Berta Sándor
Adatokat gyűjt a legtöbb másolásvédelem
A jelenlegi másolásvédelmi megoldások többsége sérti a világ országaiban hatályos adatvédelmi törvényeket, ugyanis személyes adatokat gyűjtenek és továbbítanak egy harmadik fél számára.
Nagy felháborodást okozott világszerte az Ottawai Egyetem Canadian Internet Policy and Public Interest Clinic (CIPPIC) nevű központjának legújabb jelentése. Az interneten is nyilvánosságra hozott dokumentum készítői ugyanis nem kevesebbet állítanak, mint hogy a jelenlegi digitális másolásvédelmi megoldások (DRM) többsége sérti a világ országaiban hatályos adatvédelmi törvényeket. A szakemberek ugyanis kiderítették, hogy ezek a rendszerek titokban személyes adatokat gyűjtenek és továbbítanak egy harmadik fél számára.
"Számos digitális másolásvédelem figyeli a felhasználók viselkedését és az internetezési szokásaikat. Több, az elektronikus könyvek olvasására használható szoftver a DoubleClick cégnek továbbít adatokat, míg más vállalatok rendszerei IP-címeket gyűjtenek. A cégek ugyanis abból a tévhitből indulnak ki, hogy az IP-címek nem számítanak személyes adatnak" - áll többek között a jelentésben. A kanadai adatvédelmi biztos szerint azonban az IP-cím is személyes adatnak minősül.
A kutatók laboratóriumi körülmények között vizsgálták meg a világszerte legelterjedtebbeknek számító DRM-megoldásokat. A tesztben szerepelt az Apple iTunes szoftvere, A Karib-tenger kalózai című film DVD-változata, a Valve és az Ubisoft egy-egy játéka, a Sony és a Warner zenei védelme és számos más alkalmazás is. Az egyes szoftvereket a szakemberek feltelepítették egy számítógépre, amely egy második PC-n keresztül kapcsolódott a világhálóhoz. Ez a második számítógép vizsgálta a digitális másolásvédelmek által továbbított adatokat.
A kutatók végül két kategóriába sorolták a DRM-rendszereket. Az első az úgynevezett autonóm DRM, amelybe azok a másolásvédelmek tartoznak, amelyek internethozzáférés nélkül is működnek, míg vannak hálózattól függő, internetelérés és adattovábbítás nélkül nem működő DRM-ek is. "A második kategóriába tartozó megoldások mindegyike kapcsolatot keresett valamilyen harmadik céggel, ilyen volt az Akamai Technologies és a DoubleClick. Azt azonban nem tudtuk kideríteni, hogy az adott programok milyen adatokat továbbítottak nekik" - közölték a vizsgálatban részt vevő szakemberek. Ettől függetlenül az adatok továbbítása a magánszféra megsértésének minősül.
Az ottawai közkönyvtár az OverDrive programot használja a hangoskönyvek elektronikus úton való kikölcsönzésekor. A szoftver az információkat továbbítja a DoubleClick számára is, azonban erre sem az alkalmazás, sem az azt használó könyvtár nem hívja fel az emberek figyelmét. Az ilyen és hasonló esetek miatt a kutatók szerint teljesen megalapozott a felhasználók attól való félelme, hogy illetéktelenek hozzáférhetnek a személyes adataikhoz.
Nagy felháborodást okozott világszerte az Ottawai Egyetem Canadian Internet Policy and Public Interest Clinic (CIPPIC) nevű központjának legújabb jelentése. Az interneten is nyilvánosságra hozott dokumentum készítői ugyanis nem kevesebbet állítanak, mint hogy a jelenlegi digitális másolásvédelmi megoldások (DRM) többsége sérti a világ országaiban hatályos adatvédelmi törvényeket. A szakemberek ugyanis kiderítették, hogy ezek a rendszerek titokban személyes adatokat gyűjtenek és továbbítanak egy harmadik fél számára.
"Számos digitális másolásvédelem figyeli a felhasználók viselkedését és az internetezési szokásaikat. Több, az elektronikus könyvek olvasására használható szoftver a DoubleClick cégnek továbbít adatokat, míg más vállalatok rendszerei IP-címeket gyűjtenek. A cégek ugyanis abból a tévhitből indulnak ki, hogy az IP-címek nem számítanak személyes adatnak" - áll többek között a jelentésben. A kanadai adatvédelmi biztos szerint azonban az IP-cím is személyes adatnak minősül.
A kutatók laboratóriumi körülmények között vizsgálták meg a világszerte legelterjedtebbeknek számító DRM-megoldásokat. A tesztben szerepelt az Apple iTunes szoftvere, A Karib-tenger kalózai című film DVD-változata, a Valve és az Ubisoft egy-egy játéka, a Sony és a Warner zenei védelme és számos más alkalmazás is. Az egyes szoftvereket a szakemberek feltelepítették egy számítógépre, amely egy második PC-n keresztül kapcsolódott a világhálóhoz. Ez a második számítógép vizsgálta a digitális másolásvédelmek által továbbított adatokat.
A kutatók végül két kategóriába sorolták a DRM-rendszereket. Az első az úgynevezett autonóm DRM, amelybe azok a másolásvédelmek tartoznak, amelyek internethozzáférés nélkül is működnek, míg vannak hálózattól függő, internetelérés és adattovábbítás nélkül nem működő DRM-ek is. "A második kategóriába tartozó megoldások mindegyike kapcsolatot keresett valamilyen harmadik céggel, ilyen volt az Akamai Technologies és a DoubleClick. Azt azonban nem tudtuk kideríteni, hogy az adott programok milyen adatokat továbbítottak nekik" - közölték a vizsgálatban részt vevő szakemberek. Ettől függetlenül az adatok továbbítása a magánszféra megsértésének minősül.
Az ottawai közkönyvtár az OverDrive programot használja a hangoskönyvek elektronikus úton való kikölcsönzésekor. A szoftver az információkat továbbítja a DoubleClick számára is, azonban erre sem az alkalmazás, sem az azt használó könyvtár nem hívja fel az emberek figyelmét. Az ilyen és hasonló esetek miatt a kutatók szerint teljesen megalapozott a felhasználók attól való félelme, hogy illetéktelenek hozzáférhetnek a személyes adataikhoz.
Bár ami jó, tetszik, azt megveszem eredetiben, de ez a hír felettébb elgondolkodtat.
