Gyurkity Péter

Az extrák javíthatnak a digitális zenei eladásokon

Több szakértő az extrák hiányában véli megtalálni a digitális zenei eladások lassú növekedésének elsődleges okát. Szerintük sokan - az ingyenesség mellett - emiatt fordulnak még mindig a fájlcserélő hálózatok felé.

Éppen ezért ugyanezen szakértők most azt hangoztatják, hogy a kiadóknak és a forgalmazóknak 2008-ban a különböző extrák mellékelésére, a kínálat kibővítésére kell koncentrálniuk. Ennek megléte esetén a felhasználók jelentős része választaná akár az ingyenes fájlcserélő hálózatok helyett is a fizetős letöltőszolgáltatásokat, amelyek azonban jelenleg nem elégítik ki ilyen irányú igényeiket.

Példaként említik, hogy számos torrent fájl nemcsak pusztán magát a zenei tartalmat hordozza magában, hanem a borítókról készült megfelelő minőségű képeket, valamint a fizikai formátumban megjelenő kiadványokon is helyet kapó mindenféle extrákat is. Ezzel pedig maguk mögé utasítják a fizetős letöltéseket, amelyek a legtöbb esetben legfeljebb egy, meglehetősen kicsinyke képet mellékelnek a zenei anyaghoz és minden egyéb extrát megtagadnak a felhasználóktól. Amennyiben ezen sikerülne változtatni, sok rajongót hódíthatnának meg, a szórakoztatóipar nagy örömére.

Az egyik első számú jelölt ezen a téren az Apple iTunes zeneboltja, amely várhatóan dalszövegekkel, valamint interaktív tartalmakkal igyekszik majd bővíteni a választékot 2008-ban. A videóletöltések már most elérhetők az oldalon, így a cég van a legjobb helyzetben ahhoz, hogy némi plusz tartalommal vigyen új színt a megszokott szolgáltatásba. A másik valószínű versenyző a Microsoft Zune lesz, amely így próbálja majd népszerűsíteni magát az internetezők körében, hogy minél nagyobb piaci részesedésre tegyen szert, elsősorban természetesen éppen az iTunes ellenében.

A problémát az jelenti, hogy a négy legnagyobb zenei kiadó általában nem tud megegyezni ezen kérdésekben. Kérdés, hogy a lassan változó légkörben mennyire és milyen feltételekkel lesznek hajlandóak az extrákat is elérhetővé tenni a világhálón. Ez egyelőre még a jövő zenéje.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • bakagaijin #57
    Nemrégen még úgyszintén pár jól megfizetett szakértő azt hozta ki, hogy az extrák a CD/DVD-ken senkit nem érdekelnek, csak pár gyűjtőt de ők meg a mindenféle rendezői, gyűjtői meg egyéb "nem a pórnépnek szánt" változatokat keresik. Szakértők ruley!

    De az is vicces, hogy a kalózt tüntetik fel mint követendő példa. Magyarul: nem tuggyuk mi kell a népnek bár baromi sok pénzt nyomunk a marketingbe, de a zecserin ez fogyik, csináljuk mi is úgy. Ezt tanítani kéne az egyetemeken :).
  • dez #56
    Ja, "egy 24bit/192kHz-es cucc tud 24 bitet, de csak 96kHz-en"
    Már úgy érted, tud fogadni, mert ki nem jön belőle (mármint még a maga szintjén sem).
  • dez #55
    Basszus, kimaradt egy /.
  • dez #54
    Szerintem én pontosan a delta-sigmáról beszélek. Akkor lenne delta, ha a különbséget "kódolná" (aminek lennének előnyei és hátrányai), de nem azt teszi.

    A túlmintavételezés szorzójának csökkentését a fejlett (vagy inkább cseles) noise shaping teszi lehetővé:

    "[b]Oversampling alone is an ineffcient way to obtain extra
    bits of resolution.[b] A gain of even a few bits would require
    astronomical oversampling ratios! We must use the additional
    technique of noise-shaping to make a 1-bit converter feasible."
    innen (Nézd meg a 12. oldalon látható grafikont is.)

    Azaz, megmarad a "bitfogyatkozás", csak ennek hatását, zaját megpróbálják minnél jobban kiküszöbölni. Eközben jön létre a műhang.

    Az SNR mérések egyszerű hullámformákon alapulnak, és a noise shaping azokra van "optimalizálva", hogy minnél jobb képet fessen a termékről. A zenei hangok ennél sokkal összetettebbek, és jelenleg sincs olyan mérés, ami képes lenne pontosan megállapítani, valami mennyire "jó". Csak az emberi fül.

    "A hétköznapokban viszont ezeknek nem sok értelme van, mivel a többi eszköz képességei jóval korlátozottabbak."
    Hú, ez a jó hozzáállás, mondhatom... Ezért aztán az a bizonyos többi eszköz is megakad egy bizonyos, nem túl magas szinten. Legalábbis ami a hétköznapi márkák bolti termékeit illeti.
    Egyébként nincs szükség űrtechinkára! Egy 15 éves, jobb fajta full multibit D/A sokkal jobban tud szólni, mint a mai jobb delta-sigmák! Egy (valódi) hi-fi rendszeren is.
  • cousin333 #53
    Amiről te beszélsz, az a delta modulátor. Itt viszont szogma-delta átalakítóról van szó. Ami azért szép, mert a kvantálás hibáját kiátlagolva sokkal kisebb túlmintavételezés mellett is lehetővé teszi a megfelelő jel-zaj arány elérését. 24 bithez durván 146dB kell, ezt egy másodrendű szigma-delta kb. 1024-szeres túlmintavételezéssel hozza is (http://www.beis.de/Elektronik/DeltaSigma/DeltaSigmaSNR.GIF), legalábbis elméletben. Viszont nagyobb rendszámmal a gyakorlatban is megvalósítható. Persze senki sem mondta, hogy ez tökéletes, mert például a 192kHz x 1024 sem kis frekvencia. Valamitn olyan trükkök is mindig lesznek, hogy egy 24bit/192kHz-es cucc tud 24 bitet, de csak 96kHz-en, és tud 192kHz-et, de csak 20 biten...

