálkoztam, hiszen az egy hét helyett egy évet töltöttem kinn. Így kerültem főállásban a Kürthöz, ahol egy új üzletágat próbáltam létrehozni, a számítógép-értékesítést. Akkoriban a legtöbb számítástechnikai cég ezzel foglalkozott, gondolom, ez is közrejátszott abban, hogy csak néhány évig lehetett ezzel igazán jól keresni. Az egész pályafutásomat az jellemezte, hogy mindig azt csináltam, amit éppen kellett. Ha adódott egy lehetőség, akkor azt megpróbáltam megragadni. Voltam a Kürtnél műszaki igazgató, fejlesztőmérnök...

- Ez már tényleg csak a felszálló ág lehetett.
- A vigaszág talán pontosabban fedi a bejárt utat. Az előbbieken kívül voltam még itt szervizvezető, kereskedelmi igazgató is, de egy időben a Kürtből is kiléptem és alapítottam egy önálló céget, ahol egy nagy számítógépgyártó disztribútora voltam. Kisebb-nagyobb megszakításokkal 15 éve itt vagyok, négy éve lettem a Kürt vezérigazgatója.

- Műszaki végzettséggel, gyakorlattal lett vezető. Mi volt a váltás oka?
- Akkoriban a műszaki ismeretek megszerezhetők voltak, de menedzserismereteket sehol sem tanítottak. A rendszerváltás utáni időben attól lett valaki vezető a sok műszaki szaki közül, hogy volt valami érzéke ehhez. Senki sem tudta elmondani, elmagyarázni, senki sem tanulta, hogy mitől lesz jó vezető valaki. Éreztük, hogy ezen a területen hiány van, amit be kell foltozni, ám viszonylag kevesen tudtak váltani. Talán azért is keveredtem egyre előrébb, mert volt érzékem hozzá, hogy befoltozzam a lyukat. Ami korábban működött egy szocialista cégnél, az egy önálló vállalatnál, versenypiacon már nem.

- Nem is lehet igazán jó főnök az, akinek sosem volt rossz főnöke. Önnek kijutott az ilyen tapasztalatokból?
- A MOM-ban volt egy főnököm, akitől megtanulhattam, hogyan nem szabad ezt művelni, itt a Kürtnél pedig megtanulhattam, hogy miként lehet ezt jól csinálni. A tulajdonos Kürti testvérek érdeme is, hogy megkaphattam a 2007 legjobb főnöke díjat.

- Minden cégnél adódnak konfliktusok. Ezeket hogyan kezeli?
- Lehetőleg meg kell előzni a konfliktus kialakulását. Azt gondolom, hogy kétféleképpen lehet vezetni egy céget, illetve hogy a vezetés technikájában két szélsőérték van. Az egyik az, amikor a vezető egóból vezet, azaz amikor minden végső döntést egyedül hoz meg. A másik véglet, amikor a vezető nem képes dönteni, mert lassú és bizonytalan. Valahol a kettő között van a kívánatos állapot, nyilván attól függően, hogy milyen a vezetett cég.

A Kürtnél bíznom kell a munkatársaimban, minden segítséget meg kell adnom ahhoz, hogy ők itt jól érezzék magukat, és arra serkentsem őket, hogy otthon is gondolkozzanak a problémák megoldásán. Bízom abban, hogy ezt a motivációs tevékenységet jól csinálom, mert én is voltam beosztott, és még nem felejtettem el az akkori gondjaimat. Olyan embereket próbálok felvenni, akik jobbak nálam azon a területen, ahol dolgoznak, és mert jobbak nálam, nem akarom helyettük megoldani a feladatokat, nem akarok mindent tudni. Egész egyszerűen csak az a dolgom, hogy biztosítsam a jó munkafeltételeket, és ha szükséges, irányt mutassak, javaslatokat tegyek. Persze adódnak olyan helyzetek is, amikor egy vitás kérdésben nekem kell kimondani az utolsó szót. Nagyjából ezért van az, hogy a beosztottaim az én legjobb főnökeim, hiszen az igényeik nekem és a társaság számára is fontosak.

- Úgy tűnik, a szigornak mint eszköznek nincs helye önnél. Került már olyan helyzetbe, amikor kihozták a sodrából?
- Egyszer a határán voltam, hogy elveszítem a türelmem, de legyőztem magam. Amúgy meg a szigornak, a követelmények támasztásának, azok betartatásának, a számonkérésnek nagyon fontos szerepe van egy vezető eszköztárában. Itt a Kürtnél az év elején össznépi értekezleten tudatjuk a dolgozókkal a terveinket, ismertetjük a pénzügyi kereteket, amelyekhez kőkeményen tartjuk magunkat. A cég munkatársai előtt a pénzügyi adataink, terveink publikusak. Nagyon pozitívan értékelik a munkatársaink a biztonságot, azt, hogy a társaság hosszú távra tervez.

- Hogyan éli meg a főnöki szerepet? Nem nyomasztja, hogy nagyjából száz család boldogulásának a felelőssége van a vállán?
- Van úgy, hogy könnyen és van úgy, hogy nehezebben élem meg. Megfontoltabbnak érzem magam a száz dolgozóval a hátam mögött. Nagyon nehéz időszak, amikor az ember főnökké válik. Az első leckéim egyike volt, hogy megtanultam nemet mondani. Fontos, hogy a vezető rendszerben, működésében lássa, átlássa a vállalati folyamatokat, és még fontosabb, hogy a cég alapelveit írott formában közölje mindenkivel, és ahhoz mindenki tartsa is magát.

- Büszke a díjra?
- Nagyon. Ennek a díjnak az az igazi értéke, hogy a munkatársak jelöltek, ők írták meg a pályázati anyagot, ők adták be, és engem csak értesítettek, hogy megnyertem. Nem is tudtam, hogy van ilyen díj. Fantasztikus érzés volt, hogy beigazolódott, amiben hiszek: a legfontosabb, hogy a beosztottak motiváltak legyenek és szeressék a munkájukat.

Karrierív Kmetty József pályafutását a Magyar Optikai Műveknél kezdte fejlesztőmérnökként, ahol az adattárolás-technológia fejlesztésén dolgozott. A szakember 1992-ben végzett villamosmérnökként a BME-n, majd 2005-ben ugyanitt menedzsment szakirányú MBA diplomát szerzett. Kmetty kinevezésével a Kürtnél a kisvállalati működésre jellemező tulajdonosi szemléletű vezetésről a cég áttért egy magasabb szintű, menedzserszemléletű vezetésre. Az operatív irányítás mellett Kmetty legfontosabb feladata a cég üzleti és terjeszkedési stratégiájának kialakítása, az értékesítés stratégiai irányvonalainak kijelölése, valamint új üzletágak kialakítása és fejlesztése.

Az általa létrehozott információmenedzsment-portfólió révén 2000-ben piacvezető pozícióba vezette cégét. A Kürt szakembereivel együttműködve felépítette - a cégen belül működő adatmentési tevékenység mellett - az információbiztonsági üzletágat, amely mára a cég bevételeinek 70 százalékát hozza.