Egyre többen féltik magánéletüket és alapvető emberi jogaikat az állami hatóságok, illetve a cégek adatéhsége miatt. Azonban szakértők szerint az emberek többsége önmaga is bűnös, mivel túl sok információt ad ki magáról.

A magánszférát két oldalról fenyegeti veszély: egyrészt a rendőrségek és más állami hivatalok egyre több adatot gyűjtenek össze, másrészt azonban sokan óvatlanok és a közösségi portálokon a legbizalmasabb információikat is megosztják másokkal anélkül, hogy tudatában lennének annak, azokhoz kik férhetnek hozzá.

"Az elsőre állításra jó példa, amikor az AT&T távközlési konszern bírói engedély nélkül kiadta az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatalnak (NSA) ügyfelei adatait. A másodikra a legjobb bizonyítékot a közösségi portálok szolgáltatják. Azonban óvnék bárkit is attól, hogy erre azt mondja, mindenki maga tehet erről. Ez tisztességtelen lenne. Még a technikailag képzett szakemberek is néha meglepődnek, hogy néhány információmorzsából mi mindent lehet kideríteni valakiről" - mondta Danny O'Brien, az Electronic Frontier Foundation (EFF) munkatársa.

O'Brien példaként említette a Usenetet, amelyet az 1980-as évek elején alig néhányan használtak. Napjainkban a Google és egyéb keresők segítségével bárki rátalálhat az akkori bejegyzésekre és elolvashatja őket. Az akkori felhasználók nem tudhatták, hogy húsz év múlva ilyen fejlett lesz az internet.

A szakember szerint szép és jó lenne, ha az Egyesült Államokban legalább annyira védenék a felhasználók és az emberek jogait és magánszféráját, mint Európában. Azonban nem feltétlenül új törvények jelentenek megoldást, hiszen a technika rohamos fejlődése miatt ezek a jogszabályok gyorsan elavulnának. Sokkal fontosabb, hogy az emberek azt gondolják át, hogy a technika hatással és befolyással van a magánéletükre. "Elgondolkoztató, hogy sokan az interneten a legbizalmasabb adataikat is kiadják magukróll" - közölte Rikke Frank Joergensen, a European Digital Rights szervezet képviselője.

Nem véletlenül tanácskoznak szakemberek és civil szervezetek a magánéletről, annak megváltozásáról és a XXI. századi jelentéséről az Ars Electronica - Goodbye Privacy című rendezvényen. Az esemény fő célkitűzése a túlzott megfigyelés és lehallgatás elleni új védekezési megoldások megtalálása. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy az emberek gyakran nem is tudják, hogy a szolgáltatók mennyi adatot őriznek meg és értékelnek ki róluk és a szokásaikról. A legfontosabb tehát a felvilágosítás.

Mindennapos eset, hogy valaki feltesz egy a haverjánál tartott buliról készült durvább felvételt a YouTube-ra vagy más megosztó portálra. Néhány év múlva a bulit tartó személy ledoktorál és jelentkezik tanítónak egy iskolába. Előfordulhat, hogy az intézmény igazgatója rákeres az előéletére és előbukkan a videó, az állásnak pedig lőttek. Az ilyen és ehhez hasonló veszélyekkel sajnos sokan nincsenek tisztában. Jakob Lodwick, a Vimeo nevű videoportál alapítója, aki maga is gyermekkora óta filmez, igyekszik figyelni az ilyen ügyekre. Az oldalon, amely elsősorban videokészítőknek nyújt megjelenési lehetőséget, bárki meghatározhatja, hogy egy adott felvételt ki tekinthet meg.

Nemrég néhány fiatal hajléktalan a Mediashed nevű művészcsoport tagjaival közösen elkészített egy filmet, amelyet kizárólag a megfigyelési kamerák felvételeiből állítottak össze. Az alkotók olyan kamerákat kerestek, amelyek a felvételeket titkosítás nélkül, rádióhullámokkal továbbították a rendőrségre. A kamerák előtt jeleneteket játszottak el, majd egyszerűen megszerezték a felvett anyagokat. "Igyekszünk mindig egyszerű módot találni a felvételek elkészítésére. De ebben az esetben az is a célunk volt, hogy az elnyomást szolgáló eszközöket valami pozitív dologra használjuk fel" - szögezte le Graham Harwood, a Mediashed és a Mongrel művészcsoportok tagja.