    A másik, amiről beszélsz, arra példa a flash konverter. Előnye, hogy baromi gyors (akár GHz-es), viszont rengeteg alkatrész kell hozzá, kis tűréssel, ezért nehéz és nem gazdaságos a gyártásuk. Ugyanakkor ezek subranging elven kaszkádosíthatók, ami növekvő bitszám mellett kevesebb alkatrészt igényel, viszont értelemszerűen komolyabb követelményeket támaszt a komponensekkel szemben (pl. erősítők, zajszűrés). A hétköznapokban viszont ezeknek nem sok értelme van, mivel a többi eszköz képességei jóval korlátozottabbak.
  • dez #52
    (Hozzátenném, ezek a multibitesek jóval háklisabbak a tápellátásra és az órajel jóságára is, ezért jóval nehezebb dolgozni velük - már ha jó eredményeket akarunk. Az ipar meg ugye olyan, mint a folyadék: a kisebb ellenállás irányába folyik.)
  • dez #51
    Na pl. nem tudom, ismeritek-e a delta-sigma kifejezést. Ezt a technikát alkalmazza ma szinte az összes D/A és A/D, mert olcsón gyártható, és viszonylag(!) jó a minősége. Vagy inkább úgy mondhatnánk, látszatra az.

    1 egységnyi amplitúdó szintkülönbségből próbálja összerakni az x bitnyi eredeti értéket. (Ezért hívják 1-bites konverternek is.) Úgy, hogy azt sokszor egymás után egymásra pakolja. Eddig még ez szép és jó. Csakhogy, pl. egy 16 bites szám 65536 különböző értéket adhat meg, így egy ilyen audio anyag minta-értékeinek visszaadásához 2^16, azaz 65536x kellene ezt elvégezni mintánként. Ez eddig érthető?

    Ezzel szemben a legjobbak ilyen 1000-es nagyságrendben teszik ezt meg. Mi történik ezáltal? A mély hangok esetén nagyjából megvan a 16 bit (mert olyan lassú a változás, hogy van idő az elemi egységből kirakni a kellő értéket), de ahogy növekszik a visszaadni kívánt jel frekvenciája, úgy vesznek el rohamosan az alsóbb bitek. És vele együtt rengeteg információ.

    Persze a hang ettől még jónak tűnik, hiszen nem recseg, sziszeg, nem tompa, zajos, stb. Csak épp egy jellegtelen műhang.

    És akkor ilyen konverterek tudnak fogadni 24 bitet, meg magasabb samplerátákat. Csak éppen minek... Éppen csak kimérhető a különbség a végeredményben. De azért villogtatják, hogy 24 bit, meg 192kHz... Ez egy jó nagy átverés az ipar részéről.

    Ezért a (becsületesebb) high-end gyártók, illetve a hobbisták full multi bites, más néven lineáris konvertereket használnak. Persze a legjobbakat, mert ebből a megoldásból könnyű gyengét csinálni, és nehéz jót. (Ezért fejlesztették ki a delta-sigmákat, mert az olcsón viszonylag jó, ill. jónak tűnik.) Azért nehéz ebből igazán jót csinálni, mert ez az összes bitet párhuzamosan kapcsolja, azaz adja be a közösbe (így nem vész el semmi), és hogy ez a kívánt amplitútó értéket, azaz feszültségszintet adja vissza, az egyes lépcsőknek pontosan a felettük lévő szintkülönbségének felét kell kapcsolnia.

    Ebből a legtöbb bites egyébként máig 18 bites. De az "igazi" 18 bit! Nem ilyen ámításos 24. De még egy igazán jó 16 bites is úgy tud szólni, hogy ketté áll az ember füle.
  • dez #50
    Ahhoz azért nagyon vacaknak kell lennie annak az erősítőnek és hangfalnak, hogy egy jó és egy rossz digitális technika (nem a hangtárolás önmagában) közötti különbség egyátalán ne jőjjön ki.

    Az igazán jó erősítő és hangfal "ahhoz kell", hogy a jó és a még jobb technika közötti különbség is kijőjjön, azaz legyen értelme a jobbat használni. Persze a lényeg az élmény, amit ezek együtt adnak.

    Egyéb hátrány: a digitális technika - főleg ami a hétköznapi megvalósítást illeti - tökéletlenségei. Vacak D/A-k és A/D-k, és jitter a rendszerben.

    Az LP recseg, pattog, sziszeg - de mégis, valami olyan jön át rajta, ami a digitálison nem nagyon, esetleg extrém körülmények között.
  • dez #49
    Azért ne felejtsd el, hogy a digitális és digitális között is igen nagy különbségek lehetnek, és többnyire amivel a hétköznapokban találkozunk, annak nem valami magas a színvonala.
  • cousin333 #48
    Hát ez az. Ahhoz, hogy egyáltalán különbséget keresgélj analóg és digitális között, kellene egy olyan körítés, ami technikailag hozza a megfelelő szintet.